A Magyar Narancs legfrissebb számában jelent meg interjú Novák Eszterrel, a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatási rektorhelyettesével. Ebből kiderül, a színházi és a filmes szakma nem egységes, a filmes képzés jelentős támogatást és segítséget kap.
Novák Eszter az interjúban elmondta, Káel Csaba, aki a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos és a Nemzeti Filmintézet igazgatótanácsának elnöke, az „SZFE-n végzett, a Müpa igazgatójaként is sokat támogatta az egyetemet megjelenési lehetőséggel, koprodukciókkal. Ismeri és elismeri az egyetemen folyó munkát. Most visszakapja az egyetem filmes képzése azt az 54 millió forintot is, amit korábban elvontak, még a tévés vizsgafilmek finanszírozásában is segítenek. Összességében 118 millió forintot biztosítanak, enélkül nem is valósulhatnának meg bizonyos képzéseink.” A színházi tanszéket illető támogatásokról így tájékoztatott: „a tavalyi évben 34 milliárt forintnyi taokompenzációs pénzből az egyetem, illetve a színházi intézet 13 témakörben összesen 100 millió forintra pályázott, és nulla, azaz 0 forint jutott hozzánk. Legalább azt a 10 milliót megkaphattuk volna, amit a taóval elvesztettünk.”
Novák újságírói kérdésre elmondta, Káelt azért nem javasolták az egyetem fenntartását átvevő alapítvány kuratóriumi tagjának, mert „neki a szakmai pozíciójából fakadóan szinte evidensen benne kellene lennie a kuratóriumban, ezért úgy gondolkodtunk, hogy ha csak egy kis esély is van arra, hogy a mi névsorunkból választanak valakit, az ne olyan személy legyen, akit maguktól is választaniuk kellene.”
A színházi szakmát illetően Novák úgy fogalmazott: „Buta hitviták zajlanak (…). Nincs lehetőség a párbeszédre, a teljesítményünkre nem kíváncsiak, de markáns véleményük van róla.” Az oktatási rektorhelyettes arra a kérdésre, hogy mit lehetne tenni a színházi szakma kettéosztottságával ebben a helyzetben, leszögezte:
„Megérne egy részletes elemzést, hogy mi juttatta a szakmát a szakadásig. Hová vezetett a gőg, az eldönthetetlen esztétikai viták, a kölcsönös minősítések és különalkuk sora. Korábban még lehetett vitatkozni, de ahogy az erőviszonyok politikailag elbillentek, egyre kevésbé számíthattunk párbeszédre. Mára ez szinte lehetetlenné vált, a beteg gyógyíthatatlan.”
Novák Eszter, aki megjegyzi, nem gondolja hibátlannak a rendszerüket és kíváncsi a megalapozott szakmai érvekre, az interjúban beszélt arról is, hogy a modellváltás „optimista verzióban nagyszerű, a valóságban aggasztó.
Időben és lehetőségben korlátlan lehet ezeknek a kuratóriumoknak a jogköre, ám ettől nem fognak megoldódni a finanszírozási és infrastrukturális gondjaink, amelyek miatt erősen hátrányos helyzetből kell magas színvonalú képzést nyújtanunk.
Szóbeli ígéretek vannak az állam részéről, de a keretszerződés megkötését későbbre halasztják.”
„A hallgatókban most zavar van, a félelmeiket és az indulataikat próbálják becsatornázni. Ezt a helyzetet részben mi hoztuk létre azzal, hogy transzparenssé tettük a történetet. Úgy éreztük, joguk van látni, hogy mi történik, hiszen az ő sorsuk forog kockán. Mi igyekszünk biztonságot nyújtani, tájékoztatni, kiegyensúlyozott terveket kidolgozni. Sok hallgató érti és támogatja ezt, de sok olyan hallgató is van, aki elégedetlen velünk, mert szerintük nem vagyunk elég élesek. Ebbe nem szólhatunk bele. Joguk van a maguk eszközeivel hallatni a hangjukat, feltenni a kérdéseiket. Nekünk pedig meggyőző válaszokat kell adnunk nekik” – tette hozzá Novák Eszter, aki az interjúban a felvételi nehézségei mellett az elé mint a nagyváradi Szigligeti Színház művészeti vezetőjeként támasztott elvárásokról, és arról is beszámol, hogy a családtagjai közül ki hogyan reagál a jelenlegi szituációra.