A Magyar Színházi Társaság Jó kérdés sorozatának októberi témája az online színház jelene és jövője volt. Seres Gerda újságíró Radnai Márk színész-rendezőt, a Színház TV alapítóját, Ujj Mészáros Károly rendezőt, az eSzínházi Fesztivál egyik zsűritagját és Urbanovits Krisztina színésznőt, a KV Társulat vezetőjét kérdezte a műfajban szerzett tapasztalataikról.
A vendégek közül ki munkaköri kötelességből, ki saját kedvtelésére, tanulására néz online színházat, de abban megegyeztek, hogy a színház mindannyiuknak elsődlegesen közösségi élmény és jelenléti műfaj, de az online színházban nagy lehetőségek vannak. Radnai Márk felidézte, hogy 2006-ban megpróbálkozott streameléssel, de 15 évnek kellett eltelni, egy világjárványnak kellett kitörni, hogy a hazai színházi vezetők is elkezdjenek ebben gondolkodni, de leszögezte, hogy más szempontokat is figyelembe kell venni, már csak a színház efemer jellege miatt is. Úgy véli, nem szabad elfeledkeznünk a minőségi produkciókhoz való hozzáférésről, az elérhetőségről – sokan vidékről és külföldről csak így jutnak hozzá magyar nyelvű színházi előadásokhoz –, és arról sem, hogy az online kísérletekkel új generációkat lehet megnyerni a színháznak.
Az esélykiegyenlítés azonban a nézők mellett a színházakról is szól, hiszen ezeken a platformokon kicsik és nagyok, budapesti és vidéki társulatok, kőszínházak és függetlenek azonos eséllyel indulhatnak. Az online színház egyrészt a kultúrafogyasztási szokások átalakulását képezi le, de a stream jóvoltából tágíható a nézők köre földrajzilag, korosztályilag, és színházi műfaji kísérletekre is van mód. Attól sem kell tartani, hogy ha egy előadást streamelnek, utána elveszíti a nézőket az élő alkalmakra, mert a hiedelemmel ellentétben az online jelenlét nem elkoptat egy előadást, hanem behívja rá a nézőket. „Aki azt mondja, hogy imádja élőben a színházat, annak nem fogja kiváltani egy online közvetítés a színházba járást. De akinek nincs lehetősége elmenni, megnézi online, és elmeséli valakinek, aki ha egyébként jár a színház környékén, elvisz valakit megnézni, mert hallotta, hogy jó, tehát ez kölcsönhatásban van egymással” – foglalta össze a jelenség lényegét Radnai Márk. Urbanovits Krisztina hozzátette, a független színházak különösen sokat profitálnak ismertség szempontjából az online közvetítésekből, hiszen így jóval szélesebb közönséghez tudnak eljutni határokon innen és túl.
Ujj Mészáros Károly elmondta, sokféle példa van a színházi közvetítésre a klasszikus színházi közvetítéstől az olyan újszerű megközelítésekig, ahol a kamera felmegy a színpadra, vagy az előadások aktív közreműködőjeként vesz részt. Számára a színész a legfontosabb a színházban, és bár az eSzínházi Fesztivál zsűrijével színészi munkáért és látványért is osztottak díjat, de alapvetően az innovativitás szempontjából értékelték a benevezett felvételeket.
Urbanovits Krisztina elmondta, az online-ra készült előadásait nem kényszerpályaként élte meg, sem a Dollár Papa Gyermekeivel, sem a KV Társulattal. Míg a Dollár Papával a Trafó támogatásával és kezdeményezésére új útra tértek a karanténhelyzetben, és a médiumhoz alkalmazkodva, annak a szabályrendszeréből kiindulva újragondoltak egy létező előadást, saját társulatával viszont hagyományos módon, de művészi kompromisszumok nélkül vettek föl egy produkciót.
Szó esett az előadások streamkompatibilitásáról is. Ujj Mészáros Károly úgy vélte, a darabok műfaja nem feltétlenül jelent akadályt vagy nehézséget a felvételnél, Radnai Márk árnyalta a helyzetet azzal, hogy minden előadásnak megvan a saját formája, és ahhoz, hogy azt a formát vissza lehessen adni, a képernyőre újra kell strukturálni a rendszert. Sok múlik azon, hogy a vágóasztalon mi történik, de, ahogy megjegyezte, minden egyes színházi közvetítéshez legalább olyan alapossággal kell vagy kellene hozzáállni, mint maga a rendező állt a darabhoz. Minden felvétel egy adásrendezői olvasat, de fontos, hogy pontosan kell vezetni a néző tekintetét. Urbanovits Krisztina megjegyezte, neki nézőként fontos, hogy ő maga választhassa meg, mire figyel, mi érdekli, egy élőben látott előadás alatt döntési szabadsága van. Abban a résztvevők megegyeztek, hogy különbségek lehetnek, hiszen egy monodráma másképp működik, mint egy, a nézői reakcióra építő ritmusú vígjáték, de alapvetően minden azon múlik, hogy milyen minőségben és tehetséggel nyúlnak az anyaghoz.
A jelent ismerjük, a jövő bizonytalan. Radnai Márk véleménye szerint a következő évtizedben csekély esélye lesz annak, hogy a színházi fesztiválokat az eddig megszokott módon, nagy infrastrukturális lehetőségekkel, jelentős büdzsével rendezzék meg, vagy a fiatal alkotók az ismertséget az eddigi utakon érjék el, ezért a színházi kultúra egyik megmentőjének is tekinthető a digitális szféra, már csak azért is, mert azok az alkotók, akik az elmúlt tíz-tizenöt évben kiszorultak a perifériára, akik saját társulatot építve elvesztették a támogatásokat, nem találtak játszóhelyet, nem fogadták be őket, egy olyan platformot találhatnak, ahol az ő tehetségük valóban versenyképes. A stream ráadásul egészen más irányokat vehet a technikai fejlődéssel, a 360 fokos kamerák, a VR-szemüveg egyre elterjedő használatával. A virtuális és a kiterjesztett valósággal való játék mindenféle közvetítést, sporttól színházig, műfajtól függetlenül forradalmasítani fog.
A Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozatai novemberben a Budapesten kívüli operaéletre fókuszálnak.
November 8-án 17 órai kezdettel a FUGÁ-ban a Csináljunk színházat! ötletgazdája, a több évtizedes színházvezetői gyakorlattal rendelkező Csizmadia Tibor beszélgetőtársai Silló István karmester, a Győri Nemzeti Színház zeneigazgatója, Somogyi-Tóth Dániel karmester, a debreceni Csokonai Színház zeneigazgatója, Debrecen város fő-zeneigazgatója és dr. Vadász Dániel, a Co-Opera alapítója, a Debreceni Ünnepi Játékok igazgatója lesznek.
November 15-én 17 órától a Katona József Színházban a Jó kérdés alkalmával Seres Gerda újságíró Cser Ádám karmestert, a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatóját, Göttinger Pál rendezőt és Gulyás Dénes operaénekest, a Pécsi Nemzeti Színház operaigazgatóját faggatja.
