Márkus László Kossuth- és háromszoros Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész 1927. június 10-én született és 1985. december 30-án hunyt el Budapesten.
Márkus László sokoldalú, sajátos humorú, rendkívül tehetséges művész volt, a 20. századi magyar színház- és filmművészet kimagasló alakja. Édesanyja, Fleischmann Margit, jómódú pozsonyi kereskedőcsalád gyermeke, édesapja, Márkus Endre bankárcsaládból származott. Beteges gyermek volt, ezért sokáig nevelőnő foglalkozott vele – németül tanult, emellett zongorázni is tanították. 1934 és 1945 között tanulmányait különböző intézményekben folytatta, a gimnáziumi években szinte alig jutott egyről a kettőre, mígnem a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója, Lehotay Árpád vette szárnyai alá. Esténként órákat adott neki, napközben malmosként dolgozott.
Első színpadi szereplése Zilahy Lajos Tizenkettedik óra című darabjában volt 1945. december 21-én. 1947-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, diplomáját 1951-ben vehette át. Ezt követően a debreceni Csokonai Színház tagja lett, majd 1957-től haláláig a Madách Színházat erősítette.
Bohózatokban, vígjátékokban, de drámai művek színrevitelében is kiválóan helyt állt, úgy a színpadon, mint a filmvásznon. Első filmszerepei tévéjátékokhoz köthetők: Lili bárónő, Bikaviadal. Ezt követően mellékszereplőként látható volt az Ütközet békében (1950), a Szent Péter esernyője (1958), a Rangon alul (1959) alkotásokban. A Meztelen diplomata (1963) vígjátékban Krencsey Marianne, míg a Két félidő a pokolban (1963) című játékfilmben Sinkovits Imre és Garas Dezső voltak főszereplőtársai.
Emlékezetes alakításai közé tartozik a német tiszt megformálása A tizedes meg a többiek (1965) vígjátékban, majd ezt követően játszott az Egy magyar nábob (1967) és az Egri csillagok (1968) regényadaptációkban. Eszterházy Miklós herceg szerepét nyerte el a Szerelmi álmok – Liszt (1970) történelmi drámában, majd rendezésében, a Bob hercegben (1972) is szerepelt.
Turner Pipit alakítja a Régi idők focija (1973) filmszatírában, míg Az ötödik pecsét (1976) c. drámában Király László főszerepét alakította. Ezt követően játszott a Krétakör (1977), A száztizenegyes (1981) és a Fogadó az Örök Világossághoz (1982) című alkotásokban.
1975 őszén jelentkezett leukémia betegsége, melyet tíz éven át méltósággal viselt. 1985-ben a szilveszteri tévéműsor felvételeit követően, öltözőjében hunyt el.