Egészen kivételes kiadványt vehet a kezébe az az érdeklődő, aki szert tesz Alexandra Sankova és az általa, 2012-ben alapított Moscow Design Museum albumára, melyben a szerkesztők betekintést adnak a szovjet űrprogram több száz, művészi kidolgozottságú magazin borítójába és tudományos igényű illusztrációjába.
A 20. század, magával ragadó korszakát megörökítő kötet, Sankova, alapító igazgató legújabb munkája és többek között olyan művészek alkotásait ismerhetik meg belőle az olvasók, mint az egyik leghíresebb, orosz sci-fi illusztrátor, Andrei Sokolov, az űrhajósból lett művész, Alexei Leonov, az író Arthur C. Clarke által is nagyra becsült, Robert Avotin, vagy a szovjet nonkonformizmus és avantgárd egyik jeles képviselője, Vladimir Nemukhin.
![](https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/08/P1070931.jpeg)
Az album négy fő, egy-egy témára fókuszáló fejeztben mutatja be a műveket. A vizuális utazás az űr felfedezéséhez tartozó alkotásokkal és az első útőrökkel kezdődik, majd lezárva a sort, a jövőt és az új világokat elképzelő illusztrációkkal zárul.
Az, hogy a szovjet rendszer nem a valóságtól elrugaszkodott álmokba ringatta magát az űrkorszak hajnalán, már a kötet elején megmutatkozik az esetlegesen kevésbé járatos érdeklődők számára is.
Emlékezetes, hogy az első műhold, a Sputnik-1 1957-es, majd Gagarin 1961-es első űrrepülése a Vosztok-1 fedélzetén is igazolta a nagyratörő, szovjet típusú modernizációs erőfeszítések létjogosultságát és az albumból kiderül, a kor művészei még ezeket a sikereket is túlszárnyaló álmokat szőttek. Itt jön elő a kötet egyik legfontosabb értéke, nevezetesen, hogy a 60 évet felölelő gyűjteményhez magyarázatként pár oldalon, tudományos igényességgel foglalja össze a szovjet űrprogram főbb állomásait és a meghatározó tudósok, szakemberek, űrkutatók munkásságát. Nem megfeledkezve az illusztrációkat eredetileg publikáló magazinok és művészek rövid bemutatásáról sem, ezzel mintegy keretet adva az alkotásokhoz, és segítve az olvasókat a korszakban való jobb elmélyülésben.
Az album a két világháború között veszi fel az események fonalát és vezeti végig az olvasót a 20-as 30-as évek, kezdetleges vízióitól, az 50-es 60-as évek éleződő űrversenyének heroikus alkotásain át a 70-es 80-as évek futurisztikus utópiájáig.
Izgalmas látni a kötetben megjelenő számos szovjet kiadvány egyik évtizedről a másikra végbemenő stílusbéli változásait, és ahogy attól függően a formálódik a vizuális nyelvezet, az anyagok részletgazdagsága, hogy az adott illusztráció szakmai, vagy a szélesebb közönség számára készült, valamint, hogy az adott korszakban a szovjet űripar mit tekintett aktuálisan elsődlegesnek. Így kerülnek a képbe a Szovjet Unió, az űrverseny kezdetén meglévő előnyét hirdető, tipikus hidegháborús propagandaanyagoknak is beillő címlapok és a Voszhod-2 űrhajóból, a világ első űrsétáját megtevő, Alexei Leonov munkái is, aki éppúgy készített illusztrációkat önállóan,saját élményei alapján, mint közösen Sokolovval is. De a kiadványban megjelennek, olyan, a korszakra jellemző, később technológiai tévútnak bizonyuló elképzelések is, mint a nukleáris meghajtású repülőgépek, vagy a repülőcsészealjak, de ikonikusnak számító sztálinista épületek is, mint a Nikolay Vasilyevich Nikitin által tervezett, Moszkvai Állami Egyetem főépülete, vagy a modernizmus művészeti áramlatában gyökerező, konstruktivista építészeti alkotások is, mint az Osztankinói tévétorony – mely több, az albumban szereplő művészt is megihletett. Nem beszélve azokról a jövő városait bemutató illusztrációkról, ahol brutalista vonásokat megörökítő épületeket álmodtak meg az alkotók.
Emellett érdemes szemügyre az albumban megjelenő szovjet emberábrázolások, hősies, jövőbetekintő arcvonását és azt a sokféle technikát, amivel a kor művészei elkészítették alkotásaikat.
Számos munkáról sugárzik a techno-optimizmus és a művészettörténeti értelemben is releváns időszak, sebesség és magasság bűvöletében élő alkotók azon vágya, hogy maradandó értéket alkossanak. Ezért sem meglepő, hogy többen közülük – mint éppen Sokolov is – megannyi rangos kitűntetést is szereztek munkáikért. Külön említést érdemel az albumban megjelenő anyagok tipográfiája is, mely természetesen cirill betűs szövegek formájában jelenik meg és sok esetben hűen tükrözi a korszak sodró lendületét a gyakran előforduló dőlt betűs szedés és vertikálisan megjelenített, szinte már rakétát formázó kiadvány címekkel.
![](https://papageno.hu/wp-content/uploads/2020/08/P1070932.jpeg)
Az kötet szerkesztői törekedtek a főbb, cirillbetűs címszavak és leírások tömör angol nyelvű összefoglalására is. Ennek ellenére célszerű a XX. századot, a XXI. század technológiájával ötvözni és okostelefonnal lefordítani pár hosszabb bekezdést is, melyekből mélyebb betekintést lehet kapni a különböző űreszközök működési elveibe is. Ezért aztán nem lehet elmenni amellett az érdekesség mellett sem, hogy hány rétege és milyen mélysége van az albumban megjelenő a műveknek. Egyfelől, a szovjet kultúra, űrkutatás és tudományos-fantasztikus illusztrációit bemutató, művészeti és művészettörténeti értelemben is jelentős alkotások, de politikaigazdaságtani szempontból is figyelemre méltóak, azok az 1933 óta, napjainkig megjelenő Техника — молодёжи (Technology for the Youth) részben sci-fi folyóirat borítók, melyeken az elképzelt jövő vizuális megjelenítésén túl, politikai üzenetek is feltűnnek. Érdekes látni, hogy nemcsak a repülő autók nem valósultak meg, hanem az 1961-ben, 1970-re két és félszeres nemzeti jövedelem emelkedés is csak vágyálomnak bizonyult. Nem beszélve az 1980-ra vízionált ötszörös növekedésről, mely korszak már a gorbacsovi Peresztrojka és a Glasznoszty jegyében telt, így a gazdasági megszorítások miatt, több űrkutatási projekt végét is jelentette.
Ebből adódóan – talán az alkotók eredeti szándékával szemben – ezen gazdasági jóslatok is bekerültek azok közé a szovjet sci-fi-k közé, amik soha nem váltak valóra.
Történeti értlemben az illusztrációkból látható, hogy az évtizedek folyamán, az űrtechnika mellett, hogy váltak a folyóiratok is felnőtté. A pár absztraktabb vagy stilizált alkotás mellett, megjelentek a néhol már műszaki igényességű realista ábrázolások, vagy azok a kor technológiai színvonalát tovább gondoló művek, amik a hold benépesítésének módját, vagy új, távolabbi galaxisok felfedezését mutatták be. Hogy mennyire inspirálták egymást a hidegháború művészei a vasfüggönyön át, nem tudni. Az mindenesetre szembetűnő, hogy mind a lebegő városok, mind az amerikai, szintén a 60-as évektől sugárzott, Jetson család buborékablakú járműveire hajazó rajzok is feltűnnek a szovjet városok egén.
Az album, egyértelműen több, mint egy hétköznapi válogatás. A tudománynak, a művészeknek és a kutatók áldozatos munkájának állít emléket. A szovjet kultúra, űrkutatás és tudományos-fantasztikus illusztrációit bemutató, művészeti és tudományos értelemben is jelentős gyűjteménye, mely magyar szempontból idén különösen aktuális, köszönhetően annak, hogy immár 40. éve, hogy sor került az első magyar űrrepülésre, amikor Farkas Bertalan – Valerij Kubaszov kozmonautával közösen – 1980. május 26-án egy Szojuz–36 fedélzetén, pár napra elhagyta a föld légkörét.