1895. július 20-án született Debrecenben és 1980. április 16-án hunyt el Budapesten Zsindelyné Tüdős Klára jelmez- és divattervező, népművészeti kutató, aki a Háry János ősbemutatójának kosztümjeit tervezte, rendezett színházi előadást és filmet, de leginkább magyaros motívumokkal díszített ruhadarabjairól ismerjük, amelyek nélkül egyetlen kerestély középosztálybeli hölgy gardróbja sem volt teljes.
Gyerekként járt hangversenyre, néptáncolt, és rajongta a színházat. Egy interjúból kiderült, Blaha Lujza nagyon szerette őt, és saját kezűleg varrta meg neki legkedvesebb szerepének „Finum Rózsi”-ruháját (A falu rossza című népszínműből) és hímzett hozzá egy zsebkendőt is, a sarkában Göndör Sándor keresztnevével. 15 évesen külföldre ment tanulni, három évet töltött Svájcban, Angliában, Hollandiában, Németországban. Ügyvéd apjának halála után anyagi nehézségekkel küzdött a család.
Míg az Iparművészeti Főiskolán tanult Budapesten, az Operában töltötte estéit, mozgásművészetet oktatott – későbbi tervei között szerepelt a helleraui intézet mintájára egy magyar mozgásművészeti központ létrehozása -, hogy eltartsa magát. Férjhez ment, Érmellékre került, majd hét év után visszatért Budapestre, ahol Textilműhely néven nyitotta meg műtermét, ahol háziipari munkát, lakástextíliákat, még gobelineket is készítetek. Itt az egyik partnere egyik volt iskolatársa, Nagyajtay Teréz, a Nemzeti Színház jelmeztervezője, a másik pedig Mándoky Rózsi. Egy esti akttanfolyamon ismerkedett meg Oláh Gusztávval, aki épp keresett valakit, hogy átvegye az Opera női szabóságát és a kosztümtárat. Radnai Miklóssal megegyeztek, és 11 évig dolgoztak együtt. Második férje, Zsindely Ferenc ugyanis közoktatásügyi államtitkár volt, később kererskedelmi és közlekedési miniszter lett – Teleki Pál, Kállay Miklós bizalmi emberének számított -, a pozíció pedig összeférhetetlennek bizonyult volna, ha az Operánál marad. Ugyanezért hagyta ott később a Magyar Divatcsarnok (ebből lett a Corvin Áruház) művészeti igazgatói pozícióját is.
Az első színházi munkája a Hevesi Sándorral közösen rendezett Gyöngykaláris volt, a színpadon Blaha Lujzával, ezt követte a Bécsbe is eljutó balett, a Pesti Karnevál. A korra jellemző módon csak az ötvenedik előadásra nyomtatták ki a nevét a színlapra. Írt balettlibrettót, rendezett filmet (Fény és árnyék, Bulla Elma és Ajtay Andor mellett szerepet kapott élete első filmjében Nagykovácsi Ilona) és színházi előadást (Henschel fuvaros, Dajka Margittal és Kiss Ferenccel), tervezett jelmezeket a Belvárosi, a Király, a Magyar, a Nemzeti és az Operettszínháznak, tevékenyen részt vett a Györffy Kollégiumban.
1933-tól Ferenczy Ferenc belügyminisztériumi titkár és Tüdős Klára nevéhez fűződött – kezdetben erősen Hitler-ellenes éllel, az erős jobbratolódás 1938-39-től volt érzékelhető – a Magyaros Öltözködési Mozgalom Országos Bizottságának létrejötte. Tervezői pályázataikra olyan ruhákat vártak, amelyek a magyar történelmi, illetve népviseleti formákat és díszítéseket egyeztette az akkori divattal, az iskolákban pedig a kézimunkaoktatás színvonalának emelése volt fő céljuk.
A korszak társasági lapjainak állandó szereplőjének számított, ruhái a Színházi Élet, a Film Színház Irodalom oldalain gyakran feltűntek. Az 1936-ban a Belvárosban, a Kristóf téren Pántlika néven szalont nyitott.
A főúri és a paraszti viseletet ötvöző kreációi a keresztény magyar úri középosztály lányai, asszonyai körében alapdarabnak számítottak, újdonságként pedig bizsukat is tervezett.
Fő inspirációját Erdély különböző tájegységei, illetve a Gyöngyösbokréta mozgalom népszerűsítette népviseletek jelentették. Nem volt egyedül ezzel az érdeklődéssel, a két világháború közötti időszakban többen is foglalkoztak magyaros ruhák tervezésével, köztük Fries Erzsébet, F. Haranghy Erzsébet, Farnadi Feigl Ilona, Tedesco Juci – akik a már említett tervezői versenyeken tűntek fel -, de Zsindelyné Tüdős Klára érte el a legnagyobb népszerűséget. Divatbemutatóit a margit-szigeti Piccadilly étteremben rendezte, Magyari Imre cigányprímás és zenekara muzsikált, magyaros motívumokkal díszített ruháit az Operaház balerinái mutatták be. Ellátogatott hozzá Elsa Schiaparelli és Cartier is. Szabályként ezt fogalmazta meg: „Egy ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindhárom egyszerre.” A 40-es években az Egyesült Magyar Tábor divatbemutatóival járták az országot.
1944-ben az Országos Református Nőszövetség elnöke lett, megalapította a szövetség lapját, a Magyar Asszonyt. A II. világháború idején a svéd misszióval együtt
gyerekeket mentettek, és számos üldözöttnek adtak menedéket
Istenhegyi úti villájukban, köztük Apró Antalnak, Rajk Lászlónak, Péter Gábornak. 1951-ben férjével együtt kitelepítették, 1963-ig éltek Balatonlellén egy nyaraló házmestereként. Svájcban letelepedve magyar kulturális programok szervezésével is foglalkozott. Emlékiratai Csizma az asztalon címmel jelentek meg.