Bartók három színpadi műve ugyan független darab, mégis maga a zeneszerző is azt kérte, hogy a Kékszakállú és A fából faragott királyfi egy estén kerüljön színpadra. A 2016-os Bartók-év alkalmából tetralógiaként bemutatott három mű előadásának sikere arra ösztönzi a Bartók Plusz Operafesztivált, hogy 2018-ban ismét egy estén vigye színpadra a műveket. M. Tóth Géza után most egy „külső”, nem magyar rendező gondolja újra a Bartók-műveket.
„Úgy gondolom, nagyon sűrű és érzelemmel teli alkotások ezek. Sokkal inkább a belső emberi érzelemvilágról mesélnek, mint a realisztikus cselekményről. A Freud- és Jung-tanulmányokat követve az opera bármely pillanatában rengeteg hivatkozást találok a vágyainkra, a komplexusainkra, másokkal való kapcsolatainkra. Bartók mindent elmond a zene színeivel. Elképesztő! Olyan, mint nyitott szívvel dolgozni. És A fából faragott királyfi és a Mandarin ugyanilyen elemzést használ. Össze lehet őket kapcsolni, és el lehet mondani Judit történetét. A fiatal Juditét, az érett és a tapasztalt asszonyét. Mint a világ minden asszonyának történetét meséljük el”
– fogalmazott az előadásokról Michał Znaniecki.
A lengyel származású rendező világszerte több mint kétszáz előadást állított színpadra: prózai darabokat, operákat, musicaleket. A zenés darabokban többek között olyan énekesekkel dolgozott, mint Plácido Domingo, Piotr Beczała vagy José Cura.
A milánói Scalában – a színház történetének legfiatalabb rendezőjeként – 1994-ben debütált, később a varsói Nemzeti Opera legfiatalabb művészeti igazgatója és a Poznani Operaház főigazgatója lett.
Számos szabadtéri megaprodukció fűződik a nevéhez a wroclawi Olimpiai Stadionban és az izraeli Masada-sivatagban. Anyegin rendezése 2011-ben Spanyolországban megkapta ’Az év legjobb új előadása’ díjat, Horvátországban 2014-ben az általa színre állított Mefistofelét a legjobb operaelőadásként ismerték el, 2015-ben pedig elnyerte a Premio Abbiati díjat, az olasz opera Oscarját.
Znaniecki számára nem ismeretlen a magyar muzsika, a magyar közönség. 2016-ban a Magyar Állami Operaház személyében először kért meg külföldi rendezőt, hogy színpadra állítsa Kodály Zoltán daljátékát, a Székely fonót. A Bartók Plusz Operafesztivál „Ezrek operája” sorozatában is bemutatott produkció megosztja a közönséget: vannak, akik továbbra is csak a régi rendezői koncepciót tudják elfogadni, míg akik eddig a magyar néplélek giccsbe hajló bemutatását látták a darabban, most egy új, sajátosan európai nézőponttal gazdagítva üdvözölték Znaniecki rendezésében a magyar kultúra értékeit.
„Akkor kerültem kapcsolatba a magyar szellemmel, amikor a milánói Sforza-kastélyban állítottam színpadra A Kékszakállú herceg várát. Szerelem volt ez az első találkozásra. Kodály pedig megerősítette bennem, hogy a magyar zene rengeteg értéket hordoz, és sok mondanivalója van a számunkra. Rendkívül izgalmas visszatérni ehhez az időszakhoz és az önök kultúrájához”
– nyilatkozta a rendező.
