A Jó kérdés legutóbbi alkalmával két színház nemrég nyilvánosságra hozott etikai kódexe kapcsán beszélgetett Seres Gerda újságíró Csőre Gábor színművésszel, aki részt vett a Vígszínház etikai kódexének kidolgozásában, Gemza Péterrel, a debreceni Csokonai Színház igazgatójával, ahol szintén nemrégiben készült el egy etikai kódex, valamint dr. Rihay-Kovács Zita jogásszal, a Biztonságos Terek Alapítvány létrehozásában is közreműködő Független Előadó-művészeti Szövetség ügyvezető titkárával.
Seres Gerda a beszélgetés nyitányaként arról kérdezte vendégeit, hogyan lehetne azt a hatalmi visszaélések nyilvánosságra kerülése után gyakran hangoztatott sztereotípiát eloszlatni, hogy a színházban tágabbak a határok, a közkeletű vélekedés szerint ugyanis a színház „más”. Dr. Rihay-Kovács Zita úgy fogalmazott, a színház más, de leszögezte, ez nem azt jelenti, hogy tágabbak lennének a határok, hanem azt, hogy a hierarchiát vagy a testkontaktust illetően speciális szabályok alkalmasak rá.
Csőre Gábor úgy fogalmazott, vannak határok, amiket muszáj a színházi munka során átlépni – azért, mert a színész a testével és a lelkével dolgozik –, de a mezsgye nagyon vékony. Gemza Péter ezt azzal egészítette ki, hogy a legfontosabb elv az, hogy az emberi méltóság nem sérülhet. A debreceni színház igazgatója kiemelte, hogy az alkotófolyamatban az adott helyzet közreműködőinek az intenciója számít, hozzátéve, hogy épp az alkotás biztonsága miatt kell etikusan, józan ésszel mérlegelve meghúzni a határokat.
Mindhárman megerősítették, a biztonságos környezet alapja a nyitott kommunikáció és az edukáció folyamata, aminek már az oktatásban is helyet kell kapnia. Arról is szó esett, hogy a művészeti oktatásban műfajtól függetlenül létrejövő mester-tanítvány viszonyban a mesterek művészi kvalitásai mellett legalább olyan súllyal kellene szerepelni a pedagógiai érzéknek is.
Az etikai kódexek létrejöttét dr. Rihay-Kovács Zita emancipációs kortünetnek találta. A szemléletváltás hívta őket életre, és fontos lépésnek nevezte, hiszen a vezetők akár saját indíttatásból, akár a munkavállalók kezdeményezéséből, de felismerték, hogy az intézményben dolgozó művész és nem művész alkalmazottak kizárólag biztonságos környezetben tudnak dolgozni.
Míg a Vígszínházban konkrét eseteket követően, egyfajta kockázatelemzés következményeként készült el az etikai kódex – amelynek létrehozása Rudolf Péter igazgatói pályázatának is egyik sarokköve volt –, Debrecenben nem volt semmilyen visszaélési ügy, az etikai kódex a színház új szervezeti struktúrájának kialakításával párhuzamosan jött létre, adta meg a hátteret Gemza Péter. „Ha a hatékonyságot növelni akarjuk, ha szeretnénk átláthatóságot minden téren, fontos, hogy tanuljunk azoktól a szektoroktól is, amik előrébb járnak ebben” – világította meg annak a hátterét, hogy Debrecenben a történelmi színházépület felújításának és az intézmény új játszóhelyeinek létrehozásának hogyan lett előre nem látható következménye, de fontos hozadéka a szervezeti kultúra fejlesztése, valamint az etikai kódex létrejötte.
Mindkét színházban a munkavállalókkal egyeztetve formálódtak a dokumentumok, amelyek nagyon pontosan definiálják az alapelveket és a folyamatokat. Elkerülhetetlen azonban, hogy ezeket rendszeresen, a munkavállalók képviselőivel együtt felülvizsgálják, a szabályozást a gyakorlathoz képest az intézményi tapasztalatokat figyelembe véve finomhangolják.
Szó esett arról, hogy a hatalommal való visszaélést milyen határidővel kell bejelenteni, de ebben nem tudtak megegyezni a beszélgetés résztvevői. Abban azonban megegyeztek, hogy ha nem a sérelmet elszenvedő tesz bejelentést, vagy ha eljárás nélkül kezdődik gyanúsítás – különösen akkor, ha azokat a sajtó felkapja – akkor azok alkalmasak lehetnek a „címkézésre”. Mivel egy feljelentés rágalmazás miatt vagy egy személyiségi jogi per hamarabb kerül bírósági szakaszba, a vendégek kiemelték a titoktartás, a bizalmas kezelés és a gyors eljárás szükségességét.
Nem kellemes a téma, sebek tépődnek fel, ha ezekről az esetekről szó esik, de a történeteket, vélte dr. Rihay-Kovács Zita, azért kell elmondani, hogy egyértelmű legyen, mi nem fér bele az emberi méltóságba. Gemza Péter úgy fogalmazott, az autonóm művészek felé kell mozdulni, nem a végrehajtók felé. A rendszerváltás tehát a nyilvánosságot kapott zaklatási ügyekkel elindult, abban fontos mérföldkövet jelentenek a nemrégiben létrejött alapdokumentumok, de a szemléletváltásban még hosszú az út. A résztvevők reményüket fejezték ki, hogy a helyi, közösségi értékek mentén születő etikai kódexek mellett létrejöhet ágazati etikai kódex is, egy, az előadó-művészeti törvényhez hasonló, de nem oktrojált, hanem diskurzuson alapuló szabályozás.
