A karácsonyi ünnepkör régen is a szellemi és fizikai megpihenés értékes időszakát jelentette az embereknek, azonban a karácsony legújabbkori családi ünnep jellege a karácsonyfával és ajándékozással együtt nálunk is, mint más európai paraszti kultúrákban, viszonylagosan újkeletűnek számít.
A karácsony, miközben ma a legnépszerűbb keresztény ünnep, a legkülönbözőbb eredetű szokásokat és képzeteket vette fel a századok folyamán. Az összetett forrásokból felépülő karácsonyi hagyományok mellett az évnek ebben a szakaszában az évkezdéssel és a téli napfordulóval, az új nap születésével kapcsolatos képzetek fontos részét képezik hagyományos kultúránknak. A karácsonyi köszöntők és a dramatikus jellegű népszokások egész Európában – így Magyarországon is – hozzátartoztak a karácsonyi ünnepkörhöz; egyházi és több nép világi hagyományaiból is eredeztethető szokáselemek állandó kölcsönhatásáról beszélhetünk és a folklorizáció sok példáját ismerhetjük fel ezekben a szokásokban. A karácsonyi, újévi köszöntés és jókívánságok hagyományát valamilyen formában ma is minden nép ismeri és gyakorolja.
A köztudatban a maszkos alakoskodás és dramatikus játékszokások legismertebb, tradicionális jellegű ünnepei a farsang és a mohácsi busójárás, de mellettük a karácsony a legfontosabb időszaka ennek a sokrétű hagyománynak. Hazánkban a két legfontosabb dramatikus szokás a betlehemezés és a regölés, melyekhez természetesen speciális zenei elemek is társulnak. A betlehemes játéknak két fő formáját ismerjük: az élő szereplőkkel és a bábokkal előadott bábtáncoltató betlehemezést, melyeknek több táji típusa alakult ki, ahogy más népszokásinknak is. A legarchaikusabbak az erdélyi játékok, melyeknek zenei jellemzői is kultúránk legrégebbi jellegzetességeit mutatják meg.
E játékokban szereplő énekek, nevek és tréfák természetesen országonként változók, de a játékok menete mindenütt hasonló, ahol ez a szokás jelen van. A betlehemes pásztorok tehát a környező népeknél és nálunk is felvehetnek démoni vonásokat, hasonlóképpen a busókhoz. Épp az ilyen elemekben mutatkoznak meg legvilágosabban az etnikus jegyek, azok az eltérések, melyek a magyart a szomszédos népek hasonló szokásaitól megkülönböztetik. A kántálás szokása is ismert a magyar hagyományban is, ami az ünnepek előestéjén (vagy ünnepi időszakokban) csoportosan házról házra járva elismételt éneklés hagyományát jelenti, melynek során az ünnep gondolatkörét felidéző énekekhez jókívánságok, köszöntők csatlakoznak. Először a gyerekek mentek kántálni, nemritkán háttérbe húzódó kísérettel, majd a rokoni, baráti családok, akiket gyakran ott marasztalták vacsorára is. A legények gyakran „kompániákba” tömörültek a középkori „recordáló” diákok mintájára és sorba vették a lányos házakat, esetleg zenészeket hívtak magukkal. Akadt olyan falu is, ahol külön, meghatározott kántát énekeltek a gyerekek, másikat a legények, ismét mást a házas emberek. Az éneklést mindenütt általában beköszöntő egészíti ki, mely sokszor nem csak az ünnepre vonatkozik, hanem az egész kezdődő évre jókívánságokat, kereszténység előtti hagyományokra visszautaló bőség- és egészségvarázsló elemeket is tartalmaz, tréfás formában, ahol a jókívánságokért elvárt fizetség is megfogalmazódik.
A legtöbb helyen a „hivatalosak”, azaz a templomi énekek mellett megmaradtak a régi, nemritkán pogány elemeket hordozó szövegek is.
Az Utolsó Óra Új Pátria sorozatának Karácsonyi válogatásán (Új Pátria 9. Nagykarácsony – Kiskarácsony. Karácsonyi, újévi énekek, névnapi köszöntők) ilyen szimbólumokat fedezhetünk fel például a „Nem sajnálom fáradságom…” kezdetű észak-mezőségi kánta szövegében, mely a következőképp hangzott el:
Nem sajnálom fáradságom,
Csak Úrjézust megláthatnám.
Paradicsom szegelletben,
Arany szőnyeg leterítve.
Azon fekszik az Úrjézus,
Az Úrjézus, Isten fia.
Jobb kezében aranyalma,
Bal kezében aranyvessző.
Megsuhintja aranyvesszőt,
Zúg az erdő, cseng a mező.
Nem láthatnék szebb gyümölcsfát,
Mint Úrjézus keresztfáját.
Piros vérrel virágozik,
Szentlélekkel illatozik.
Piros vérrel virágozik,
Szentlélekkel illatozik.
Köszöntő
Mennyei muzsika, szent angyal zenéje,
Ma született Jézus, áldott az ő neve.
Napkeleti bölcsek hoztak neki ruhát,
Hogy felruházzák a szegényt s az árvát.
Egy király, ki tőle hatalmát féltette,
Kisgyerek korában halálra ítélte.
Áldott Karácsonyt kívánok.
A téli ünnepünk hagyományainak pontos eredetéig nehezen tudnánk visszanyomozni, mert ahhoz végig kellene kísérnünk a kereszténység, a római kor és a közel-keleti tradíciók egész történetét, másrészt ismernünk kellene az egyes európai népek téli ünnepkörhöz fűződő kereszténység előtti hiedelmeit is, mivel a magyar hagyományokban megannyi más európai ország szokásai is megjelennek. A régi szláv ünnepi szokások például bizánci hatás alatt fejlődtek, ahonnan az állatalakoskodást és az ezzel összekötött szerencsekívánó és adománygyűjtő szokásokat egyfelől származtatják. Az ünnepkörnek ez a jellegzetessége sok kelet-európai országban szinte napjainkig változatlan népszerűségnek örvendett.
A karácsonyi kántáló énekek közül a legrégebbi réteghez tartozik a “Csordapásztorok…” kezdetű, melynek első ismert alakja a Cantus Catholici 1651-es egyházi énekgyűjteményben is szerepel. Az ismertebb énekek közül ugyancsak ebben a gyűjteményben jelentek meg a “Betlehem, Betlehem a te határidban…” kezdetű ének is. Kedveltek a “Mennyből az angyal…” és a “Pásztorok keljünk fel” kezdő sorú karácsonyi énekek, melyek már a 18. századi énekeskönyvekben szerepelnek.
A karácsonyi kántáknak, kolindáknak külön zenei világa van, mely az ősi, már csak a gyerekjátékokban fellelhető, pár hangos, motívumismétlő dallamtól a megkomponált, sokszor a falusi kántortanítók ízlésvilágát is magán hordozó műig terjed, amely megszólalhat énekelve vagy akár vonós bandától is. A régi faluban a zenészek ünnepekkor nem csak a táncban muzsikáltak, de napközben „köszönteni” is eljártak és este még a legények is megfogadták őket, ha közösen énekelni mentek, tehát a zenészeknek elemi érdekük volt a kántát, köszöntő éneket megtanulni, hiszen ez is egy pénzszerzési forrás volt számukra.
Karácsonyi kántáló magyarszováti zenészek előadásában. Megrendezett gyűjtés 1997, Budapest. Gyűjtő: Kelemen László
Az Új Pátria lemezen közölt felvételek az Utolsó Óra népzenei gyűjtés hatalmas anyagából kerültek kiválasztásra, köztük erdélyi magyar és román dallamokkal a Mezőségtől egészen Gyergyóig.
Házigazda, aluszol-e…karácsonyi kántáló gyergyócsomafalvi adatközlőkkel. Megrendezett gyűjtés 1998., Budapest. Gyűjtő: Kelemen László
Forrás:
Dömötör Tekla: A naptári ünnepek – népi színjátszás. Budapest, Neumann Kht., 2004 Néprajzi Lexikon szócikkei
ÚJ PÁTRIA az Utolsó Óra program gyűjteményéből: Nagykarácsony, kiskarácsony. Karácsonyi, újévi énekek, névnapköszöntők c. lemez kísérőfüzete. (Szerkesztette: Kelemen László és Pávai István) Kísérőfüzet-szöveg: Kelemen László
