A Magyar Vasúti és Hajózási Klub hetilapjának 1940. november 1-ji száma az új könyvtári beszerzések között listázta P. Howard frissen megjelent A 14 karátos autó című regényét is. Azt nem tudjuk, hogy a szórakoztató vagy a szakirodalmi polcra tették-e a könyvet, de ha arra gondolunk, hogy a történet főhőse, Gorcsev Iván a Rangoon teherhajó matróza volt, még akár az utóbbi sem elképzelhetetlen.
Mi köze ennek A tizennégy karátos autó augusztusi városmajori vagy szeptemberi UP-beli bemutatójához? Azon kívül, hogy vicces, semmi. Illetve talán mégis, hiszen Rejtő Jenő regényeiben is fel-felbukkannak hasonló, logikusan nem odaillő mozzanatok. Egy színházi előadásnak viszont óraműpontossággal kell működni, különösen akkor, ha a választott forma, a
zenés képregényszínház
ennyire különleges, hiszen nem egyszerűen zenés ez a produkció, amelynek a látványában a kétdimenziós vetítés dominál, hanem élő zenés, kifejezetten ide készült dalokkal, és a vetítés felülete sem egy átlagos vetítővászon. De kezdjük az elején.
Sőt még korábban, hiszen nem ez az első alkalom, hogy a Budapest Bár egy színházi előadásban közreműködik: nyolc éve a szintén egy kortárs operettben, a Városmajorban bemutatott Szerencsés flótásban muzsikáltak. De az is lehet, hogy még visszább kell ugranunk az időben, hiszen maga a formáció egy Katona József Színház-beli koncertből indult a népszerűség felé. „Ott nagyon sok színésszel barátságot kötöttünk, többek között Keresztes Tamással is” – mondja Farkas Róbert, a Budapest Bár vezetője, és hozzáteszi, hogy egy együttműködés tervei azóta körvonalazódnak. A terv pedig A tizennégy karátos autóval vált valóságá. A produkció kezdeti fázisától, már a regényválasztástól kezdve dolgoznak együtt a többi alkotóval, így az sem véletlen, hogy
az előadáshoz eredeti dalok készültek.
Ezek nem szimpla betétdalok, mivel fontos dramaturgiai szerepük van, a cselekményt lendítik előre, magyarázza Farkas Róbert, ezért először a szövegeket írta meg Szűcs Krisztián, majd a zenekar ezeket hangszerelte meg. „Krisztián egy szál gitárral küldte a dalokat, hogy körülbelül érezzük a hangulatot, de sokszor volt, hogy mi változtattunk a ritmuson, hogy összhangba kerüljön Rejtő írói és a 20-as, 30-as évek zenei világa.” A színészek ezt követően nagyon hamar megkapták a kész dalokat, így a próbafolyamat teljes daltudással kezdődhetett.
Keresztes Tamást a legtöbbször színészként láthatjuk, de ha figyelmesek vagyunk, zeneszerzőként, sőt rendezőként és látványtervezőként is meg-megtalálhatjuk a nevét a színlapokon. A tizennégykarátos autó stáblistáján a két utóbbi két minőségben közreműködik. „Örültem a felkérésnek, izgalmasan hangzott a felkérés, most pedig megtapasztaltam, hogy egy rendezőnek miféle szorongásokkal kell megküzdenie, amíg eljut a bemutatóig. De nagyon nagy élmény ez a munka” – meséli Keresztes Tamás, aki a szövegkönyv készítésében szorosan együttműködött Divinyi Rékával. Ebben a munkában a legnagyobb kihívást nem a cselekmény színrevitele jelentette, hiszen a színpad eleve az akció terepe, hanem az, hogy
az író jellegzetes hangja is megmaradjon.
Mivel nem akarták a lehetetlent kísérteni, ezért azt nem szituációvá transzponálták, hanem egy narrátor által jelenik meg a rejtői szellemiség és atmoszféra, aki a történetlabirintusban is eligazít.
„Ha Artúrt korábbról nem ismerem, nem valószínű, hogy eszembe jut, hogy rajzolt, háromdimenziós díszletet használjunk. Láttam a rajzait, és innen származott a gondolat, hogy az emberek fejében Rejtővel kapcsolatban élő képregényes világot megpróbáljuk átmenteni a színpadra” – ad magyarázatot az előadás látványvilágára Keresztes Tamás, aki a mozgatható, a térkialakításban is fontos szerepet játszó, ugyanakkor vetítőfelületként is használható, egyáltalán nem szabályos elemeket találta ki.
Artúr, azaz Várai Artúr munkája január-februárban indult. Megkapta a szövegkönyv kezdeti verzióját, azt végigrajzolta, majd jött a karantén, amikor a konzultáció náluk is áttevődött az online térbe. A videochat közben pedig folyamatosan változott a kamera nézete, mert hol egymást látták, hol a rajzaikat. (Biztosan vannak, akiket érdekel, hogyan rajzol Keresztes Tamás. A bulvárral határos kérdésre a szakavatott grafikus válasza: igen jól, ha ezzel foglalkozna, egy-két éven belül komolyabb szintre lehetne őt felhozni.) A veszélyhelyzet feloldása után, ki gondolná, a vetítéspróbákkal kezdtek. „Ekkor derült ki például az, hogy a nagy felületeken sokkal jobban megélnek a kis méretű, nem annyira cizellált rajzok, mert a részletgazdagság nagyban már zavaróan hat” – számol be az grafikus első színházi tapasztalatairól.
Korcsmáros Pál Rejtő-képregényein generációk nőttek fel, sokan vették a Fülest hétről hétre csak amiatt, így adódik a kérdés, azok mennyire inspirálták az alkotókat: „Itthon
ilyen típusú látványkiképzésre még nem nagyon volt példa.
Ha ezen a területen újat szeretnénk nyújtani, akkor mindenképpen új képi világot kell teremtni, tehát másolni nem is lehet. Nem akartam Korcsmáros-epigon lenni, azt akartuk elérni, hogy a rejtői hangulat új rajzokkal is megéljen.” A képek viszont nem csak állnak, hanem Nagy Tamás jóvoltából meg is mozdulnak.
A tizennégy karátos autó két augusztusi estén a Városmajorban, szeptembertől pedig az UP – Újpesti Rendezvénytérben látható. A TRIP előadásában közreműködik a Budapest Bár zenekar (Farkas Róbert, Farkas Mihály, Ökrös Károly, Farkas Richárd és Kisvári Bence), Gorcsev Ivánt Lengyel Benjámin, Anette-et Mentes Júlia Virgínia, Vanek urat Mikó István alakítja, narrátorként Rába Roland lendíti előre a történetet, mellettük pedig több szerepben, bravúros átalakulásokkal jelenik meg a színen Dankó István, Mertz Tibor, Szécsi Bence és Tóth Balázs.
