Milyen hagyományok vannak a karácsonyi énekek mögött?

A karácsonyi ünnepkör régen is a szellemi és fizikai megpihenés értékes időszakát jelentette az embereknek, azonban a karácsony legújabbkori családi ünnep jellege a karácsonyfával és ajándékozással együtt nálunk is, mint más európai paraszti kultúrákban, viszonylagosan újkeletűnek számít.

A karácsony, miközben ma a legnépszerűbb keresztény ünnep, a legkülönbözőbb eredetű szokásokat és képzeteket vette fel a századok folyamán. Az összetett forrásokból felépülő karácsonyi hagyományok mellett az évnek ebben a szakaszában az évkezdéssel és a téli napfordulóval, az új nap születésével kapcsolatos képzetek fontos részét képezik hagyományos kultúránknak. A karácsonyi köszöntők és a dramatikus jellegű népszokások egész Európában – így Magyarországon is – hozzátartoztak a karácsonyi ünnepkörhöz; egyházi és több nép világi hagyományaiból is eredeztethető szokáselemek állandó kölcsönhatásáról beszélhetünk és a folklorizáció sok példáját ismerhetjük fel ezekben a szokásokban. A karácsonyi, újévi köszöntés és jókívánságok hagyományát valamilyen formában ma is minden nép ismeri és gyakorolja.

A magyarországi népzenegyűjtés kezdetei és jelene

A köztudatban a maszkos alakoskodás és dramatikus játékszokások legismertebb, tradicionális jellegű ünnepei a farsang és a mohácsi busójárás, de mellettük a karácsony a legfontosabb időszaka ennek a sokrétű hagyománynak. Hazánkban a két legfontosabb dramatikus szokás a betlehemezés és a regölés, melyekhez természetesen speciális zenei elemek is társulnak. A betlehemes játéknak két fő formáját ismerjük: az élő szereplőkkel és a bábokkal előadott bábtáncoltató betlehemezést, melyeknek több táji típusa alakult ki, ahogy más népszokásinknak is. A legarchaikusabbak az erdélyi játékok, melyeknek zenei jellemzői is kultúránk legrégebbi jellegzetességeit mutatják meg.

E játékokban szereplő énekek, nevek és tréfák természetesen országonként változók, de a játékok menete mindenütt hasonló, ahol ez a szokás jelen van. A betlehemes pásztorok tehát a környező népeknél és nálunk is felvehetnek démoni vonásokat, hasonlóképpen a busókhoz. Épp az ilyen elemekben mutatkoznak meg legvilágosabban az etnikus jegyek, azok az eltérések, melyek a magyart a szomszédos népek hasonló szokásaitól megkülönböztetik. A kántálás szokása is ismert a magyar hagyományban is, ami az ünnepek előestéjén (vagy ünnepi időszakokban) csoportosan házról házra járva elismételt éneklés hagyományát jelenti, melynek során az ünnep gondolatkörét felidéző énekekhez jókívánságok, köszöntők csatlakoznak. Először a gyerekek mentek kántálni, nemritkán háttérbe húzódó kísérettel, majd a rokoni, baráti családok, akiket gyakran ott marasztalták vacsorára is. A legények gyakran „kompániákba” tömörültek a középkori „recordáló” diákok mintájára és sorba vették a lányos házakat, esetleg zenészeket hívtak magukkal. Akadt olyan falu is, ahol külön, meghatározott kántát énekeltek a gyerekek, másikat a legények, ismét mást a házas emberek. Az éneklést mindenütt általában beköszöntő egészíti ki, mely sokszor nem csak az ünnepre vonatkozik, hanem az egész kezdődő évre jókívánságokat, kereszténység előtti hagyományokra visszautaló bőség- és egészségvarázsló elemeket is tartalmaz, tréfás formában, ahol a jókívánságokért elvárt fizetség is megfogalmazódik.

A legtöbb helyen a „hivatalosak”, azaz a templomi énekek mellett megmaradtak a régi, nemritkán pogány elemeket hordozó szövegek is.

Az Utolsó Óra Új Pátria sorozatának Karácsonyi válogatásán (Új Pátria 9. Nagykarácsony – Kiskarácsony. Karácsonyi, újévi énekek, névnapi köszöntők) ilyen szimbólumokat fedezhetünk fel például a „Nem sajnálom fáradságom…” kezdetű észak-mezőségi kánta szövegében, mely a következőképp hangzott el:

A téli ünnepünk hagyományainak pontos eredetéig nehezen tudnánk visszanyomozni, mert ahhoz végig kellene kísérnünk a kereszténység, a római kor és a közel-keleti tradíciók egész történetét, másrészt ismernünk kellene az egyes európai népek téli ünnepkörhöz fűződő kereszténység előtti hiedelmeit is, mivel a magyar hagyományokban megannyi más európai ország szokásai is megjelennek. A régi szláv ünnepi szokások például bizánci hatás alatt fejlődtek, ahonnan az állatalakoskodást és az ezzel összekötött szerencsekívánó és adománygyűjtő szokásokat egyfelől származtatják. Az ünnepkörnek ez a jellegzetessége sok kelet-európai országban szinte napjainkig változatlan népszerűségnek örvendett.

A karácsonyi kántáló énekek közül a legrégebbi réteghez tartozik a “Csordapásztorok…” kezdetű, melynek első ismert alakja a Cantus Catholici 1651-es egyházi énekgyűjteményben is szerepel. Az ismertebb énekek közül ugyancsak ebben a gyűjteményben jelentek meg a  “Betlehem, Betlehem a te határidban…” kezdetű ének is. Kedveltek a “Mennyből az angyal…” és a “Pásztorok keljünk fel” kezdő sorú karácsonyi énekek, melyek már a 18. századi énekeskönyvekben szerepelnek.

A karácsonyi kántáknak, kolindáknak külön zenei világa van, mely az ősi, már csak a gyerekjátékokban fellelhető, pár hangos, motívumismétlő dallamtól a megkomponált, sokszor a falusi kántortanítók ízlésvilágát is magán hordozó műig terjed, amely megszólalhat énekelve vagy akár vonós bandától is. A régi faluban a zenészek ünnepekkor nem csak a táncban muzsikáltak, de napközben „köszönteni” is eljártak és este még a legények is megfogadták őket, ha közösen énekelni mentek, tehát a zenészeknek elemi érdekük volt a kántát, köszöntő éneket megtanulni, hiszen ez is egy pénzszerzési forrás volt számukra.

Karácsonyi kántáló magyarszováti zenészek előadásában. Megrendezett gyűjtés 1997, Budapest. Gyűjtő: Kelemen László

Az Új Pátria lemezen közölt felvételek az Utolsó Óra népzenei gyűjtés hatalmas anyagából kerültek kiválasztásra, köztük erdélyi magyar és román dallamokkal a Mezőségtől egészen Gyergyóig.

Házigazda, aluszol-e…karácsonyi kántáló gyergyócsomafalvi adatközlőkkel. Megrendezett gyűjtés 1998., Budapest. Gyűjtő: Kelemen László

Forrás:

Dömötör Tekla: A naptári ünnepek – népi színjátszás. Budapest, Neumann Kht., 2004 Néprajzi Lexikon szócikkei

ÚJ PÁTRIA az Utolsó Óra program gyűjteményéből: Nagykarácsony, kiskarácsony. Karácsonyi, újévi énekek, névnapköszöntők c. lemez kísérőfüzete. (Szerkesztette: Kelemen László és Pávai István) Kísérőfüzet-szöveg: Kelemen László