1970. szeptember 14-én született Debrecenben, és 2019. június 3-án, hirtelen egészségügyi probléma következtében hunyt el Térey János József Attila-díjas költői, író, műfordító.
Térey János Alföld-, Szépirodalmi Figyelő- és Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író, drámaíró 1989-től 1991-ig magyart és történelmet tanult a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarán. 1998 óta szabadfoglalkozású íróként dolgozott.
Verseit 1990-től közölte az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, az Alföld és a 2000. Nyolc verseskönyve és egy novelláskötete jelent meg. Legjelentősebb munkái közé tartoznak a Paulus című verses regénye, illetve drámatetralógiája, A Nibelung-lakópark. A drámaciklus harmadik részét, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör Színház mutatta be 2004 októberében a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon.
Következő darabja a Papp András társaságában írt Kazamaták (budapesti Katona József Színház, 2006); ezt pedig az Asztalizene (Radnóti Színház, 2007) követte. Jeremiás avagy az Isten hidege című darabjának ősbemutatója 2010-ben volt, a Nemzeti Színházban, a Protokoll című verses regényének dramatizált változatát ugyancsak a Radnóti Színház tűzte műsorára (2012).
2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben. 2018-ban megjelent regényét, a Káli holtakat a Jelenkor adta közre.
