Meng Jiang úrnő dala egy régi, egész Kínában ismert és igen kedvelt népdal, amelynek a fellelhető legkorábbi, 1901-es sanghaji felvételét hallgathatjuk meg a First Recordings of China nevű tudományos projektnek köszönhetően. A dallamra a Pekingtől és Sanghajtól több mint 7000 mérföldre található indianai Bloomingtonban található fonográf hengereken leltek rá.
E hengerek földrajzi távolsága – a jelenlegi digitalizálási munkát megelőzően – értelemszerűen korlátozta a kínai muzikológusok felfedezési lehetőségeit, hiszen nem fértek hozzá a felvételekhez. A The Tang Research Foundation 90 000 dolláros támogatásának segítségével létrejött First Recordings of China (Kína Első Felvételei) projektben olyan kínai és amerikai tudósok vesznek részt, akik az etnomuzikológia, a történelem, a néprajz és a nyelvészet területén tevékenykednek. Az Indiana Egyetem könyvtárának népzenei archívumában rejőző ritka fonográf felvételeket a csoport elsőként mutathatja be a nemzetközi közönségnek.
Az archívumban – melyet a legnagyobb néprajzi gyűjtemények közt említenek – számos viaszhenger található, amelyek a világ bizonyos pontjainak illetve kulturális csoportjainak legelső felvételeit tartalmazzák.
A Berthold Laufer német-amerikai antropológus által rögzített Meng Jiang úrnő dala sokféle változatban él, amiket az egyes népzenei dialektusterületek jellemző énekstílusai, helyi szöveg-és díszítésvariánsok alakítottak ki, ahogy ez a magyar népdalokra is jellemző.
A tudósok szerint nem csak azért fontos az egyetem archívumában található 400 henger, mert a Kínában legkorábban, 1901-1902-ben rögzítésre került hangfelvételeket tartalmazzák, hanem azért is, mert dokumentálják a 20. század eleji kínai színházi zene értékes részleteit is: a nyolc zenei műfajba sorolható felvételek értékes adalékként szolgálnak a pekingi opera történetének tanulmányozásához; a gyűjtemény emellett a kínai nyelvtudomány számára felbecsülhetetlen értékű északi kínai dialektust is felfedi.
„A legtöbb kínai és angol tudományos írásban a tudósok Sun Jüxian 1904-es felvételére, a Jü Ding Guan Hua-ra hivatkoznak mint a valaha készült legkorábbi kínai hangfelvételre. Azonban most jól dokumentált bizonyíték van rá, hogy a Laufer-gyűjteményt már három évvel korábban rögzítették” – mondta Xiaoshi Wei projekt asszisztens, rámutatva a hangemlékek nyilvánossá tételének fontosságára.
