A Francia rúdugrás bemutatója június 12-én lesz a teátrum szabadtéri játszóhelyén. Mohácsi István kortárs magyar vígjátéka arra keres választ, hogy mit akar a nő és mit a férfi, ha felszikrázik, vagy épp megszűnni kezd köztük a kémia. A szexuál-parapszichológus guruhoz egy viharos éjjelen két fiatal pár érkezik, hogy rendbe tegyék az omladozó kapcsolatukat. A keresztül-kasul bonyodalmas ötöshöz nemsokára egy vadító hatodik is kapcsolódik, így készen áll a szextett: és ez az együttes nem ismeri a kéziféket.
A Mohácsi János rendezésében készülő előadást a jogszabályban meghatározott biztonsági intézkedések betartása mellett a Nyári Színházban láthatja a közönség. A rendező elárulta, nagy a nyomás rajtuk, hiszen hatalmas várakozás övezi a bemutatót, de úgy érzi, eleget tudnak tenni az elvárásoknak.
„Olyan lesz szabad téren játszani, mintha tájelőadást tartanánk. Nem tudunk úgy tenni, mintha a darab ide készült volna. Akadályok elé állított minket is, a nézőket is ez az új helyzet, de bízom benne, hogy a színház szeretete segít majd túllépni a közönségnek az esetleges kellemetlenségeken.”
Az előadásról szólva hozzátette, senki ne ábrándozzon, nem pornográf előadás készül, hanem egy olyan vígjáték, ami a párok tragikusságukban is vicces szexuális konfliktusait helyezi fókuszba.
„Még a nagy, pusztító szerelem is elfogy egy idő után, talán nem is lenne életszerű, ha megmaradna. Ugyanígy a – végső soron az utódnemzésre kitalált – szexuális vágy is csökken, ahogy az évek múlnak. De ennek a lángolásnak az emléke, a közösen átélt dolgok képesek összefűzni a párokat továbbra is. Hiszen – ahogy Vonnegutnak írta egyszer egy 14 éves gyerek, könyvei tartalmát összefoglalva – ha a szerelem kilobban, az udvariasság még mindig ott van” – vonja le a tanulságot a rendező.
A vígjátéki keret segít, hogy másként lássuk magunkat, problémáinkat, saját elfojtásainkat a színpadon. „Rettenetesen nyomasztó lenne, ha a párkapcsolatokban előkerülő szexuális problémákat bergmani kegyetlenséggel egy tragédiában öntenénk a nézőkre. Az élet sokkal gazdagabb annál, minthogy csak a kínzó oldalát nézzük. Nagyon fontos, hogy felismerjük a problémákat, és ha hirtelen és váratlanul ismerünk rá valamire, akkor bizony nevetünk. Ha pedig valakinek ez az előadás segít a gátlásai legyőzésében, akkor nem csupán színházat csinálunk, hanem varázsolunk” – mondja Mohácsi János.
Kati és Gyula házasságában az erőviszonyok nem a hagyományos felállást mutatják. A határozott, karrierista feleséget Prohászka Fanni alakítja. „Látom, hogy kezdenek áthangolódni, kicserélődni a férfi-női szerepek a mai világban. Fontosnak tartom én is, hogy egy nő képes legyen önállóan megállni a helyét a világban, de az a fajta, már-már bunkósággal felérő pikírtség, ahogy Kati kezeli a férjét, nem egy követendő példa. Fontos, hogy egy kapcsolatban meglegyen a tisztelet a másik felé, és meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni. Ez pedig nem könnyű, hiszen ma már mindenki sokkal individuálisabb, mint például a nagyszüleink korában, és sokszor azt érezzük, hogy mindenki lecserélhető” – hangsúlyozza a színművésznő. Prohászka Fanni azt is elárulta, ez a könnyed vígjáték nagyon erős koncentrációt kíván meg a színészektől. „Az előadás szövege törekszik arra, hogy az élő beszéd hangulatát adja vissza, nagyon apró végszavakkal dolgozunk, nagyon pörgő ritmusa van a mondatoknak. Nagyon élvezzük ezt a magával ragadó tempót, de rendesen beleizzadunk abba, hogy százszázalékos pontossággal legyünk ott fejben az egész előadás alatt” – meséli a színésznő.
Hogyan viseli egy férfi, ha nem ő hordja otthon a nadrágot? A Fandl Ferenc által alakított férj humoros szituációk sorozatán keresztül mutatja meg ezt a nézőknek. A színművész szerint az előadás egyik legnagyobb erőssége, hogy ezek a karakterek lépten nyomon szembe jönnek velünk az utcán. Mindegyikük nagyon emberi, nagyon hétköznapi, így minden néző felismerheti és ki is nevetheti magát a színpadon. „Én is szoktam mondani, hogy otthon én hordom a nadrágot… és én is mosom és vasalom” – mondja nevetve Fandl Ferenc. „Létező problémákról beszél nagyon szókimondó módon ez a darab, olyan dolgokról, amelyekről jó esetben a párok is beszélnek egymás között. Ez az előadás az őszinteségre ösztönzi a nézőt, hiszen a problémákat csak úgy lehet megoldani, ha beszélünk róluk. Sokszor pont a szeretet gátol meg minket ebben: azért nem mondjuk ki, hogy valami hiányzik, hogy valami nem jó, hogy ne bántsuk a másikat. Arra bök rá tíz körömmel ez a darab, hogy ha baj van, azt ki kell mondani! Én is megfogadtam, hogy sokkal nyíltabban és nyitottabban fogok beszélni a hozzám közel álló emberekkel” – árulja el a színművész.
