A Magyar Nemzeti Galéria nagy hangsúlyt fektet az állandó kiállításai időről időre történő megújítására. 2023-ban az 1945 utáni művészetet bemutató kiállítási egység, a Lépésváltás – frissítve! című tárlat, 2024 márciusában pedig a Modern idők, a 20. századi állandó kiállításnak az 1890 és 1930 közötti időszak kiemelkedő alkotóira és művészcsoportjaira koncentráló egység újult meg.
Ezek az évtizedek a megújulás, az átértelmezés és a társadalom átalakításának jegyében zajlottak, így a képzőművészetben is megjelent a bátor kísérletezés. Az egyik legfontosabb változás az volt, hogy a művészek felismerték, hogy egy új század – egy sok szempontból új korszak – kérdéseit már nem lehetett a régi eszközökkel kifejezni.
A kiállítóterekben hét kérdéskörbe gyűjtve tárulnak fel a korszak meghatározó szellemi vonulatai és stiláris törekvései, így a magyar szecessziós művészet, Gulácsy Lajos munkássága, a Schiffer-villa összművészeti szellemben született dekorációi, a hazai posztimpresszionista törekvések, a Nyolcak művészcsoport, az aktivizmus és az emigráció alkotói, valamint a weimari Bauhaus magyar művészei kerülnek fókuszba.
A magyarországi szecessziós törekvések egyik legösszetettebb példája a Vágó József által tervezett Schiffer-villa, amelyben perzsaszőnyegek, Róth Miksa műhelyében készült üvegablakok, eozin mázas Zsolnay csempék, valamint Csók István és Rippl-Rónai József által alkotott festmények is voltak. Utóbbi mester „kukoricás stílusú” pannója, amely Schiffer Miksa feleségét és lányait ábrázolja, az ún. nagyszalon társalgófülkéjében volt eredetileg.
Érdekes még kiemelni a Gulácsy Lajos művészetét bemutató, friss szekciót, amelyben a Rózsalovag című kép is látható. A festő életművében ritkák a nagyméretű alkotások. Az 1913-ban Padovában alkotott, majd később három részre vágott (és át is festett) Rococo Concerto című műve volt a legnagyobb fizikai méretű, amely körülbelül 180 x 300 cm-es lehetett az eredeti állapotában. A művész az 1910-es évektől kezdődően nem egyszer átdolgozta a korábbi alkotásait, ám alighanem ennek a feldarabolása volt a legradikálisabb beavatkozása és a kép harmadik része ma sem ismert. Körülbelül két évvel ezelőtt kezdődött el a két megmaradt műalkotás restaurátori anyagvizsgálata, amelynek során bebizonyosodott a korábbi feltételezés, mely szerint a Rózsalovag egykor a része volt egy nagyobb egésznek.
A Nyolcak a 20. század egyik legjelentősebb hazai művészcsoportja volt: velük kezdődött el az itthoni avantgárd művészet és bár mindösszesen három évig, 1909 és 1912 között működtek együtt, ez a rövid időszak is elegendő volt ahhoz, hogy felébresszék a művészeti közeg érdeklődését. A festmény-, szobor- és éremanyag mellett a kiállításon az Iparművészeti Múzeumból kölcsönzött tárgyak – a századforduló és a Bauhaus mesterművei – is megtekinthetők, az eredeti enteriőröket pedig korabeli, archív fotográfiák segítségével idézi meg a múzeum.
