Nemrégiben olyan prózai és zenés színdarabokat gyűjtöttünk össze, amelyek témája – de legalábbis háttere, közege – a foci világa. Akkor megígértük, hogy a többi sportág sem marad ki. Íme!
Atlétika
A jelenlegi 4×100 méteres magyar rekordot a női válogatott 2018-ban futotta. Hogy Nguyen Anasztázia, Kaptur Éva, Kozák Luca és Sorok Klaudia is úgy készültek-e a 44.03-as eredményre, mint Perec, Grafika, Hóvirág és Kiseszter, azaz Egressy Zoltán 4×100 című drámájának versenyzői, akik olimpiai kvalifikációs szintet célozzák, nem tudjuk, csak gyaníthatjuk, hogy az életben, az igazi profiknál a csapatérdek mindig felülírja a magánérdeket.
A négy Oscar-díjat nyert brit film, a Tűzszekerek ezzel szemben a hit, a kitartás és a bajtársiasság éthoszáról szól. Az 1981-ben bemutatott alkotás igaz történet alapján készült, hőse két brit atléta, egy skót misszionárius fia, Eric Liddell és a zsidó származású Harold Abrahams, akik egymás ellen versenyeztek, majd együtt készültek az 1924-es olimpiára, Párizsban pedig más-más versenyszámban, de mindketten aranyérmesek lettek. A forgatókönyvet egy ismert drámaíró, Mark Bartlett adaptálta színpadra, a premiert stílszerűen a 2012-es londoni olimpia idejére időzítették. A producerek nem bíztak semmit a véletlenre, a Hampstead Theatre-t, majd a Gielgud Theatre-t is úgy alakították át, hogy minél realisztikusabb legyen az atlétikai pálya, ahol a futók készültek. A sikert mutatja, hogy a produkció hamar átkerült a West Endre.
Az élsport cirkusz, komoly pénzt mozgat, a nézőt a szórakoztatás, a dráma mellett a rekord érdekli, ezért sincs sportág, amelyben a tiltott teljesítményfokozás valamilyen formában ne lenne jelen, a szerek fejlesztői pedig jóval a WADA antidopping-ügynökség ellenőrei előtt járnak. Ebbe a világba visz Jonathan Maitland tagadj tagadj tagadj címmel Magyarországon is bemutatott darabja, amelyben egy rövidtávfutónő magából a maximumot kihozva csak az európai ranglista 10-12. helyéig jut el. Megvan benne az elhivatottság, hogy olimpiai bajnok legyen, amit csak doppinggal érheti el, és ezt új edzője nem is titkolja előtte. Bár a darab az egyénre viszi a fókuszt, az atlétát állítja döntés elé, a valóság itt is egész más. A sportolóknak egy bizonyos szint fölött gyakorlatilag nincs választása, és az áhított teljesítmény elérése érdekében szinte csak áldozatként sodródhat.
Baseball
A baseball, ez az ír és angol gyökerű amerikai sport első említéseit a 18. század első felében kell keresnünk, az első profi bajnokságot az 1871-ben alapított amerikai szövetség szervezte. A sportág leginkább az amerikai kontinens és Kelet-Ázsia országaiban népszerű, de nagy az érdeklődés iránta Japánban, a Dominikai Köztársaságban, Kubában, Panamában, Dél-Koreában is. Az Egyesült Államokban, ki gondolná, a Major League Baseball meccseinek a látogatottsága nagyobb, mint az összes többi sportágé együttesen. A magyar szövetség 1992-ben alakult meg, és ha honlapjukat böngésszük, egész meglepő helyeken találhatunk baseballpályát – Jászberényben vagy Jánossomorján! -, az NB I. mellett pedig amatőr bajnokságot is rendeznek. Már csak a sportág alacsony hazai ismertsége miatt sem valószínű, hogy nálunk színre kerül a Take Me Out, de ha a darab fő témáit megnevezzük – a rasszizmus, a maszkulinitás és a homoszexualitás -, biztosan lehetünk benne, hogy nem ez lesz a következő kasszadarab a pesti Broadwayn. A New York-in, ahova érdekes módon a londoni West Endről került ár, egyébként komoly sikert aratott Richard Greenberg (egyébként amerikai) szerző darabja.
Ökölvívás
Rocky Balboa a filmtörténet egyik ikonikus karaktere. A szegény és kisstílű utcai bokszolóból követendő példaként, hittel, kitartással, munkával világbajnokká váló fiktív karater történetét Sylvester Stallone írta, a nyolc filmből négyet ő rendezett, sőt a címszerepet is ő alakította. Megkerülhetetlen filmklasszikus, amit 2014-ben utolért a végzet: musical készült belőle. Ez sem volt olcsó mulatság, a producereknek 20 millió dollárjába került a darabfejlesztés és a színház-átalakítás, hogy a játéktér egy valódi ring legyen, amit a nézők úgy ülhessenek körbe, mintha egy bokszmeccsen lennének. A filmből ismert Eye of the Tiger nem maradhatott ki a musicalből sem. Olyannyira nem, hogy azokat német előadáshoz sem fordították le. Ebből mutatunk egy medley-t.
Egy komoly kritikai visszhangot kiváltó 2010-es darab, a Sucker Punch a 80-as évekbe visz vissza. Két tehetséges fekete bokszoló és fehér edzőjük kapcsolatán, a sporton és a szerelmen keresztül az író, Roy Williams arra fókuszált, hogy a rasszizmus ebben a sportágban is jellemző, még az olyan olvasztótégelynek hitt országokban is, mint Nagy-Britannia.
Sakk
Ez nem egy korai ABBA-musical, pedig Benny Anderson és Björn Ulvaeus írták a zenét, és nem azért, mert a dalszöveget és a librettót Tim Rice jegyzi. A hidegháború enyhülőbb szakaszában, tulajdonképp az utolsó stádiumában – csak mi azt akkor még nem tudtuk -, 1986-ban mutatták be a darabot Londonban, amelynek fő témája az, hogyan lesz a sport a politika eszköze, hogyan használják ki a politikai vezető a sportsikereket a maguk kénye-kedve szerint. A történet egy sakkvilágbajnoki páros mérkőzés idején játszódik, az amerikai világbajnok szovjet kihívójával szemben igyekszik megvédeni címét. Az amerikai szekundánsa és szeretője, egy magyar származású nő azonban beleszeret a szovjet játékosba, akinek viszont felesége van. A szerelmi szál mellett van egy politikai vonulat is, amelyben a KGB kap komoly szerepet. Disszidálás, pszichológiai fegyverviselés, érzelmi zsarolás, 56-os emlékek, a döntési kényszer pedig a sportsiker a diktatúrában vagy szabadság és szerelem a diktatúrában opciókat jelenti.
Snooker
Akik követik a snooker világbajnokságot, azok pontosan tudják, hogy ezt az eseményt 1977 óta mindig ugyanott, egy színházban, a sheffieldi Crucible Theatre-ben rendezik. Nem véletlen, hogy a The Nap premierjét is tartották. A történet egy feltörekvő snookerjátékosról szól, aki hazatér Sheffieldbe, és ott rájön, hogy ezt a sportot is átszövi a korrupció, a fekete fogadás, és a meccseket adják-veszik. A rendező remélte, hogy a snookerrajongók nem az elaődásra is megveszik a jegyet, így az egyik jelenetben igazi profi játékos volt a színész ellenfele az asztalnál.
