A Prae.hu oldalán csak úgy izzik a szakmai vita a nemrég előkerült József Attila-kézirat eredetisége felett. Az érvek és ellenérvek bepillantást engednek a laikusok számára a „nyomozásba”, ahol a szakemberek évtizedek távlatából próbálják kideríteni, milyen hangulatban volt aznap a költő, vagy azt, hogyan írta az 5 számot.
Az irodalomtörténeti adok-kapok az Antikvarium.hu árverési tételei között felbukkanó, négy lapból álló notesztöredék miatt robbant ki. A hírről beszámoló Telex szerint a lapok egy nagyobb, eddig szintén ismeretlen verses notesz részei lehettek, melyet 1945-ben a költő egy zsidó barátjától koboztak el.
Az iskolai füzetnél picivel kisebb notesz, vagyis notesztöredék első lapján József Attila kézírásával egy nyolcsoros vers, alatta dátum (Bp. 1935. március 8.) és aláírás, a többi három lap üres (leszámítva egy ceruzával írt nevet: Barta István). A vers címe Edit – a feltételezések szerint Gyömrői Editre, a költő pszichoanalítikusára és szerelmére utalva –, a szöveg pedig ennyi:
Ezért üldögélek / a világban. // Minden pillanat / édes, kellemes // Ezért a szivemen / már nem / sötét dolgok ülnek / kedvesem mosolygok.
Mivel legutóbb tizenhét éve bukkantak addig ismeretlen József Attila-versre, nem csoda, hogy a kutatók és az évtizedek óta töretlen népszerűségnek örvendő költő rajongói egyaránt lázba jöttek. Az érdeklődés nagyon plasztikusan megmutatkozik az aukció alakulásában. A Prae.hu egyik cikke alatti kommentben arra is felhívja a figyelmet Veres András József Attila-kutató: azzal, hogy árverésre bocsátották a kéziratot, egy „irodalomtörténeti belügyet” vittek ki a nyilvánosság elé. Ennek ráadásul komoly pénzügyi vetülete is van, hiszen a lapocskákért ígért összeg tegnap este már 2.250.000 Ft-on állt. Vagyis a szakértők felelőssége forintosíthatóvá vált.
Az aukció miatt a nyilvánosság előtt zajló vitával a közönség is bepillanthat az irodalomtudomány berkeibe és fogalmat alkothat egy hitelesítési folyamatról és a szempontjairól. Ezek pedig – valljuk be – sokkal izgalmasabbak, mint gondoltuk és több rokonságot mutatnak Sherlock Holmes vagy Poirot módszereivel, mint várható lenne.
Magától értetődő például, hogy valamennyi, a témával foglalkozó szakember ismeri József Attila kézírását, stílustát, de emellett a papír minőségét, a jegyzetelési szokásait, kedvelt notesztípusát is tudják azonosítani.
Kiterjedt ismeretekkel rendelkeznek a költő ismeretségiköréről: ki volt Barta István, akitől a lapokat elkobozták, ki volt a címzett Edit és milyen viszonyban állt a költővel. Sőt, ennél árnyaltabban, azt is fel tudják idézni, hogy adott időszakban mi történt a költővel, írhatott-e ilyen pozitív hangulatú verset?
A rövidke írás már laikusként, első ránézésre is elüt József Attila más alkotásaitól, meg kell engednünk azonban a zseniknek is a szárnypróbálgatást – esetleg a jegyzetelés –lehetőségét. Az aukcióra bocsátó antikvárium.hu Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténészt kérte fel szakértőnek, az ő véleménye alapján hirdette meg a költő kézjegyeként az írást. A SZTE JGYPK munkatársa egy tanulmányban fejtette ki érveit, ebben József Attila Számvetés című művével rokonítja a talált szöveget. Az eredetiség bizonyítékaként hozza fel a kézírás egyezését, azt a tényt, hogy Barta István, akitől elkobozták a dokumentumokat, József Attila barátja volt és több művét is dedikálta neki. Bíró-Balogh Tamás a Számvetés vers újraírásának, kifordításának véli a most felfedezett töredéket.
„A filológiai kutatásban az ilyen szövegre a „verscsira” kifejezést szokás alkalmazni.
Egy olyan fogalmazvány, amely egy készülő vershez írt első nekifutásnak tekinthető” – reagált a felfedezésre a József Attila Társaság elnöke, Tverdota György a szervezet honlapján. A töredék alatti aláírás és dátum, illetve a címként szereplő bizalmas Edit megszólítás is megragadta a figyelmét. Utóbbit egy ebben a korszakban keletkezett levéllel összevetve találta furcsának, melyben József Attila a bizalmasság bármilyen jele nélkül Kedves Gyömrőinek! szólítja analitikusát.
Hasonló a nyomvonalon indulva kérdőjelezi meg a vers eredetiségét Sárközi Éva, József Attila-kutató, filológus, a József Attila Társaság elnökségi tagja. „Az álláspontom tehát az, hogy a kézirat nem József Attila autográfja. A papír és a tinta korabelinek látszik a képek alapján, de a rajta lévő írás – tartalmi és formai kizáró okok miatt – biztosan nem a költőé. Aki a kéziratot készítette, tanulmányozta József Attila írását és jó kézügyességgel rendelkezik” – foglalta össze véleményét a szakértő.
Sárközi a vers gondtalan hangneme és a dátum ellentmondására világít rá: „Valóban nem lehet tudni, hogy mi történt a költővel aznap, 1935. március 8-án, de azt tudjuk, hogy mi történt vele ez év februárjában-márciusában. Életének meglehetősen nehéz időszaka volt, súlyos – s nemcsak lelki – gondjai támadtak” – magyarázza a szakértő az 1932 óta húzódó un. „Röpirat-per”-re utalva, melyben a Kúria ítélete szerinti büntetése – 200 pengő bírság, mely behajthatatlanság esetén pengőnként 1 napi fogházra átváltoztatandó – így jogerőre emelkedett. Az összeget végül március 22-én a Feministák Egyesülete kifizette helyette, így nem kellett „leülnie”, de Gyömrői Edit visszaemlékezése szerint József Attila nagyon depressziós állapotban volt ebben az időben. Emellett szintén utalt József Attila ekkortájt írt, a további kezelést lemondó levelének megszólítása és a vers címe közötti különbségre.
Sárközi Éva arra is felhívja a figyelmet, hogy a kerettörténet, a Barta Istvántól elkobzott dokumentumok ügye is több kérdést felvet.
Sárközi szerint kérdéses, hogy milyen címen kobzott el a rendőrség szépirodalmi könyveket, illetve miért állították elő Bartát? A dokumentumokon látható rendőrségi pecsét valódiságát is megkérdőjelezi.
Ez a felvetés annyira megragadhatta Balogh Endre fantáziáját, hogy rögtön fel is állított egy teóriát arra, hogy hamisíthatták az Edit című kéziratot. A Prae oldalán közölt levezetés és az azt illusztráló képek itt tekinthetőek meg. A teoretikus hamisításnál az olvasó a Számvetés című vers kéziratából állította elő az „Editet”.
„Én több kéziratból vagdostam volna össze a végeredményt, itt azonban egyetlen forrásból származik az összes szó, többnyire még a szövegen belül is egymáshoz közeli helyekről” – állapítja meg csalódottan.
A Prae.hu szerzője meg is jegyzi az elméletet leközlő cikkben, hogy „érthetetlennek tűnik, miért ugyanazokból a szavakból írt volna verset, amelyek már korábban egyszer felbukkantak egy másikban. Mester Csaba adatelemző egy 2015-ös munkája szerint költőink közül ő használta verseiben a legtöbb egyedi szót, azaz a legritkább nála a szóismétlődés.”
Kíváncsian várjuk a további fejleményeket, illetve a vers leütési árát. Addigis ebben a témában ajánlom Woody Allen: Lelki jelenségek vizsgálata című kötetéből A Metterlin-cédulák című novellát, melyben egy kitalált szerző, bizonyos Metterling életét és műveit magyarázzák a kutatók az előkerült mosodaicédulái alapján és fordítva.
