Maurizio Pollini olasz zongoraművész 1942. január 5-én született és 2024. márcuius 23-án huny el.
A zongorán kívül zeneszerzést és vezénylést is tanult a milánói konzervatóriumban, ahol 1960-ban kapott diplomát. Még ugyanebben az évben megnyerte a Nemzetközi Chopin Zongoraversenyt Varsóban.
Pollini óriási technikai tudással játszott, bár néha az a kritika érte, hogy érzelmileg konzervatív. Operát és zenekari műveket is vezényelt, néha a zongora mellől irányítva a zenekart.
1971-es első felvételei a Deutsche Grammophonnál – három tétel Stravinsky Petruskájából és Prokofjev Hetedik Szonátája – zongoratörténeti jelentőségűek.
1985-ben a Bach évforduló tiszteletére lemezre rögzítette az egész Wohltemperiertes Klaviert, 1987-ben a Bécsi Filharmonikusokkal, Claudio Abbado vezényletével New Yorkban eljátszotta Beethoven összes zongoraversenyét.
1993-ban és 94-ben Berlinben, Münchenben, New Yorkban, Milánóban, Párizsban, Londonban és Bécsben előadta Beethoven összes zongoraszonátáját.
1995-ben a salzburgi fesztiválon elindította a Pollini Projektet (Progetto Pollini), mely hangversenysorozatban régebbi és kortárs műveket egyaránt bemutat. Hasonló vállalkozása volt a 2000/2001-es évadban New Yorkban a ‘Perspectives: Maurizio Pollini’ című koncertsorozat.
Maurizio Pollini 1996-ban elnyerte az ‘Ernst von Siemens Zenei Díjat’, 2001-es felvétele Beethoven Diabelli Variations című művéből ‘Diaposon d’or’ kitüntetésben részesült.
(A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámot.)