Milyen titkos kódokat rejtenek el a zeneszerzők műveikben?

A guidói kéz - forrás: Wikipedia

A zeneszerzők egészen különleges tudással rendelkeznek, hiszen képesek a gondolataikban megfogalmazódó zenét úgy lejegyezni, hogy a valóságban is épp úgy szólaljanak meg a művek, mint a képzeletükben. Sőt, néhány igazán zseniális komponista még kódolt üzeneteket is rejtett műveibe, amelyek a laikusok számára nem is fedik fel magukat, de a zeneértők képesek kiszúrni és megfejteni őket. 

A zeneműben elrejtett üzenet zenei kriptogramnak nevezzük, amely több zeneszerző munkásságában is felfedezhető. A lényege, hogy

a kód, amely bár hangokból tevődik össze, szövegként értelmezendő.

Alapjaként Arezzói Guidó szolmizációs hangjai szolgálnak, a do, re, mi, fá, sol, la, ti, amelyek u, r, m, f, s, l, t illetve másként, d, r, m, f, s, l, t betűknek felelnek meg. A kódokhoz a C, D, E, F, G, A, H hangelnevezéseket is használták és ma is használják kódoló zeneszerzők.

A kottaírásban használt módosító jelek a zenei hangok elnevezését is módosítják, melyek a zenei kriptogramok eszköztárát tovább bővítették. Így többek között az E hang félhanggal leszállított neve Esz, ami egyúttal több nyelvben az S betű elnevezése is. Ezt a szerzők számtalan zenei névjegyben fel is használták.

Leggyakrabban nevüket rejtették el műveikben a szerzők, de előfordult, hogy szerelmi vallomásként a szeretett személy neve került a darabba.

A zeneikriptogram-írás a reneszánsz idejétől indult el. A legkorábbi szerző, akinél ilyet fedeztek fel, Josquin des Prez, aki a ferrarai hercegnek címzett miséjébe foglalta a latin nevét: a szótagolt nevet, Her-cu-les dux Fer-ra-ri-ae a szolmizációs hangokhoz rendelte.

Her-cu-les dux Fer-ra-ri-ae – forrás: University of Chicago Press Journals

Bach kódsorát sok más zeneszerző is visszaidézte saját műveiben, jelentősége ezért is kiemelkedő. Hangsora a leghíresebb példája a zeneszerző saját nevének zenébe kódolásának:utolsó, befejezetlen zeneművébe, A fúga művészetébe, a B-A-C-H hangok sorbarendezésével kódolta darabjába a nevét, ezért ezt a sorozatot Bach-motívumnak nevezik.

Bartók a B-A-B-E vagy B-E-B-A kóddal jegyezte be nevét a hangok sorai közé, ezt a két verziót a vezetéknév és keresztnév magyar, illetve külföldön használatos sorrendje szerint alkalmazta így. Brahms valóban romantikus szerzőként szerelmeinek üzent zenéjében: Agathe nevének betűit az Az A-G-A-H-E, Giseláét a Gisz-E-A hangokkal kódolta.

Az angol zeneszerzők körében a zenei kriptogramok kevésbé voltak népszerűek, kivétel volt viszont Edward Elgar, akit mind a rejtjelezés, mind a rejtvények rendkívül érdekelték. Jelentős műve, az 1898 és 1899 között keletkezett Enigma variációk számos kriptogramot tartalmaz.

Ide kapcsolódik:
Megtalálták az Enigma-variációk 24 éve eltűnt kéziratát?

(Via Femina.hu)