A legkülönbözőbb népek zenéjében találkozhatunk többszólamúsággal, hozzánk legközelebb például a szomszédos Horvátországban, Szerbiában és Ukrajnában is. Köztudott azonban, hogy a magyar vokális népzene egyszólamú, „csupán jelentéktelen eltérésekből alakuló heterofónia jöhet létre csoportos előadás esetén.”
„Az erdélyi Szászcsáváson és egyes szilágysági falvakban hagyományos, egyházi úton elterjedt többszólamú éneklés, amelyet népdalokra is alkalmaznak, ritka kivételnek számít” – írja Pávai István népzenekutató, aki főképp az erdélyi és moldvai kistájak népzenéjének vizsgálatára specializálódott.
Marosvásárhely közelében, a Kis-Küküllő völgyében található Szászcsáváson mindenki ismeri a többszólamú református zsoltáréneklés hagyományát.
A többszólamúság Magyarországra a reformáció korában tört be a nyugati egyetemeket megjárt református teológusok által, azonban a legtöbb helyen nyoma veszett ennek az éneklésmódnak. Egyedül Szászcsáváson maradt a mindennapok része, azaz folklorizálódott. Ez a hagyomány úgy él még ma is, hogy kottát természetesen senki sem tud olvasni, a szólamszerkesztés elveit azonban – az anyanyelvhez hasonlóan – a környezetükből tanulják el, és alkalmazzák ösztönösen, akár újonnan megismert dallamokra is.
Az ötszólamú együtténeklés spontán körülmények között mindig improvizálva történik; az énekesek az alkalmi kórusban saját hangterjedelmük és a kórus összetétele alapján több szólamban is képesek énekelni. A szólamok szerkesztése bizonyos egyszerű alapelvek betartása mellett a körülményekhez alkalmazkodva történik.
Az énekléshez pedig rendkívül sok közösségi alkalom ad lehetőséget, hiszen Szászcsávás az egyik legjobb erdélyi borvidéken található, és a falu lakosai szinte kivétel nélkül mind borosgazdák is egyben.
A rengeteg éneklési alkalom kiválóan fejlesztette az énekesek hangját, hallását és zenei ízlését – a szászcsávásiak előző generációiban nagy számban fordultak elő kivételes hangi adottságú énekesek, akik közül sokan abszolút hallásúak is voltak.
A faluban ma is működik az ötszólamú kórus, a település minden magyar lakosa – az iskolástól az idősekig – énekel, a szólamok pedig apáról fiúra öröklődnek. A kórus fellépésein kívül az istentiszteleteken, lakodalmakban, mulatságokban is több szólamban énekelnek.
Szabó Csaba népzenekutató és zenetörténész leírása szerint a csávási férfiak többszólamú éneke legalább két, legtöbb öt szólamban történik. A szólamoknak hagyományos régies nevük van, ami már önmagában is sejteti ennek a gyakorlatnak a régiségét.
A kulturális és társadalmi változásokból adódóan sajnos ez a hagyomány is kopik, de szerencsére a népzenei revival mozgalomban is népszerűvé vált a szászcsávási többszólamúság, amelyet a fiatal zenészek is előszeretettel tanulnak meg és rögzítenek lemezeken, vagy énekelnek koncertek alkalmával.
(Via Fonó)
