Békés Itala nemcsak a színpadon alkot emlékezeteset még karakterszerepekben is, íróként is ugyanazt a kedvességet és humort nyújtja közönségének. Nem véletlen, hogy Örkény biztatta írásra. Kedvenc idézeteinkkel köszöntjük a március 23-án születésnapját ünneplő alkotót.
Kis szerep, nagy szerep
„Sok főszerepet is játszottam, de az epizódszerepek jóval nehezebbek. A nagy szerep megcsinálja a színészt, a kis szerepet a színésznek kell megcsinálnia. Nagy szerepben kicsit még rossznak is lehet lenni. Ez nem mindig derül ki, mert a szerep az beszél önmagáért. Ha viszont a színész nem zseniális egy epizódszerepben, akkor olyan, mintha nem is lenne a színpadon. De minden színesíti az ember palettáját. Én például azért játszom az alternatívnak számító Táp Színházban, mert érdekel mit csinálnak a fiatalok. A Gondolatiskola is önzés volt részemről, mert állandóan kapcsolatban lehettem fiatalokkal. Gyakran egy szülő azért nem tudja megérteni a gyerekét, mert igazából nincs tisztában vele, hogy mi és miért érdekli, mert nem ismeri. Nem hallgatja azt a zenét, amit ő, csak azt mondja rá, hogy rossz.”
Nemecsek Ernő néni
„Az ötvenes években az Úttörő és az Ifjúsági Színházban rengeteg fiúszerepet játszottam. Két kedves levelet ma is őrzök. Az egyik így kezdődik: „Kedves Nemecsek Ernő néni.” A másik így végződik: „Előadás után várlak: Aranka.”
Kifutni, befutni
„Azt hiszem, hogy senki semmit nem tud kifutni, befutni. Marquez mondja, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, és nem tudja, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Ezzel teljesen egyetértek. Mindig van másznivaló. Az egész élet egy másznivaló. Minden olyat elvállalok, amiről úgy érzem, hogy a koromnál fogva még ízlésesen meg tudom csinálni.”
Az idő múlása
„Az biztos, hogyha az ember az észjárását meg az egész testét állandóan működteti, kevésbé rozsdásodik be. De azért idővel a szervezet csak elhasználódik, szépen szólva: elöregszik. Látom én a tükörben, hogy különösen az elmúlt három évben mennyit öregedtem. Már 20, 40, 60 éves koromban is láttam a változásokat. Mondjuk most egy kicsit, hogy finom legyek, előnytelenebb a dolog.”
Groteszk hősök
„Hőseimet azért alakítom groteszkül, mert azok. Magam halálosan komolyan élem át őket. Mulatságos furcsaságuk jellemükből, környezetükkel való összeütközésükből adódik. Amikor először játszottam kisfiúszerepet, rögtön elhangzott az ítélet: ez áll a legközelebb Itala egyéniségéhez! Akkor szériában kisfiúkat alakítottam. Tizenkettőt. Majd egy alkalommal öregasszonyszerepet osztottak rám. Következett az újabb felfedezés: Italát az isten is arra teremtette, hogy öregasszonyokat játsszék. Közben, egy esztendeig csupa felvilági nő szerepét bízták rám – mert az elsőt jól alakítottam. Pedig „. Jellemszínész.”
Békés Itala élete
Debreceni művészcsaládba született 1927. március 23-án. Apja Békés István újságíró, író, művelődéstörténész és anekdotagyűjtő, aki Berlinben ismerte meg feleségét, Rita Furlani olasz színésznőt. Öt gyerekük, köztük két ikerpár is született. A felnőttkort azonban csak a szintén színésznővé lett Rita, valamint Itala és ikertestvére András érte meg.
Annak ellenére – vagy tán éppen azért -, mert maguk is ebben a közegben mozogtak, a szülők csak úgy támogatták a gyerekek művészi törekvéseit, ha egy kenyérkereső szakmát is szereznek, Itala női szabónak tanult. A színművészeti főiskola felvételi vizsgájára szülői engedély nélkül szökött el, első nekifutásra felvették.
Főiskolai tanulmányait 1950-ben fejezte be, de már 1947-től játszott az Úttörő és az Ifjúsági Színházban, a Jókai Színpadon és a Magyar Néphadsereg Színházában (korábban és ma is Vígszínház). 1957-ben szerződött a Vidám Színházhoz, 1958-ban a Madách Színházhoz, amelynek mind a mai napig tagja.
Fél évszázada bátyjával, Andrással ők mutatták be az egyik első hazai pantomimszámot. Itala az úgynevezett egyszemélyes színház hazai úttörője is, e műfajjal bejárta a világot. A Nő!? (1969) című produkcióját több mint ezerszer adta elő, 26 show-műsort szerkesztett és adott elő, társastáncot tanító lemezei jelentek meg, kreatív gyermekműsorokat indított el. A Madách Tolnay Szalonjában játszott Piknik Békés Italával című produkciója a gyerekkori családi vendégeskedések hangulatát idézte fel, a műsort három sikeres fővárosi év után vidéken folytatta.
Művészi skálája igen széles, táncos szerepekben, de drámai színésznőként is hiteles.
Több mint száz szerepet alakított, 13 évig játszott az Isten pénze című musicalben, a Hegedűs a háztetőn című zenés darabban ő volt Jente, a házasságközvetítő. Az Örkény Színházban bemutatott Borisz Godunovban öt karaktert osztott rá a rendező, egyik-másik akrobatikus mozgást követelt tőle. Jutalomjátéknak számított számára Cs. Bruckner Adelaida szerepe Örkény István Macskajátékában.
Száznál is több magyar filmben és tévéfilmben alakított epizódszerepeket
(Kölyök, Vörös grófnő, Abigél, Csoda Krakkóban, Fuss, hogy utolérjenek!, Tűzoltó utca 25.). Legutóbb Enyedi Ildikó Testről és lélekről című, a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon nagydíjat nyert filmjében alakított takarítónőt. Úgy véli, hogy haladni kell a korral, nem szabad megállni. “Az nem kor kérdése, hogy az ember korszerű színész legyen” – vallja.
1991-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézet színpadi játékmester tanára, illetve a Lakner Stúdió tanára volt, 1992-ben létrehozta a művészképesség-fejlesztő Gondolatiskoláját.
Munkásságát 1964-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben érdemes művész, 2006-ban kiváló művész címmel díjazták. 2010-ben művészi életpályája elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki. 2015-ben a 150. születésnapját ünneplő Színház- és Filmművészeti Egyetem tanévnyitóján vasdiplomát kapott.
Még Örkény István bíztatta életrajzi regénye megírására, amely Hogyan lettem senki címmel 1990-ben jelent meg. Az életrajzi regény, amely egyben korrajz és színháztörténet is, címében a taoizmusra utal. A senki az, akinek semmije nincs, mégis ő a leggazdagabb, senkije sincs mégis ő a legboldogabb, senkit nem hív, mégis mindenki hozzá siet.
2009-ben jelent meg villámtörténeteket tartalmazó kötete, az Olvasd a buszon, 2012-ben pedig Égi játszótársak címmel színésztársairól szóló anekdotákat.
(Az idézetek forrása a színház.org gyűjtése, életrajz MTI)
