Igazi shakespeare-i erkély-jelenetet adtak elő, hisz Gemza Péter igazgató, a színészek és a munkatársak a művésznő Színészházbeli erkélye alatt énekeltek Takács Dániel tangóharmonika kíséretével.
Oláh Zsuzsa azt mondta, a kerek évforduló némi összegzésre késztette. „Másképp szeretnék sok mindent csinálni: jó lenne szabadabban, megengedőbben élni, főképp önmagam félé, örülni az életnek és nem azon morfondírozni, hogy mi lehetne jobb.”
Arra a kérdésre, hogy miként fogadta az utóbbi évek szakmai sikereit, legfőképp a Mintapinty című monodrámában Molnár Zsóka szerepéért kapott kritikai és nézői elismeréseket, így válaszolt: „Több mint 40 éve vagyok a pályán, szinte minden műfajban kipróbálhattam magam. Tudom, hogy nemcsak drámai, hanem komikai vénám is van. Szeretem a zenés darabokat, szeretem az operettet, de
valójában mindent szeretek játszani.
A Mintapinttyel magamnak és a színháznak is tartoztam. Óriási szakmai kihívások elé állított a Kovács fivérek darabja, de a legfontosabb, hogy megerősödött az a hitem, hogy estéről-estére képes vagyok lekötni ennyi embert.”
A művésznőt az elmúlt évadokban a Para, a Don Quijote- Az utolsó álom, A padlás, a Csárdáskirálynő és a már említett Mintapinty című darabokban láthatta a közönség.
