A Liszt Ferenc-díjas Bretz Gábor a világ legnagyobb operaházainak állandó vendége, így nagyon rosszul érintette, hogy a járvány alatt nem állhatott közönség elé. A kényszerpihenő után azonban hamar betelt a naptárja: november 18-án és 20-án a Pannon Filharmonikusokkal közös produkcióban hallhatjuk Gaetano Donizetti ritkán előadott, Lucrezia Borgia című operájában a Müpában, valamint november 23-án Pécsen a Kodály Központban.
– Világjáró művészként melyik városban érte a pandémia kitörése?
– A bécsi Theater an der Wienben próbáltam egy Fidelio-előadást Christoph Waltz rendezésében. A premierig nem jutottunk el, viszont sikerült belőle egy DVD-t készítenünk, így nem veszett kárba a teljes próbafolyamat. Utána egyik lemondás követte a másikat, nagyon sajnáltam, hogy elmaradt például a Kékszakállú herceg várából tervezett turné Simon Rattle-lel és a Londoni Szimfonikusokkal. De hogy egy pozitív élményt is említsek, a járvány elején készült egy felvétel a Kékszakállú kisebb zenekarra átírt változatából Hollandiában.
– Mit hiányolt leginkább a lezárások alatt, mi jelenti önnek „az élet sóját” – ahogy a Pannon Filharmonikusok idei évadának mottója szól?
– A színpad, a színpadi lét. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem gyakorolhatom a hivatásomat, nem állhatok ki a színpadra. Abban a korban vagyok, amikor bármit énekelhetnék, amit elém tesznek, én mégis hallgatásra kényszerültem. Ugyanakkor érdekes volt megtapasztalni, hogy a kényszerpihenő utáni első fellépéseimen vissza kellett szoktatnom magam a színpadhoz, újra le kellett győznöm a lámpalázat.
– Donizetti operái – köztük a Lucrezia Borgia is – nem tartoznak a hazai operajátszás fősodrába. Milyen tapasztalatai vannak e téren?
– A Lucrezia Borgia Ferrara hercegét még én sem énekeltem, de A csengőből Don Annibale szerepét már igen. Sajnálom, hogy nincsenek gyakrabban repertoáron a Donizetti- és általában a bel canto-operák. Nagyon jól érzem magam ezekben a szerepekben, énekversenyre is többször vittem őket. Olyan, mintha az ember elutazna valahová kúráltatni a hangját. (Nevet.)
– A bel canto stílusú operákon kívül milyen művek, szerepek érdeklik most leginkább?
– Verdi számos operát írt, remélem, hogy ezek közül még sok vár rám a jövőben. Mozarttól a Così fan tuttéval nem találkoztam még, jó lenne valamikor elénekelni Don Alfonso szerepét. Vagy ott van az egész orosz repertoár, például a Borisz Godunovnak vagy a Hovanscsinának nagyon örülnék. A Wagner-operákkal viszonylag jól állok, de még hátravan többek közt Wotan és Marke király, illetve Hans Sachs is egy szerepálmom.
– A Müpa-beli operaelőadások – a technikai adottságokból kifolyólag – általában félig szcenírozott formában valósulnak meg. Hogyan befolyásolja ez az énekesi produkciót?
– A rendezői koncepción múlik. Ha az megtartja a darab lényegi mondandóját, vagy érdekes megvilágításba emeli, akkor nem számít, hogy milyen mértékben szcenírozott az előadás. Arra kell még figyelni, hogy a rendezői ötlet hangilag is megvalósítható legyen az énekes számára, és ne menjen a teljesítménye rovására. Láttam már olyat, hogy egy kollégámnak intenzív mozgás közben kellett elénekelnie a Don Giovanni Pezsgőáriáját – sajnos ki is hatott a produkciójára.
– Milyen operákban szerepel még az idei évadban?
– Az ősz a Fidelióval kezdődött a párizsi Opéra Comique-ban, aztán otthon a Carmenben, a Poppea megkoronázásában és Verdi Requiemjében énekeltem. A közeljövőben lesz Tosca a Theater an der Wienben, Lohengrin Berlinben és Londonban, illetve Salome az Aix-en-Provence-i Fesztiválon. Nagy öröm, hogy az Operaházat megnyitó Hunyadi Lászlóban is felléphetek majd Gara Miklós szerepében.
* Az interjút Bretz Gábor operaénekessel Tuska Borbála készítette.
