Papageno Radio
Színház „Ha belép a színpadra, a néző rögtön érzi, hogy be is jött...

„Ha belép a színpadra, a néző rögtön érzi, hogy be is jött valaki” – 75 éves Domonkos Zsuzsa

Augusztus 25-én ünnepli születésnapját Domonkos Zsuzsa, a Budapesti Operettszínház és a Musica Hungarica Kiadó Életmű-díjával kitüntetett színésznő, operettprimadonna.

Domonkos Zsuzsa 1946. augusztus 25-én született Budapesten. Hét évesen kezdett zongorázni tanulni Stark Renée-nél, s csakhamar gyakori fellépője lett az iskolai zenés rendezvényeknek, amatőr színielőadásoknak. Tinédzserként kötött barátságot Komlóssy Erzsébettel, mely kapcsolat egészen a korszakos mezzoszoprán haláláig tartott közöttük.

Első énekmestere Kerényi Miklós György volt, később dr. Sipos Jenőnél, Vályi Évánál és Hoór-Tempis Erzsébetnél képezte hangját. 1968-ban a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ének tanszakán, majd 1974-ben Vámos László operett-musical osztályában végzett a Színművészeti Főiskolán.

Már főiskolai hallgatóként nagy klasszikus operett-főszerepeket énekelt a főváros zenés pódiumain. 50 évvel ezelőtt debütált a Mikolay László rendezésében színre vitt Goldoni-komédiában, A hazug című zenés vígjátékban, majd 1972 őszén már a Csárdáskirálynő Vereczky Szilviájaként lépett az Operettszínház színpadára.

Kálmán: Csárdáskirálynő – Domonkos Zsuzsa (Szilvia) és Kovács József (Edvin) – 1972
Kálmán Imre: Csárdáskirálynő – Domonkos Zsuzsa (Szilvia) és Kovács József (Edvin) – 1972

A Honthy Hanna 80. születésnapja tiszteletére rendezett produkcióban partnere volt az élő operettlegendának, de a magyar színjátszás olyan ikonjaival is együtt dolgozott színpadon vagy éppen a televízió kamerái előtt, mint Tolnay Klári, Márkus László, Házy Erzsébet, Németh Marika vagy Törőcsik Mari.

A ’70-es évek derekán villámgyorsasággal indult el Domonkos Zsuzsa külföldi karrierje is; Bécs, Graz, Baden bei Wien és Bad Ischl teátrumainak évtizedeken át visszatérő vendégeként ünnepelt Szilvia- és Marica grófnő-alakításait jegyzi a korabeli kritika a múlt század második felében pezsgő Kálmán-reneszánsz idején. Hasonlóképp nagy sikerrel vendégszerepelt Hollandia, Németország, Oroszország, Görögország és Ausztrália zenés színpadain.

Kálmán: Marica grófnő – Címszerep – Graz – 1981 -forrás: FSZEK Zenei Gyűjtemény
Kálmán Imre: Marica grófnő – Címszerep – Graz – 1981 – forrás: FSZEK Zenei Gyűjtemény

Nem pusztán az operett, de az opera műfajában is otthonosan mozgott, jeles alakítások fűződnek nevéhez; a Magyar Állami Operaházban Musettaként debütált Puccini fergeteges zenedrámájában, a Bohéméletben, felejthetetlen Serpina lett Pergolesi Az úrhatnám szolgáló című opera buffájában és Oberfrank Géza „örök Susannájává” avanzsált Mozart remekében, a Figaro lakodalmában. Szűkebb pátriájának, s főként első számú bázisának, a Fővárosi Operettszínháznak egykoron élvonalbeli primadonnája, a társulat oszlopos tagja, kinek aktív színpadi működése bő három évtizedet ölel fel.

Iskolázott énekhangjához és megnyerő játékstílusához társult személyiségének különleges varázsa, „légköre”, mely a legnagyobbakat a többiek fölé emeli. Lehár-operettek „grande dame”-ja vagy éppen szubrett-primadonnája; A mosoly országa Lizája, a Cigányszerelem Ilonája, Angèle Didier a Luxemburg grófjában, Johann Strauss klasszikusa, A denevér Adélja és Rosalindája egyazon időkben, Offenbach-darabok úttörő és avatott tolmácsolója, Kacsóh Pongrác János vitézének felejthetetlen Francia királykisasszonya és még számtalan operett-, illetve musical-szerep első osztályú interpretátora. Várnai Péter méltatását idézve:

„Domonkos Zsuzsa a békebeli operettprimadonnák egyike, aki ha belép a színpadra, a néző rögtön érzi, hogy be is jött valaki…”

A Magyar Televízió operett-produkciói ugyancsak emlékezetes szerepformálásait őrzik; Suppé Boccacciojának Izabellája, Millöcker slágeroperettje, A koldusdiák Laurája, Valencienne Lehár örökzöldjében, A víg özvegyben, Catherine az Eljegyzés lámpafénynél című Offenbach-egyfelvonásosban.

Suppé: Boccaccio – 1982 Marik Péter (Lotteringhi) – Domonkos Zsuzsa (Izabella) – Farkas Bálint (Pietro)
Suppé: Boccaccio – 1982, Marik Péter (Lotteringhi) – Domonkos Zsuzsa (Izabella) – Farkas Bálint (Pietro)

Domonkos Zsuzsa a ’90-es évektől játékmesterként az Operettszínház több előadásának megszületésében segédkezett, majd életét a végső nagy „elhívásnak”, a tanításnak szentelve tehetségét a következő énekes-generációk kinevelésének szolgálatába állította, tovább örökítve azon kulturális mintát s nagy ívű tradíciókat, melyek örökkön meghatározzák e – hungarikumnak számító, az országimázst részét képező, nélkülözhetetlen – műfajt. Tanított klasszikus éneket és színészmesterséget a Budapesti Operettszínház Zenés-színészképző Stúdiójában, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a Kőbányai Zenei Stúdióban, illetve a Théba Művészeti Akadémián.

„Egy primadonna titkai” – Kálmán Imre Teátrum – 2018 Zenés beszélgetés a művésznő pályafutásának 45. évfordulója alkalmából Peller Károly moderátorral

2018-ban került első ízben megrendezésre zenés-szórakoztató önálló estje, „Egy primadonna titkai” címmel. Előkészületben a Domonkos Zsuzsa művészi pályáját bemutató, fényképekkel és korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált portrékötet: A primadonna naplója.

* A szerző a FSZEK Zenei Gyűjtemény munkatársa.

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!