Papageno Radio
- hirdetés -
Színház Kire ütött ez a gyerek? – Janikovszky Éva gyerekkori naplói

Kire ütött ez a gyerek? – Janikovszky Éva gyerekkori naplói

Ma ünnepelné 95. születésnapját Janikovszky Éva, akit a könyveiből vett kedvenc idézeteinkkel és egy különleges kiadvánnyal: könyv formában megjelenő gyerekkori naplóival köszöntünk. 

- hirdetés -

Ritkán van lehetősége az olvasónak arra, hogy összehasonlítsa azt, amit egy író irodalmi alkotásaiban történik azzal, hogyan reagálna a szerző a helyzetre a valóságban, Janikovszky Éva gyerekkori naplói azonban épp erre adnak alkalmat.

- hirdetés -

A gyerekek problémáinak és nézőpontjának egyik legszakavatottabb tolmácsolója a magyar irodalomban Janikovszky Éva. Gyerekhőseinek mindennapjaiban, konfliktusaiban könnyű magunkra ismerni, hiszen a hétköznapokat történetét írja, azokat a helyzeteket, amelyekkel minden kis- vagy nagy gyerek, szülő vagy nagyszülő szembesül egy család élete során. Janikovszky pedig fordít egyet a helyzeten, ad egy sajátos szemléletmódot, amivel, ha a problémákat nem is, a feszültséget mindenképpen oldja.

A mesterkulcs pedig a humor.

Hiszen nagyon nehéz úgy szigorúnak lenni, pláne haragudni, ha mi is nevetünk – adott esetben épp magunkon.

Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok
Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok

Az írónő egy helyen azt nyilatkozta, hogy az óvodástól a kamaszkorig tartó időszakról szóló köteteihez a saját fia szolgált ihletforrásul. Gyerekkori naplóit olvasva azonban nagyon hamar ráismerünk a könyveiben is megszólaló hangra. Az első oldalakon a tanárok és az osztály leírásánál pedig egy másik írónő alkotása juthat eszünkbe és rögtön megértük, miért voltak olyan jó barátságban Szabó Magdával, az Abigél írónőjével.

Janikovszky Éva: Naplóm borító - forrás: Móra Kiadó
Janikovszky Éva: Naplóm borító – forrás: Móra Kiadó

A tavaly év végén kiadott kötetben az 1926-ban született írónő 1938 és 1944 között naplóbejegyzéseit jelentették meg nyomtatásban. Az akkor még Kucsera Éva nevű kislány pont olyan, mint a Velem mindig történik valami (1972) vagy a Kire ütött ez a gyerek? (1974) főszereplői.

A naplók dátumából, 1938-1944 az is rögtön világossá válik, hogy Janikovszky gyerek és fiatalkora meglehetősen nehéz évekre esett.

Ennek ellenére a beszámolók olyan eseményekről szólnak, mint akár bármely másik mai lány esetében. A 12-13 éves Éva még az osztály csipcsup dolgairól, a tanárokról, osztálytársakról írt, a napló második felében megjelennek a fiúk is. 1944-re azonban a szegedi lány életébe is megérkeznek a háború hatásai, egyre több ismerőséért kell aggódnia az akkor 18 éves Évának.

Janikovszky Éva: Naplóm, 1938-1944 – Bővített kiadás
Móra Kiadó, 2021

Ide kapcsolódik:
Könyvekké változtak a kerítés lécei a Bethesda Gyermekkórháznál

Az író

A kis füzetekben fennmaradt beszámolókat az írónő fia, Janikovszky János hosszas vívódás után bocsátotta a nyilvánosság elé. Bár gyerekkora óta tudott a létezésükről, csak az utóbbi időben döntött úgy, hogy az olvasókkal is megosztja őket. A naplók ismeretében még furcsább, hogy

Janikovszky Éva későn kezdő írónak számít. Első kötete mindössze 31 éves korában jelent meg.

A felkérésre készült, a víz körforgásáról szóló ismeretterjesztő Csip-Csup című kötetet 1960-ban követte a Szalmaláng, majd 1962-ben az Aranyeső. Az ötvenes évek didaxisát tükröző lányregényekben már megjelenik a felnőtt- és gyereklét határán bolyongó kamaszok világa.

Janikovszky Éva: -kire ütött ez a gyerek
Janikovszky Éva: -kire ütött ez a gyerek

A naplókból ismerős hang egy évvel később, az 1963-as Te is tudod? című kötetben bukkant fel.

Itt már a mindenki által ismert Janikovszky szólal meg elmaradhatatlan alkotótársával, Réber Lászlóval,

akinek illusztrációi legalább annyira jellegzetes elemei a könyveknek, mint a közvetlen, humoros gyermekhang. Ezt a receptet egész sor gyermek- és ifjúsági kötetben kamatoztatták: Ha én felnőtt volnék (1965), Akár hiszed, akár nem (1966), Felelj szépen, ha kérdeznek (1968), Velem mindig történik valami (1972), Kire ütött ez a gyerek? (1974), Már óvodás vagyok (1975), Már iskolás vagyok (1983). De Janikovszky nem szorítkozott csak a fiatalabb korosztályra, több, felnőtteknek szóló könyvet is írt: Örülj, hogy fiú! (1983), Örülj, hogy lány! (1983), Felnőtteknek írtam (1997), Mosolyogni tessék! (1998)

Könyvek közelében

Janikovszky a késői kezdés és a füzetekbe írt beszámolók között eltelt időben is írással foglalkozott. Az érettségit követően a Délmagyarország szerkesztőségében gyakornokoskodott, majd egyetemre ment. 1944–48-ig filozófiát, néprajzot, magyar- és német irodalmat tanult Szegeden, majd 1948-ban Budapesten szociológiát, filozófiát és pszichológiát tanult az ELTÉn.

Janikovszky Éva - forrás: FB-oldala
Janikovszky Éva – forrás: FB-oldala

Az egyetem alatt ismerkedett meg későbbi férjével Janikovszky Béla (1919-1978) szegedi orvossal. 1952-ben kötöttek házasságot, János fiuk 1955-ben született meg.

Diplomázás után előbb a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban Nevelésügyi Főosztályán dolgozott. Itt a szerzők és a Tankönyvkiadó Vállalat közötti levelezés volt a feladata, illetve az általános iskolai tankönyvek bírálatra küldése. Ezt követően dolgozott a Tudományügyi Főosztályon, a Jegyzetellátónál, a Tankönyvkiadó Vállalatnál, végül az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora lett. 1964-től 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig volt a kiadó főszerkesztője.

Janikovszky Éva - forrás: FB-oldala
Janikovszky Éva – forrás: FB-oldala

2003. július 14-én hunyt el Budapesten, hosszan tartó, súlyos betegség után. A Móra Kiadót jelenleg János fia vezeti.

Megalakulásától, 1978-tól 1995-ig az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnöke. Az UNICEF Magyar Bizottságának elnökségi tagja, 1991-től a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításán munkálkodó Staféta Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1996-tól az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának elnöke volt.

Kedvenc Janikovszky Éva idézeteink:

  • Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van. – Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?
  • Amíg kicsi voltam azt hittem, hogy a ROKON az, aki vasárnap délután jön hozzánk látogatóba, és cukrot hoz. – Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem
  • Mosolyogjunk. Hogy rájuk vagy rajtuk, ez hozzáállás kérdése. – Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!
  • Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni. – Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
  • Jegyezzük meg, hogy csak úgy tanulhat meg valamit az ember, ha hagyják, hogy csinálja… – Janikovszky Éva: Az úgy volt…
  • Nálunk az úgy van, hogy ha krimi megy a tévében, akkor én kicsi vagyok, a Bori meg nagy, de ha le kell szedni a pókot a falról, akkor mégis én vagyok a fiú, és ő a lány. – Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami 
  • … sajnos az én apukámat nem érdekli, hogy a más gyereke mit csinál. Az csak akkor érdekes neki, ha a más gyereke véletlenül nem csinál semmit. – Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami
  • A vásáron a Bori a napszemüvegét vesztette el, Juliska néni meg engem, Jóska bácsi pedig a fogadást, mert fogadott apukámmal, hogy ha ők vigyáznak rám, akkor nem történik velem semmi. – Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami
  • El tudja képzelni, hogy milyen borzalmas felfedezés az, mikor az ember tizenhat éves korában rádöbben, hogy éppen olyan, mint a többiek? Hogy ugyanazt gondolja, ugyanazt érzi, ugyanannak örül, és ugyanattól szenved? – Janikovszky Éva: Szalmaláng
  • Teóriám szerint minden visszajön előbb-utóbb, csak sokáig kell élni. – Janikovszky Éva: De szép ez az élet!

Promóció

- hirdetés -
- hirdetés -

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.