Miért vágyunk melankolikus zenére, amikor szomorúak vagyunk?

Forrás: alicehong.com

Milyen furcsa, hogy a pszichológusok csak nem rég kezdték el vizsgálni annak okait, hogy a szomorkodó emberek miért hallgatnak szívesen a bennük kavargó érzelmekkel megegyező hangulatú dalokat! A szomorúságról egy átfogó zenei műfajt is elneveztek: a blues szinte minden modern zenei irányzatot befolyásolt valamiképpen, a klasszikus zene pedig tele van gyászénekekkel, panaszdalokkal, de a hagyományos társadalmak zenéiben is megtaláljuk a keserveseket és a siratókat.

Az emberiséget, úgy tűnik, valami ösztönös vonzza a szomorúsághoz és az azt kifejező dallamokhoz. Igaz, nem az ember az egyetlen földi élőlény, aki érzi és megéli a bánatot, de az egyedüli, aki kifejlesztette azt az egyedi nyelvet és kifejezésmódot, amellyel ki is mutatja a keserűségét. Zenében is el tudunk mondani olyan történeteket, melyek veszteségeinkről szólnak, épp úgy, ahogy minden más művészeti ággal ki tudjuk fejezni ezt az érzést. Ez számunkra mindennapos dolog, de a pszichológusok mindennek eredetét szeretnék visszafejteni.

Ide kapcsolódik:
Hogyan élt egy bluesénekes?

Egy korábbi kutatás során harminc 18 és 66 év közötti nőből, és harminöc ugyanilyen korú férfiből álló csoportot választottak ki, akiknek többsége ír származású volt, mások Hollandiából, az Egyesült Államokból, Németországból és Spanyolországból érkeztek. Minden résztvevőt arra kértek, hogy idézzenek fel életükből egy olyan pillanatot, amikor valamilyen negatív tapasztalat okán bánatot éreztek, és ebből kifolyólag úgy döntöttek, meghallgatnak egy szomorú dalt.

Az alanyok végül arról számoltak be, hogy a választott zenedarab segített kifejezni érzéseiket, és megkönnyebbülést is hozott számukra.

Egy floridai egyetem már a depressziós személyekre koncentrált kutatásai során, ahelyett, hogy olyan embereket vont volna be a vizsgálatokba, akik valaha, illetve alkalmanként éltek már át szomorúságot. Azonban ez a kutatás is azt hozta felszínre, amit a többi, miszerint a komoly depresszióval küzdő emberek és a néha szomorú emberek is inkább melankolikus dalokat választanak a vidámak vagy semleges hangulatúak helyett, ha rossz kedvük van. Bármely felmérésről is legyen szó, a vizsgált személyek indokai meglepték a kutatókat: a kissé provokatív előfeltételezéssel ellentétben, miszerint a depresszív emberek a negatív érzelmi töltetű zenékkel igyekeznek fenntartani avagy állandósítani alacsony kedélyállapotukat,

a résztvevők azzal magyarázták választásukat, hogy a szomorú dalok megnyugtatják, pihentetik az idegeiket és enyhítő hatással vannak a problémáikra.

A bánatos dalok tehát ezek szerint értelmet adnak a fájdalmunknak, segítenek megélni azokat, és egyben tudatják velünk, hogy nem vagyunk egyedül világon, akik így érzünk.

Mindannyiunknak van legalább egy-két kedvenc szomorú dala, melyeknek meghallgatása egy nehéz pillanatban jóleső érzéssel tölt el bennünket, valaki pedig több lejátszási listára való gyűjteménnyel rendelkezik az efféle zeneszámokból. Leonard Cohen például az egyik legnépszerűbb „könnyfakasztó előadó”.

(Via Open Culture)