A Nemzet Művésze címmel kitüntetett zeneszerző-zenepedagógust, a Zeneakadémia volt rektorát 90 éves korában érte a halál.
Soproni József 1930-ban született Sopronban, ott kezdett zongorázni már hatévesen, később a Zeneakadémián Viski Jánosnál tanult zeneszerzést, 1956-ban diplomázott.
Ezután a Bartók Konzervatóriumban, majd 1962-től a Zeneakadémián is oktatott, 1968-tól docensként, 1974-től egyetemi tanárként; 1984-től rektorhelyettesként, aztán 1988-tól két cikluson át, 1994-ig rektorként is tevékenykedett. Vezetősége idején kezdődött a csembaló és a jazz oktatása az egyetemen. Alapító tagja volt 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának.
Műveiből több rádió- és hangfelvétel készült. Két operát, hat szimfóniát, számos zenekari, szóló- és kamarazenei, valamint vokális művet komponált (részletek ide kattintva olvashatók).
Munkásságát többek közt Kossuth-, Erkel-, Bartók–Pásztory-díjjal és kiváló művészi címmel, 2000-ben szülővárosa, Sopron díszpolgári címével, 2020-ban pedig a Nemzet Művésze díjjal ismerték el.
„Bármilyen feladathoz rendelte is sorsa, munkáját szorgalmával »biztos talajra« építette, ahonnan tehetsége repítette a legjobbak, a legismertebbek közé. Mint tanár, hallgatóinak árult el sokat titkaiból, hogy életre szóló munícióval lássa el azokat, akik a zenész pálya rögös, mégis gyönyörűséges ösvényét választották. Rektorként a rend, a humánus szigor, a megbízhatóság volt a titka, és az alma mater feltétlen szeretete” – idézte fel Dr. Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora a gondolatokat, amelyekkel a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem vezetőjeként néhány hónapja 90. születésnapja alkalmából köszöntötte az intézmény egykori, emblematikus rektorát.
Az április 24-én reggel elhunyt Soproni Józsefet a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
(Via Zeneakadémia)
