A modern szlovák képzőművészetet bemutató pozsonyi Nedbalka Galéria márciusban megnyílt időszakos tárlatán a festőművész korai munkái mellett az érett korszakából származó, gyerek- és fiatalkori emlékeiből táplálkozó képek is láthatók.
Mednyánszky László Beckóban született 1852. április 23-án és 1919. április 17-én hunyt el Bécsben. Rövid mérnöki tanulmányok után a Müncheni Képzőművészeti Akadémia és a párizsi École de Beaux Arts növendéke lett. A szolnoki művészetelep egyik alapítója, a Feszty-körkép egyik alkotója, ez utóbbihoz máramarosi tanulmányutat is tett.
A tekintélyes arisztokrata családból származó Mednyánszky Párizs, Bécs, Budapest és a családi birtok, Beckó, illetve Nagyőr között élte életét. A világháború kitörésekor önkéntesnek jelentkezett, hadifestőként teljesített szolgálatot Galíciában, Szerbiában és Dél-Tirolban. Vonzották a nagyszabású események, a természet és az erők hatalma, de ezeken a rajzokon és képeken nem hatalmas győzelmek vagy véres tragédiák láthatók, hanem a háború következményei, a katonák fájdalma, elesettsége, a hétköznapok reménytelensége.
Első tájképein a barbizoni iskola hatása érezhető. 1889 és 1892 közötti párizsi tartózkodása alatt az impresszionizmus hatására világosodnak képei, szellősebbé és közvetlenebbé válnak a képek, a századforduló táján ismét borongósabb hangulatok kezdenek uralkodni festményein, a tónusok 1909 körül oldódnak ismét.
Bár életében elsősorban tájképfestőnek tekintették, Mednyánszky mélyen humanista volt, képein gyakran láthatók a társadalom perifériáján élők, akiket gyakran támogatott. Teozófiával és buddhizmussal is foglalkozott, és azzal kísérletezett, hogyan jelenítse meg a képeken ezeket a tanokat.
A kiállítás 2019. szeptember 22-ig látható.
