A Londonban született Gilbert Varga, a híres magyar hegedűművész, Varga Tibor fia több éve visszatérő vendége a Pannon Filharmonikusoknak. A karmesterrel a zenekarhoz való kötődéséről a következő évad közös koncertje kapcsán beszélgettünk.
– Mikor találkozott először a Pannon Filharmonikusokkal?
– Az első közös koncertemet közel tíz évvel ezelőtt, még a Pécsi Tudományegyetem aulájában adtam az együttessel. A Kodály Központ ebben az időben még éppen az átadás előtt volt. Azóta évadonként rendszeresen találunk alkalmat a közös szereplésre.
– Mi az, amit a legfontosabbnak tart a közös munkában?
– Nagy öröm a zenekarral dolgozni, hiszen egy olyan együttesről van szó, ami szinte mindenre képes, sokoldalú zenészek alkotják. A hangzás homogén, mégis ezer színben pompázik.
Nincs olyan kérés, amit ne teljesítenének azonnal,
egyszóval bízhatok a tudásukban, de éppen ezért felelősséget is rónak rám, hiszen pontosan és szilárdan kell egy-egy elképzelésemet megfogalmaznom.
– Szymanowski mellett a francia repertoárból vezényel majd. Hogyan alakították ki a műsort?
– A darabokat alapvetően nem én választom, Vass András azonban, akinek kitűnő ötletei vannak, minden alkalommal egyeztet velem. Ebből a koncertből is látszik, hogy az évadban olyan művek is a műsorra kerülnek, amiket korábban nem kötöttünk volna az együtteshez. Számomra fontos, hogy a népszerű német és orosz művek mellett, a francia zene is képviseltesse magát, ami nemcsak a zenekarnak, de a dirigensnek is kihívás. Frank d-moll szimfóniája mellett Satie két darabja Debussy és Poulenc hangszerelésében olyan alkotások, amelyekben a finom, színgazdag hangzás az elsődleges. Hihetetlen nagy megtiszteltetés és kiváltság egy olyan teremben próbálni ezeket a műveket, mint a Kodály Központ, s hogy egy olyan helyszínen is előadhatjuk, mint a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem.
Gilbert Varga – forrás: PFZ
Könnyed elegancia
E műsor keretében furcsa módon a fiatalabb darabok után hangzik el egy régebbi, e művek mégis valamiképpen szerves egységben állnak egymással és nem utolsó sorban a francia és az európai zenekultúrával. Erik Satie a századforduló Franciaországának egyik „fenegyereke”, akit sokkal kevésbé izgatott kortársainál a hősi újraformálás gondolata, és sokkal inkább a polgárpukkasztásé, melynek humoros egyszerűséggel megszületett intrikái nem egyszer Debussy művészetét érték.
Érdekesség, hogy a hangverseny elején három zongoradarab hangzik el tőle, melyeket éppen Debussy, illetve Poulenc alkalmazott zenekarra. Ezt követően Karol Szymanowski hegedűversenye hallható, mely a századforduló nagyjainak hangja mellett félreérthetetlenül lengyel zene is, és mint ilyen, Chopin művészetéhez hasonlítható. A klasszikus felépítésű, mégis különleges művekből összeállított hangversenyt egy szimfónia zárja, a hagyományosan orgonára komponáló romantikus zeneszerző, César Franck tollából. Franck Satie-val ellentétben a mindig komoly, nagy gonddal komponáló zeneszerzők sorába tartozik, akinek egyetlen szimfóniája éveken át készült, mígnem végső formájában testet öltött d-moll komolysággal, és a francia mintához hűen, három tételben.
– Mi az, amit karmesterként elsődlegesnek tart a próbák során?
– A karmesterek egy része meglehetősen nyitott és nem ragaszkodik olyan mértékben az elképzeléseihez, hogy azokat a próbafolyamat során ne osztaná meg a muzsikusokkal a legaprólékosabb módon bevonva őket a megvalósításba. Én inkább az a művész vagyok, aki a partitúra magányában szeret felkészülni egy-egy előadásra. Számomra a legfontosabb a szerzői szándék közvetítése, ezért rendszerint már határozott elképzelésekkel állok a zenekar elé. A zeneszerzőket és a műveiket a maguk egyszerű zsenialitásában kell bemutatnunk, nem pedig azokkal a mítoszokkal, amiket az utókor erőltetett rájuk. Egyáltalán nem vagyok kibékülve például Beethoven vagy Brahms recepciójával, hiszen azok aligha a szerzői szándékot, inkább az utókor ízlését tükrözik.
– Van olyan zenemű, melyet a jövőben mindenképpen szívesen dirigálna a Pannon Filharmonikusok élén?
– Azt hiszem, hogy az előzőekből adódóan nem tudnék olyat mondani, amit ne lenne öröm ezzel az együttessel eljátszani, legfőképpen akkor, ha a próbákra a pécsi Kodály Központban van lehetőség.
