„A hangszer a csodával határos módon vészelte át a katasztrófát, de sokakban megkérdőjeleződött az eredetisége. Azonosításához a legmodernebb tudományos módszerek mellett egy szomorú szerelmi történet szolgáltatta a legfőbb támpontot” – írja az Index az elsüllyedt Titanic egyik legszomorúbb epizódja, a hajó zenekarának utolsó percekig is kitartó szolgálatát felidézve. A zenekarvezető hegedűjének előkerüléséről szóló kalandos történetek a hajó elsüllyedése után száz évvel kezdték el foglalkoztatni az ereklyegyűjtőket.
Miután a hajó elsüllyedt, és vele együtt 1500 ember között odaveszett a Titanic teljes zenekara is, senki sem gondolt arra, hogy egy hangszer túlélhette volna a szerencsétlenséget. Aztán közel száz évvel a katasztrófát követően, 2006-ban különös telefonhívást kapott egy brit aukciósház vezetője: egy férfi kereste fel, aki azt állította, hogy az édesanyja padlásán több olyan tárgyat is talált, amely a Titanichoz kapcsolódó tárgyak gyűjtőjének érdeklődését biztosan felkelti.
A helyszínen valóban akadtak különlegességek, többek között kották és egy Wallace Henry Hartley monogramjával ellátott bőr kézitáska, de a legérdekesebb természetesen egy kopott hegedű volt, melyhez egy ezüstlemezt erősítettek ezzel a felirattal: „Wallace-nak eljegyzésünk alkalmából, Mariától.”
A Titanic-témájú tárgyak eladásával foglalkozó régiségkereskedő összes értéke együttvéve nem ért volna fel ezzel a hangszerrel – de előbb meg kellett róla bizonyosodnia, hogy valóban ezen a hegedűn játszott-e a süllyedés közben Wallace Hartley. Ahhoz pedig még hét évnek kellett eltelnie, mire beigazolódott a hegedű eredete.
A katasztrófa után több újságcikk is megjelent, amelyek azt állították, hogy a zenészt a testére szíjazott hegedűvel együtt találták meg, de hivatalos jegyzőkönyvekben erről egyáltalán nem írtak. A hegedű túlélése ennek ellenére persze lehetségesnek tűnt, hiszen számtalan személyes tárgyat gyűjtöttek össze a mentőcsapatok, és nem kizárt, hogy ez esetben is, ahogy máskor, pontatlanul vették fel a jegyzőkönyveket. Így könnyen előfordulhatott, hogy egy-egy értékesebb tárgy valahogy elkerülte a hivatalos nyilvántartásba vételt.
Gondolhatnánk a cikkeket egyszerű hírlapi kacsának is, csakhogy Hartley menyasszonya, Maria Robinson 1912 júliusában írott naplóbejegyzésében feljegyezte magának, hogy köszönje meg a hatóságoknak, hogy visszajuttatták hozzá vőlegénye hegedűjét.
A hegedű előkerülése után a kutatók egészen pontosan kivizsgálták a hangszer későbbi életét. Maria Robinson 1939-ben halt meg, ingóságait testvére, Margaret örökölte. Ő elajándékozta a hegedűt a helyi Üdvhadsereg egyik zenészének, aki továbbadta egy női diákjának, aki a II. világháborúban a légierő női kiegészítő alakulatánál szolgált, és később így írt a hangszerről: „A hegedű sérült, és nem lehet játszani rajta, mivel eseménydús élete volt.” A hangszert a hölgy majdnem 75 évig őrizte, és az ő fia volt az, aki eladásra kínálta fel a tárgyakat anyja halála után.
Mivel az emlékezeten kívül még mindig semmilyen valós bizonyíték nem támasztotta alá, hogy padláson talált hegedű valóban Hartley tulajdona volt, mellyel feltételezhetően a tengerbe vetette magát, brit bűnügyi helyszínelők léptek közbe, akiknek nyomelemző szakértője megállapította, hogy a hegedű valóban eltöltött valamennyi időt a sós vízben. „Ezután a hegedű és a kézi táska fém részeiből vett minták korrodáltsági állapotát összevetették más, igazoltan a Titanicról származó tárgyakéval, és ez is egyezett. Még a hegedűn talált moszatmaradványokat is megpróbálták összevetni az Atlanti-óceán északi részén élő algákkal…”
A hangszerről készített CT-felvétel után minden arra utalt, hogy a hegedűt a 19. században készítették, és a hozzá használt ragasztó nem oldódik tengervízben. Ezen felül egy olcsó német gyártmányt véltek benne felismerni.
A vizsgálatok egészen 2013-ig húzódtak, míg végül abban az évben árverésre bocsátották a már eredetinek titulált hegedűt, csupán 50 fontos kikiáltási áron. A vevő, aki 1,1 millió fontot adott végül a hangszerért, névtelen kívánt maradni.
Még egyetlen Titanichoz köthető tárgy sem ért el hasonlóan magas vételárat.
(Via index.hu)
