A címmel nem valamelyik egyetem azonos nevű tanszékére utalunk, hanem a Felfedezések sorozat februári hangversenyének nemzeteket összekötő kapcsolódási pontjaira. A „felfedezés” szóról talán amúgy is elsősorban földrajzi asszociációink támadhatnak.
A Savaria Szimfonikus Zenekar február 23-i estjén az utazás bizonyos szempontból földrajzi értelemben is adott, hiszen Dohnányi Ernő Ruralia Hungaricája és Bartók Béla Rapszódiái ízig-vérig magyar zenét ígérnek, a második rész középpontjában pedig angol muzsika áll. A hazai hallgatóság számára talán kevésbé cseng ismerősen George Butterworth neve: az igen tehetséges brit komponista harmincegy évesen esett el az első világháborúban. A. E. Housman angol költő A Shropshire Lad (Egy shropshire-i legény) című verseskötetéből zenésített meg többször is néhány költeményt, majd pedig rapszódiát írt zenekarra, mintegy a dalokhoz készült utójáték gyanánt.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Tegyük hozzá, Butterworth is gyűjtötte hazája népdalait, akárcsak Bartók, továbbá érdekes adalék, hogy a művet először magyar karmester, Nikisch Artúr vezényelte. Butterworth zenéje mellett Edward Elgar egyik legnépszerűbb kompozíciója, e-moll csellóversenye hangzik el.
A Savaria Szimfonikus Zenekar karmesterét, Madaras Gergelyt lassan már senkinek sem kell bemutatni, hiszen nemcsak a szombathelyi együttes első karmestere, hanem jelenleg a Liège-i Királyi Filharmonikus Zenekar, valamint a franciaországi Dijon Bourgogne Zenekar zeneigazgatója. Nem beszélve arról, hogy a hazai legjelentősebb szimfonikus zenekarokon túl Európa olyan kiváló együtteseinek élén is állt már, mint a BBC Szimfonikusok és a BBC Filharmonikusok, a Hallé Zenekar, a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara, vagy az olasz RAI Nemzeti Szimfonikus Zenekara.
A Bartók-rapszódiák szólistája Langer Ágnes lesz, aki Mainzban és Maastrichtban végezte felsőfokú tanulmányait, több nemzetközi versenygyőzelem után pedig a 2017-ben Budapesten először megrendezett Bartók Világversenyen ért el második helyezést és kapott nem kevés különdíjat. Számos európai országban fellépett már, tavaly Moszkvában és Tajvanon debütált.
Az Elgar Csellóversenyének magánszólamát játszó francia-belga csellista, Camille Thomas is több nemzetközi megmérettetésen aratott sikert, 2017-ben megkapta a rangos ECHO Klassik Díjat, valamint exkluzív szerződést írt alá a nagy múltú német lemezkiadóval, a Deutsche Grammophonnal. Az utóbbi években eljutott a világ legfontosabb hangversenypódiumaira, olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Paavo Järvi vagy Kent Nagano, tavaly pedig a török zongoraművész-zeneszerző, Fazıl Say komponált számára csellóversenyt. Berlinben és Weimarban tanult kiváló professzoroknál.
És hogy egy fontos itáliai szálat is beleszőjünk a szólisták méltatásába, Langer Ágnes egy 1782-es Nicolò Gagliano-hegedűn, Camille Thomas pedig azon az 1730-ban készült Stradivarin játszik, amelyet a távolabbi és közelebbi múltban többek között Auguste- Joseph Franchomme, Emanuel Feuermann, Aldo Parisot és Steven Isserlis szólaltatott meg.