1930. március 22-én született Stephen Sondheim, a musicalvilág egyik kultikus és leginvenciózusabb alkotója. Zeneszerző, akinek olyan művek fűződnek a nevéhez, mint a Sweeney Todd, a Vadregény, a Kis éji zene. Szövegíróként is jelentős, olyan klasszikusokat jegyez, mint a West Side Story és a Gypsy.
Hétévesen kezdett zongora- és orgonatanulmányokba, majd kiskamaszként egy évet katonai iskolában töltött. Szülei elváltak, ő édesanyjában Philadelphiába költözött, ahol a baráti körbe tartozott Oscar Hammerstein II zeneszerző, aki támogatta és tanította a musical műfaja iránt 9 éves korától érdeklődő Sondheimet. (Akkor tett rá egy Broadway-előadás igen nagy hatást.) A Williams College-ban tanult tovább zeneszerzés és zeneelmélet szakon, mestere Milton Babbitt zeneszerző volt, akivel azonnal egymásra hangolódtak, és évekig mélységekbe menően, gyakran matematikai alapokon elemeztek klasszikus darabokat. Sondheim 1950-ben diplomázott. Az első évek nem hoztak különösebb sikert. Tévésorozatba írt zenét, egy musical bemutatója pedig a producer halála miatt maradt el.
Az áttörést a West Side Story hozta el, ezt követte két évvel később a Gypsy, ebben szintén szövegíróként dolgozott. 1962-ben mutatták be a Félúton a Fórum felé című, Plautus komédiáira épülő darabját, az előadás pedig több Tony-díjat is megkapott. Ismét sikertelen évek következtek (ezúttal megbukott, csak jóval később értékelt művekkel), majd 1970-ben ismét felragyogott Sondheim csillaga a Companynak köszönhetően, ami élete első saját Tony-díját is meghozta, és ekkor kezdődött évtizedig tartó közös munkája Harold (Hal) Prince rendezővel.
Első nagy slágere az 1973-as, Ingmar Bergman Egy nyári éj mosolya című romantikus vígjátéka alapján készült Egy kis éji zenében hallható, a Send in the Clowns. Az első anyagi sikert egy 1976-os produkció, a Side By Side By Sondheim hozta meg neki, ami nem egy darab, hanem egy Sondheim-dalokból összeállított koncert volt. Mintha a színház, a librettó, a történet nem segítené azt, hogy a közönség és a kritika is megtalálja Sondheim értékeit – talán mert egyáltalán nem régivágású musical comedyket ír.
Az 1972-es, operai igényű Sweeney Todd ismét csak sikert hozott. Magyarországi bemutatója 1992-ben volt az Erkel Színházban, de finoman szólva sem hozott áttörést, a 2000-es POSZT-on és a Színikritikusok Díján a kaposvári Csiky Gergely Színház Ascher Tamás rendezte produkcióját viszont díjazták, és a mozikban sem teljesített nálunk a mű hollywoodi filmfeldolgozása. Azóta az Egy kis éji zene került hazai színpadokra (két alkalommal) és a Vadregényt mutatták be a széles Sondheim-oeuvre-ből, és Szenvedély címmel válogattak dalaiból egy koncert erejéig.
A 80-as és 90-es évek termése, a Seurat-festmény inspirálte Sunday In The Park With George (Vasárnap a parkban Geroge-dzsal), az amerikai elnökök gyilkosairól szóló Assassins (Orgyilkosok), a Passion (Szenvedély), a Road Show szintén nehezen vagy nem érték el az üzletileg sikeresnek mondható küszöböt, de Sondheim soha nem erre, hanem a minőségre és az invencióra törekedett, finálékat például sosem írt.
Sondheim évekig töltötte be az Amerikai Drámaírók Céhének elnökségét, tanított Oxfordban. Bár nem trendi dalokat ír, több Grammy-díja is van. Barbra Streisand lemeze, a The Broadway Album sokak számára (újra) felfedeztette Stephen Sondheim egyedülálló művészetét.
