A tárogató hagyományaira építve, de azt megújítva készített el egy új hangszert, a glissotart Váczi Dániel és Terebessy Tóbiás, amely most világhódító útra indul. A hangszer történetéről rövidfilm készült, hamarosan pedig koncerten szólalnak meg rajta azok az új zeneművek, amelyeket a világ minden pontjáról küldtek be a kihívásra nyitott zeneszerzők.
Az ősi magyar hangszerként ismert, bár mai formáját a 19. század végén elnyert tárogató, amelynek egyik őse a kuruckorból származó, nagyhangú fúvós hangszer, az úgynevezett töröksíp, új életre kelt 2020-ban.
A szaxofonos Váczi Dániel, aki természettudományi tanulmányokat követően vált a hazai jazz- és improvizációs szcéna egyik legizgalmasabb, legsokoldalúbb alakjává, 2016 óta dolgozik a formatervező Terebessy Tóbiással egy olyan fúvós hangszercsalád kialakításán, amely alkalmas a hangmagasságok közötti csúszásra, vagyis a két félhang közötti végtelen zenei tér bejárására.
Az érintő nélküli vonós hangszerek és az énekhang számára egyaránt természetes „glissando” létrehozása a fúvósok közül csak a harsonán lehetséges, és bár Leonardo da Vinci óta újra és újra történtek kísérletek arra, hogy a többi fúvós hangszer is képessé váljon technikailag a glissandóra, egészen mostanáig nem sikerült rátalálni a játéktechnikailag és hangszerkészítési szempontból is ideális megoldásra.
2020-ban aztán végre megszületett a „glissonic” hangszercsalád első tagja, a „glissotar”, a glissandóra is képes tárogató, amelynek kifejlesztésében Váczi Dániel és Terebessy Tóbiás mellett a legismertebb hazai tárogatókészítő mesterek egyike, Tóth József is részt vett.
A szopránszaxofon fúvókával megszólaltatható, kónikus testű hangszeren nem lyukak találhatók, ehelyett a csövön végigfut egy nyílás, amely fölötte mágnesszalag feszül. Ahogy Váczi Dániel egy interjúban fogalmazott:
„A húrszerűen megfeszített mágnesszalag azért működik jól, mert ha valahol lenyomjuk, fölötte hermetikusan lezárja a rést, ezáltal úgy lehet rajta játszani, mint egy hegedű húrján, de nyolc ujjal. Nagyon könnyű így tetszőleges glissandókat, tremolókat vagy trillákat játszani, de egyéb speciális effektusok is létrehozhatók pl. a pánt megpengetésével vagy rángatásával.”
Bár a 19. század végi tárogató a maga egyedi hangjával alkalmas lett volna arra, hogy a 20. századi művészi zenében komoly karriert fusson be, érdekes módon elsődleges közegét a magyar nóta világa jelentette, hogy aztán a 20. század legvégén a jazz-zenészek fedezzék fel maguknak. A glissotar klasszikus zenei művek vagy népzene előadására természetesen egyaránt alkalmas, a benne rejlő új lehetőségek azonban mégis inkább az improvizatív műfajok és a kortárs zene felé vonzzák a hangszert.
A Sonus Alapítvány a Mai Zene és a Korszerű Előadóművészet Támogatására a hangszer megismertetése érdekében, a Hungarikum Bizottság támogatásával egy egész programsorozatot indított, amelynek első állomása egy rövidfilm, amelynek bemutatójára március 30-án 19:00 órától kerül sor az Alapítvány YouTube- és Facebook-oldalán.
A projekt keretében egy nemzetközi zeneszerzőpályázat kifejezetten a glissotarban rejlő kompozíciós és hangzásbeli lehetőségek kibontására inspirálta napjaink komponistáit. A 27 országból beérkezett több mint 75 beérkezett pályaműből ítélve úgy tűnik, hogy az új akusztikus hangszer varázsa megérinti az alkotóművészeket. A beérkezett munkákból 2021. május 31-én nyújtanak válogatást Váczi Dániel és zenésztársai a Hold utcai templomban, az ÚjLélekZene sorozat koncertjének keretében. Ősszel egy gyerekeknek szóló ismeretterjesztő előadás zárja a sorozatot.
A tárogató tegnapja és holnapja című projektről itt olvashat bővebben.
