A holland festészet aranykorának Rembrandt mellett talán a legkiemelkedőbb piktora különös érzékenységgel és megfigyelőképességgel rendelkezett. Jan Vermeer nevéhez olyan alkotások fűződnek, mint például a Delft látképe, a Leány gyöngy fülbevalóval vagy A kerítőnő. Képei nem csupán a művészettörténet szempontjából meghatározók, de filmek, regények, esszék, tanulmányok, előadások inspirációjaként is szolgálnak a mai napig.
A valójában nem sok konkrétumot maga után hagyó művész életrajzáról meglehetősen keveset tudunk. Születésének pontos dátuma kétes, mindössze keresztelésének adatai szerepelnek nyilvántartásban, ami 1632. október 31-ére esett a delfti Újtemplomban. A flandriai származású apja műkereskedő és vendéglátóiparos volt, aki két jó hírű fogadót is működtetett Delftben.
A Malom nevű helyen a városi polgárság színe-java fordult meg, fontos társadalmi központnak is számított, az apa jó kapcsolatokat ápolt velük, ami a műkereskedelmi tevékenységeire is pozitívan hatott. Reyner Jansoon van der Meer nem csupán a vásár, hanem a művészeti élet fontosabb személyeivel is kapcsolatban állt. Gyakran fordult meg nála Balthasaar van der Ast, Pieter Steenwyck is. A festőművészek nagy hatást gyakoroltak fiára, akinek figyelme idővel egyre inkább az alkotás felé irányult.
Vermeer tanulmányairól is kevés pontos adat elérhető, feltehetőleg folytatott festészeti stúdiumokat, ami mellett belefolyt apja műkereskedői tevékenységi körébe is. Már egészen korai festményein is fellelhető a színek finom harmóniája, a korszaktól eltérő harsányabb tónusoktól eltérő visszafogottsága, valamint a háttér alapos kidolgozása. A barokk korszak eksztatikus érzelmektől és hullámzó, drámai vonalvezetésről árulkodó képei mellett a holland festőművész jóval letisztultabb víziókat mutatnak.
A nagy, didaktikus gyakran vallási propaganda helyett a magánélet és a magánszféra intim tereit reprezentálja. Az ünnepélyes, deklaráló hangnem helyett magánáhítat fedezhető fel festményei kapcsán egy nagyon pontos szerkesztés és a perspektíva bravúrosan ügyes használatával. Zsánerképei, városképei, moralizáló képei mellett fontos szerepet tulajdonított a portré műfajának, amelynek általa készült darabjai a művészettörténet legfontosabbjai közé tartoznak. Ügyesen használta a jelképeket, szimbólumokat, illetve gyakran szerepelnek képein hangszerek.
Egyik leghíresebb alkotása a Leány gyöngy fülbevalóval, amely 1665 körül készült. Egyszerűsége, hihetetlen hatású koloritja olyan időtlenséget kölcsönöz a festménynek, amely szinte azonnal berántja mikrovilágába a nézőt. A kép az idők során már számos helyet megjárt, a legkülönbözőbb kitalációk vagy éppen valódi forrás alapú információk kíséretében. A festmény megjárta már Washingtont, Tokiót, Bolognát is, azonban 2014 óta a hágai Maurits-házban, azaz a királyi galériában tekinthető meg. Az impozáns klasszicista stílusú intézményben többek között Paulus Potter vagy Rembrandt művei mellett szerepel a Leány gyöngyfülbevalóval című portré.
Az Észak Mona Lisájának is nevezett festmény számos, a festészeten és művészettörténeten túlmutató kulturális hatással rendelkezik. Versek, novellák, nagyobb terjedelmű irodalmi művek sora keletkezett a kultikus alkotás nyomán. Ennek kiemelkedő példája a kortárs történelmi regényírónő, Tracy Chevalier 1999-ben megjelent szerzeménye is, amelynek címe Leány gyöngy fülbevalóval. A regény hiteles források mentén íródott, a valódi eseményeken alapuló és fiktív tendencia fúziójával.
Az írás játékfilmek alapjául is szolgált, két filmadaptáció is készült belőle. Ezekből kiemelkedő helyet foglal el a filmtörténetben a 2004-es brit-luxemburgi koprodukció, Colin Firth és Scarlett Johansson főszereplésével. Peter Webber rendező életrajzi filmdrámája hitelesen mutat képet nemcsak a géniusz életéről, munkásságáról, hanem a holland aranykor festészetéről, társadalmi környezetéről és hatásairól. A film narratívájában érzékletesen bontakozik ki a mikro- és makrokörnyzet egymásra hatása.
Az izgalmas fordulatokkal teli sztori azzal indul, amikor a 17 éves Griet édesapja tragédiáját köveztően cselédnek szegődik a festő családjához. A lány különös szépsége felkelti a festőművész érdeklődését, és bár neveltetésük, társadalmi helyzetük teljesen eltér egymástól, a mester észreveszi a lány ösztönös tehetségét, majd fokozatosan beavatja őt művészetének világába.
