Keller András még az első pályázat megjelenése után jelezte, hogy szívesen adna interjút nekünk – de azt mi sem gondoltuk, hogy mire megkapjuk az írásban feltett kérdésekre a válaszokat, már egy másik pályázati kiírásról lesz szó. A hegedűművész-karmester jelezte, hogy kizárólag a Zeneakadémiáról kíván nyilatkozni: ezt a feltételt nem volt nehéz akceptálnunk, volt kérdésünk bőven.

- hirdetés -

– Sikeres előadóként és az egyik legjobb helyzetben lévő zenekar igazgatójaként mi ambicionálja a rektorságra?

– Rektori ambícióim soha nem voltak. Egyszerűen sok kiemelkedő muzsikus kifejezte felém, hogy bennem látnák azt, aki a Zeneakadémiát meg tudná újítani, fejlődési pályára állítani. Továbbá azt is kifejezték, hogy erre igen nagy szükség volna. A Concerto Budapest pedig akkor van a legjobb helyzetben, amikor felmegy a színpadra, és zenél.

– Mi tart a magyar zeneoktatás három-négy legsúlyosabb problémájának, és mi a javaslata ezekre?

– Magyarország zenei teljesítménye páratlan. Ha lenne zenei Nobel-díj, meghaladnánk a tudományos Nobel-díjasaink számát.

A rendszerváltozás óta a klasszikus zene fokozatosan a perifériára szorult a magyar társadalomban. A társadalmi igények változásával az oktatásban is a vesztesek közé került a zene. Sajnos kevesen tanulnak és tanítanak zenét, ez alapfoktól a felsőfokig jól látható a számokból is. 

Kodály fő célja az énekoktatáson és zenei nevelésen keresztül a nemzet nevelése volt. 

A zenetanulás olyan képességeket fejleszt a fiatalokban, amelyek az élet más területein sokszorosan kamatoznak: művelt, érzékeny, gondolkodó és boldogabb tagjai lesznek a közösségnek, és a társadalom termelőképessége magasabb lesz általuk. 

Ha születne egy új társadalomfejlesztő program Kodály nemzetnevelési elképzelései alapján, azok újragondolásával és továbbfejlesztésével, és 5 éves kortól 10 éves korig az óvodákban és az általános iskolákban megerősítenék a művészetoktatást, intenzív és átgondolt ének-, zene-, tánc-, valamint vizuális művészeti oktatással, olyan kreatív, kognitív és empatikus képességek fejlődhetnének ki, amelyek megújíthatják társadalmunkat.  

A jövő Magyarországát a kultúrával tudjuk erőssé tenni.  

– A Zeneakadémiának hagyományosan egyszerre kell betöltenie egy muzsikus elitképzőnek és a zeneoktatási utánpótlás bázisának a szerepét – tervezne-e ezen változtatni, és ha igen, miért?

– A tanárképzés megerősítése kulcskérdés, ezen múlik, hogy a jövőben milyen színvonalú növendékek jelentkeznek. A művészképző és a kivételes tehetségek kutatásának kiterjesztése és gondozása szintén kulcskérdés, lényeges, hogy a magyar tehetségeket itthon tudjuk tartani, de fontos, hogy külföldön is szerezzenek tapasztalatokat. A zenekari művészet oktatását is elsődleges feladatnak tartom, a legtöbb végzős hallgató zenekari zenészként helyezkedik el, ezért fontos, hogy ez legyen önálló képzési irány. A teljes zeneoktatási rendszert érdemes volna összehangolni a Zeneakadémiával.

Nem a Zeneakadémia kompetenciája ugyan, de személy szerint fontosnak tartom a 20 éve regnáló előadóművészeti törvény hibás felfogásának megváltoztatását, a mennyiségi elv helyett a minőség domináljon! 

Keller András – fotó: Cseke Csilla

– Elég nagy konszenzus van abban, hogy az egyik legnagyobb probléma a felvételizők mennyiségének és minőségének drasztikus visszaesése – mi ennek az oka, és mit lehet tenni rektorként, hogy a tendencia megforduljon?

– Régóta szeretném, hogy Magyarországon divatba jöjjön a klasszikus zene. Ennek érdekében sok a közös tennivaló oktatási és kulturális intézményekkel, médiával. Meg kell szerettetni a zenét az országgal, főleg a fiatal korosztályokkal. Házhoz kell menni vele, sok-sok új közösségi élményt nyújtani, megéreztetni a gyógyító erejét, és a zenében lakó szeretettel megváltoztatni a trendet. Zenével jóra lehet tanítani az országot, azok menjenek erre a pályára, akik ebben elkötelezettek. A Zeneakadémia kulturálisan inspirálhatja az országot.

– Mi lehet az oka annak, hogy a Zeneakadémián mutatóban sem találunk külföldi oktatót? Amennyiben önre esik a választás, akar és tud-e majd ezen változtatni?

– A Zeneakadémia az egyik legnagyszerűbb nemzeti brand, és annak is kell maradnia, ám e nemzetközi presztízs a mai világban csak akkor lehetséges, ha az intézmény bent van a nemzetközi körforgásban. Nagyon fontosnak tartanám, hogy jöjjenek kiemelkedő nemzetközi tanárok – ennek nyomán a jelentkezők száma és minősége is emelkedne. Nem lehet más célunk, mint az, hogy a Zeneakadémia bekerüljön a világelitbe, kategóriájában az első 10-20 egyetem közé.  

– A problémák egyik – valószínűleg legközvetlenebb – oka az intézmény évek óta tartó, megalázó mértékű alulfinanszírozottsága. Jelenleg egy docens havi fizetése nagyjából 1000 euró, egy külsős tanár óradíja bruttó 13 euró. Van oka abban reménykedni, hogy ez ősztől varázsütésre megváltozik? 

– A pénz önmagában nem garantálja a nívót.  Először arra szeretnék inspirálni mindenkit, hogy hozza ki magából a legjobbat, váljon hasonló műhellyé az iskola, mint a hetvenes években volt, legyen béke és együttműködés annak érdekében, hogy a fiatal tehetségek komplex tudást kaphassanak. A tanárok közössége a diákok közösségével együtt tudja elérni azt, amire ez a csodálatos múltú Akadémia rendeltetett. Ez magával fogja hozni a szükséges forrásokat. 

Az elmúlt 3 évben művészként és a Zeneművészeti Bizottság elnökeként minden lehetséges segítséget megadtam a Zeneakadémiának, számtalan levelet küldve a kormányzatnak az Akadémia helyzetének javítására. Több esetben sikerrel jártam, a közreműködésemmel sikerült jelentős kiegészítő támogatásokat szerezni, valamint elértem, hogy a Nemzeti Ifjúsági Zenekar címet 3 évre a hozzá tartozó támogatásokkal a Zeneakadémia Zenekara kaphassa meg. 

– Bár a modellváltás a hírek szerint jelenleg nincs napirenden, mégis nehezen megkerülhető kérdés: a Zeneakadémia szenátusa ezt korábban egyöntetűen elutasította, ugyanakkor több forrásunk azt mondta, amíg nincs modellváltás, addig nem lesznek források sem. Ön szerint össze lehet kapcsolni ezt a két kérdést? 

– A források érkezésének feltételeivel kapcsolatban nincsenek információim, és a modellváltás kérdése nincs napirenden.

– Mit gondol tartalmi szempontból a modellváltásról? Milyen előnyöket és veszélyeket lát a Zeneakadémia számára az esetleges alapítványi működésben? 

– Csak az előző kérdésre adott válaszomat tudom ismételni erre a kérdésre.

– A korábbi kiírás rendkívüli módon korlátozta a lehetséges pályázók körét, teljes tanszékeket (zeneszerzés, zenetudomány, zeneelmélet stb.) kizárva. Ez nemcsak a nemzetközi gyakorlatban elképzelhetetlen, de a Zeneakadémia korábbi rektorainak többsége sem pályázhatott volna. A büszke, kompetitív Keller András kedvét nem vette el a feltűnően testre szabott versenypálya? 

– Először szeretném tisztázni, hogy én egy lehetséges pályázó vagyok. A pályázati kiírásban nem magamat látom, ismerek számos jelentős művészt, aki az eredeti kiírásnak is megfelelt. A Magyar Muzsikusok Szövetsége elnökségével együtt magam is kezdeményeztem, hogy a minisztérium módosítsa a kiírást, ami meg is történt. Az új, kiterjesztett pályázati kiírás szerint nemcsak előadóművészek, de alkotók, zenetudománnyal foglalkozó szakember is betöltheti a pozíciót.

A Zeneakadémia jóval több, mint egy egyetem, az európai szellemi hagyományok őrzője és továbbörökítője. A magyar kultúra védőbástyája, a zeneélet inspirátora és inkubátora, stratégiai jelentőségű kulturális központ, az egyik legjelentősebb nemzetközi magyar brand. 

Ennek az élére egy jelentős pályát befutott személyt keresnek. A Zeneakadémián felhalmozódott szellemi és zenei vagyon az ország legnagyobb kincsei közé tartozik. Ezt a felmérhetetlen vagyont kell az ország kulturális és társadalmi jövőjének szolgálatába állítani. A Zeneakadémia jelentőségéhez mérték vélhetőleg a követelményeket.  

– Kelemen Barnabás hegedűművész a pályázat kiírását követően megírta nekünk, hogy az előzetes információkkal ellentétben mégsem pályázik a posztra. Az évtizedes muzsikusbarátság ismeretében viszont nem sokan lepődnének meg, ha az Ön által vezetett Zeneakadémián neki is fontos szerep jutna. Lehet tudni bármit arról, kikre számítana majd vezetőként? 

– Úgy gondolom, a Zeneakadémia megújulásában minden olyan muzsikusnak részt kell venni, akinek ez szívügye, és hajlandó ezért dolgozni. De dolgozni, és megújulni csak békében lehet. Ehhez a sztármuzsikusok mellett valamennyi oktató tudása, szíve, lelke szükséges. Liszt és a nagy elődök szelleme minden magyar muzsikust véd, és kötelez Zeneakadémián kívül és belül. 

– A rengeteg zenekari munkája mellett ott van a Keller Quartet, a turnék, külföldi meghívások – egy sikeres rektori pályázat esetén ezeknek nyilván csak a töredéke maradhat meg. Megéri feláldozni a hegedűművész-karmester Keller Andrást a várhatóan nemcsak intenzív és időigényes, de konfliktusokkal is terhelt rektori munkáért?

– Engem a zenei teljesítményem tud hitelesíteni. A londoni Guildhall School of Music and Drama – a világ egyik legjobb zenei egyeteme hívott hegedűprofesszornak, így megismerhettem egy kimagasló intézmény működési struktúráját, amiből rengeteget profitáltam. 2018-ban a Guildhall az életművemért a legmagasabb kitüntetésével tisztelt meg, az International Chairt adományozva, amelyet Béla Bartók International Chairnek neveztek el. 

Sokat küzdök azzal, hogy jobban tudjam megszervezni a munkámat, és ellátni a feladataimat. Az én mesteremnek, Kovács Dénesnek ez sikerült, szeretnék a nyomába lépni.

Egy célom van, felemelni a magyar zenét oly magasra, hogy mindenki meghallhassa, és boldogabb élete legyen tőle.