1926. április 23-án született Janikovszky Éva, akit a könyveiből vett kedvenc idézeteinkkel és egy különleges kiadvánnyal: könyv formában megjelenő gyerekkori naplóival köszöntünk.
Ritkán van lehetősége az olvasónak arra, hogy összehasonlítsa azt, amit egy író irodalmi alkotásaiban történik azzal, hogyan reagálna a szerző a helyzetre a valóságban, Janikovszky Éva gyerekkori naplói azonban épp erre adnak alkalmat.
A gyerekek problémáinak és nézőpontjának egyik legszakavatottabb tolmácsolója a magyar irodalomban Janikovszky Éva. Gyerekhőseinek mindennapjaiban, konfliktusaiban könnyű magunkra ismerni, hiszen a hétköznapokat történetét írja, azokat a helyzeteket, amelyekkel minden kis- vagy nagy gyerek, szülő vagy nagyszülő szembesül egy család élete során. Janikovszky pedig fordít egyet a helyzeten, ad egy sajátos szemléletmódot, amivel, ha a problémákat nem is, a feszültséget mindenképpen oldja.
A mesterkulcs pedig a humor.
Hiszen nagyon nehéz úgy szigorúnak lenni, pláne haragudni, ha mi is nevetünk – adott esetben épp magunkon.
Az írónő egy helyen azt nyilatkozta, hogy az óvodástól a kamaszkorig tartó időszakról szóló köteteihez a saját fia szolgált ihletforrásul. Gyerekkori naplóit olvasva azonban nagyon hamar ráismerünk a könyveiben is megszólaló hangra. Az első oldalakon a tanárok és az osztály leírásánál pedig egy másik írónő alkotása juthat eszünkbe és rögtön megértük, miért voltak olyan jó barátságban Szabó Magdával, az Abigél írónőjével.
A tavaly év végén kiadott kötetben az 1926-ban született írónő 1938 és 1944 között naplóbejegyzéseit jelentették meg nyomtatásban. Az akkor még Kucsera Éva nevű kislány pont olyan, mint a Velem mindig történik valami (1972) vagy a Kire ütött ez a gyerek? (1974) főszereplői.
A naplók dátumából, 1938-1944 az is rögtön világossá válik, hogy Janikovszky gyerek és fiatalkora meglehetősen nehéz évekre esett.
Ennek ellenére a beszámolók olyan eseményekről szólnak, mint akár bármely másik mai lány esetében. A 12-13 éves Éva még az osztály csipcsup dolgairól, a tanárokról, osztálytársakról írt, a napló második felében megjelennek a fiúk is. 1944-re azonban a szegedi lány életébe is megérkeznek a háború hatásai, egyre több ismerőséért kell aggódnia az akkor 18 éves Évának.
Az író
A kis füzetekben fennmaradt beszámolókat az írónő fia, Janikovszky János hosszas vívódás után bocsátotta a nyilvánosság elé. Bár gyerekkora óta tudott a létezésükről, csak az utóbbi időben döntött úgy, hogy az olvasókkal is megosztja őket. A naplók ismeretében még furcsább, hogy
Janikovszky Éva későn kezdő írónak számít. Első kötete mindössze 31 éves korában jelent meg.
A felkérésre készült, a víz körforgásáról szóló ismeretterjesztő Csip-Csup című kötetet 1960-ban követte a Szalmaláng, majd 1962-ben az Aranyeső. Az ötvenes évek didaxisát tükröző lányregényekben már megjelenik a felnőtt- és gyereklét határán bolyongó kamaszok világa.
A naplókból ismerős hang egy évvel később, az 1963-as Te is tudod? című kötetben bukkant fel.
Itt már a mindenki által ismert Janikovszky szólal meg elmaradhatatlan alkotótársával, Réber Lászlóval,
akinek illusztrációi legalább annyira jellegzetes elemei a könyveknek, mint a közvetlen, humoros gyermekhang. Ezt a receptet egész sor gyermek- és ifjúsági kötetben kamatoztatták: Ha én felnőtt volnék (1965), Akár hiszed, akár nem (1966), Felelj szépen, ha kérdeznek (1968), Velem mindig történik valami (1972), Kire ütött ez a gyerek? (1974), Már óvodás vagyok (1975), Már iskolás vagyok (1983). De Janikovszky nem szorítkozott csak a fiatalabb korosztályra, több, felnőtteknek szóló könyvet is írt: Örülj, hogy fiú! (1983), Örülj, hogy lány! (1983), Felnőtteknek írtam (1997), Mosolyogni tessék! (1998)
Könyvek közelében
Janikovszky a késői kezdés és a füzetekbe írt beszámolók között eltelt időben is írással foglalkozott. Az érettségit követően a Délmagyarország szerkesztőségében gyakornokoskodott, majd egyetemre ment. 1944–48-ig filozófiát, néprajzot, magyar- és német irodalmat tanult Szegeden, majd 1948-ban Budapesten szociológiát, filozófiát és pszichológiát tanult az ELTÉn.
Az egyetem alatt ismerkedett meg későbbi férjével Janikovszky Béla (1919-1978) szegedi orvossal. 1952-ben kötöttek házasságot, János fiuk 1955-ben született meg.
Diplomázás után előbb a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban Nevelésügyi Főosztályán dolgozott. Itt a szerzők és a Tankönyvkiadó Vállalat közötti levelezés volt a feladata, illetve az általános iskolai tankönyvek bírálatra küldése. Ezt követően dolgozott a Tudományügyi Főosztályon, a Jegyzetellátónál, a Tankönyvkiadó Vállalatnál, végül az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora lett. 1964-től 1987-ig, nyugdíjba vonulásáig volt a kiadó főszerkesztője.
2003. július 14-én hunyt el Budapesten, hosszan tartó, súlyos betegség után. A Móra Kiadót jelenleg János fia vezeti.
Megalakulásától, 1978-tól 1995-ig az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnöke. Az UNICEF Magyar Bizottságának elnökségi tagja, 1991-től a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításán munkálkodó Staféta Alapítvány kuratóriumának elnöke. 1996-tól az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának elnöke volt.
Kedvenc Janikovszky Éva idézeteink:
- Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van. – Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?
- Amíg kicsi voltam azt hittem, hogy a ROKON az, aki vasárnap délután jön hozzánk látogatóba, és cukrot hoz. – Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem
- Mosolyogjunk. Hogy rájuk vagy rajtuk, ez hozzáállás kérdése. – Janikovszky Éva: Mosolyogni tessék!
- Amikor Dani először ment óvodába, nagyon örült annak, hogy már óvodába mehet, csak még annak nem tudott eléggé örülni, hogy ott is kell maradni. – Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
- Jegyezzük meg, hogy csak úgy tanulhat meg valamit az ember, ha hagyják, hogy csinálja… – Janikovszky Éva: Az úgy volt…
- Nálunk az úgy van, hogy ha krimi megy a tévében, akkor én kicsi vagyok, a Bori meg nagy, de ha le kell szedni a pókot a falról, akkor mégis én vagyok a fiú, és ő a lány. – Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami
- … sajnos az én apukámat nem érdekli, hogy a más gyereke mit csinál. Az csak akkor érdekes neki, ha a más gyereke véletlenül nem csinál semmit. – Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami
- A vásáron a Bori a napszemüvegét vesztette el, Juliska néni meg engem, Jóska bácsi pedig a fogadást, mert fogadott apukámmal, hogy ha ők vigyáznak rám, akkor nem történik velem semmi. – Janikovszky Éva: Velem mindig történik valami
- El tudja képzelni, hogy milyen borzalmas felfedezés az, mikor az ember tizenhat éves korában rádöbben, hogy éppen olyan, mint a többiek? Hogy ugyanazt gondolja, ugyanazt érzi, ugyanannak örül, és ugyanattól szenved? – Janikovszky Éva: Szalmaláng
- Teóriám szerint minden visszajön előbb-utóbb, csak sokáig kell élni. – Janikovszky Éva: De szép ez az élet!
