A Magyar Zeneszerzők Egyesülete november 11-i elnökségi ülésén döntött az elismerések odaítéléséről. Az idei Istvánffy Benedek-díjat Lázár Dániel, az Orszáczky Miklós-díjat Oláh Krisztián kapja.
A díjakat 40 éven aluli komoly- illetve művészi értékű könnyűzene-szerzők az előző évben ősbemutatóként előadásra került műveikkel érdemelhetik ki. Idén Istvánffy-díjra rekordot jelentő 22, Orszáczky-díjra pedig szintén magasnak számító 10 pályázat érkezett. Az Istvánffy-díjat Lázár Dániel fiatal kolléga érdemelte ki Inventio című nagyzenekari munkájával.
„Számomra mindig hihetetlenül izgalmas momentum, amikor egy inspiráló zeneművel találkozom. Igyekszem minél több irányzatot megismerni, és ezáltal egymástól eltérő gondolatmeneteket feltérképezni, de a jelentős hatás sokszor a legváratlanabb pillanatokban ér el. Előfordul, hogy pont a tőlem legtávolabb álló stílusokban találok valami rendkívül érdekeset. Úgy gondolom, hogy zenei nyelvem fejlődésében főként Wagner, Debussy, Bartók, Messiaen és David Lang zenéi voltak a legnagyobb hatással, az utóbbi időben pedig Georg Friedrich Haas, Thomas Adès és Christopher Cerrone munkásságát követem nagy figyelemmel.” – válaszolta Lázár Dániel a Jelenkor kérdésére, hogy milyen stílus, irányzat, iskola, műfaj vagy szerző van leginkább hatással a zenéjére.
Az Orszáczky-díjat az elnökség idén Oláh Krisztiánnak ítélte, Paraferno című instrumentális darabjáért. A Oláh Krisztián már másodjára nyerte el az elismerést. A Magyar Zeneszerzők Egyesülete 2009-ben díjat alapított a művészi igényű könnyűzene fiatal alkotóinak elismerésére. A díjat Orszáczky Miklósról (1948-2008), a progresszív rockzene kiemelkedő, nemzetközileg is elismert képviselőjéről nevezte el.
„Másfél évnyi tanulás, a külső hatások szűrése, és a közben felmerült kérdésekre keresett válaszok eredményeképp megszületett a Crescendo, alkotói útjának újabb fontos lenyomata. Krisztián nyolc kompozícióban fogalmazta meg közlésre érdemesnek tartott gondolatait a világról. Több témát érint, Dante két világa közti utazástól (Paraferno), a nagy erdei futások utáni felszabadultság érzésen át (Pacefull), Bach előtt tisztelegve (Johann) eljut Beethoven op.126-os ciklusáig (Bagtell no.1 és no.2), közben egy 11 szótaggal 11 sorban írt zenei versben egymás mellé állítja a kétfajta időérzékelést, a percre pontos működést és az időtlent, és szellemesen megkérdezi, ki nem nézett már az órájára 11:11-kor (11:11). Az olykor free és kortárs klasszikus elemeket is felvonultató, különböző témák között csapongó kompozíciók a közös improvizációknak köszönhetően egységes képet adnak, és ebben nagy szerep jutott a kvartett tagjainak, és természetesen a három darabban közreműködött Lukács Miklósnak.” – írják a jazz.hu cikkében.
A díjakat későbbi időpontban fogják átadni a hagyomány szerint a szerzők legközelebbi koncertjén.
