A klasszikus balett atyja, a világ egyik leghíresebb balettmestere és koreográfusa 1818. március 11-én született a franciaországi Marseille-ben. A délfrancia városban születésének 200. évfordulója után két évvel, orosz kezdeményezésre állítanak emlékművet.
Marius Petipa legkorábbi tanítómestere apja, Jean Petipa volt, a kiváló balettművész és tanár. Miután Brüsszelbe költözött a család, Marius a Grand College diákja volt, a konzervatóriumban pedig zenét tanult. Gyerekként nem rajongott különösebben a táncért, de fejlődése annyira látványos volt, hogy 1831-ben fellépet apja La Dansomanie című művében. 1838-ra a Nantes-i színház első magántáncosa lett, és már ekkor színpadra állított műveket. 1839-ben Jean Petipát Amerikába hívták, Marius pedig vele tartott. Itt tartózkodása alatt Petipa a Broadway-on lévő Nemzeti Színházban táncolt, így Balanchine érkezése előtt 84 évvel megismertette az Újvilágot a balett világával. A La Tarentule című darab, amiben táncolt, azonban nem volt kitörő siker, így aztán mindketten visszatértek Európába.
Marius Párizsba ment, ahol a Párizsi Opera Francia Komédiájában kapott szerepet, Lucien bátyja itt volt első magántáncos. Apjuk ekkoriban hagyta ott a brüsszeli színházat, és a szentpétervári Császári Balett Akadémia oktatója lett. Marius egyre jobban unta, hogy bátyja árnyékában él, és úgy döntött, kezébe veszi sorsát. Bordeaux-ba ment egy évre 1842-ben, majd Madridba négy évre. A spanyol fővárosban érték azok az impulzusok, melyek későbbi oroszországi koreográfiáiban fontos szerepet fognak játszani.
1847-ben csatlakozott a Mariinszkij Színházhoz Szentpéterváron. Hamar megszerette a közönség kiváló tehetsége miatt. 1854-ben feleségül vett egy másik táncost, Marie Scurvshikovát, három évvel később pedig megszületett lányuk.
Feleségének ajánlotta első, Oroszországban létrehozott eredeti balett koreográfiáját 1858-ban, de munkássága nem volt túl ismert, mivel Jules Perrot és Arthur Saint-Leon elhomályosították hírnevét. Négy év múlva Petipa előállt La fille du pharon művével, ami osztatlan sikert aratott, és a színház vezető koreográfusa lett, 1869-ben pedig első balettmester. A következő évek során Petipa több darabot koreografált, melyek nem csak őt élték túl, de a klasszikus balett néhány pillérét is ezek a művek adják (Don Quijote, Bajadér).
Szinte tökélyre fejlesztette táncait az operákhoz, és nagyon kedvelte a spanyol elemeket, az orosz táncokat meghagyta a helyi koreográfusoknak. Nem csupán a francia, de az olasz hagyományokat is átültette oroszországi munkája során. Három csodálatos balett született a Petipa-Csajkovszkij kettős alkotómunkájából: a Csipkerózsika, a Diótörő és A hattyúk tava, melyek jelenleg is a legnépszerűbb művek.
Az 1910-ben, 92 éves korába elhunyt koreográfus emléke előtt most éppen a fentiek miatt orosz kezdeményezésre tisztelegnek. A Moszkvai Bolsoj vezetősége ugyanis felhívást intézett az orosz táncszínházakhoz, hogy közös erővel finanszírozzanak egy emlékművet a művész szülővárosában. Az 5 méter magasra tervezett szobrot Andrej Korobcov és Konsztantyin Fomin tervezik majd.
