Az idei Budavári Palotakoncertet Vincze Balázs koreográfus, balettművész, a Budapesti Operettszínház művészeti vezetője rendezi. A Harangozó Gyula-díjjal és Seregi László-díjjal is elismert Érdemes Művésszel a július 23-án és 24-én megrendezésre kerülő, védettségi igazolvány nélkül is látogatható gála kapcsán többek közt arról beszélgettünk, milyen szempontokat kell figyelembe venni a műsorba kerülő dalok kiválasztásakor.
– A Palotakoncert immár kilencedik éve a nyár egyik fénypontja. Az idei gála címeként választott Operettünnep szó azonban mintha ennél mélyebb jelentést is hordozna.
– Az elmúlt közel másfél év mindannyiunknak nehéz időszak volt: nem tudtunk játszani, rendezni, táncolni, színházat csinálni. Megszűnt egy időre mindaz, ami addig természetes volt számunkra, a mindennapjaink részét jelentette. Azelőtt egyik bemutató a másikat érte, előadásról előadásra rohantunk, és a sok pörgés miatt minderre sokszor munkaként tekintettünk. Most azonban minden átértékelődött, és ünnepként gondolunk ezekre az alkalmakra. Erre is utal az említett cím. Az idei gála ugyanakkor a zenés színház ünnepe is: hatalmas öröm mindannyiunknak, hogy Lehoczky Zsuzsa a Nemzet Színésze lett. Óriási hitet, erőt ad a zenés műfajokban dolgozó színészeknek, hogy olyan művész kapta meg ezt a státuszt, aki az operettek és a musicalek világából érkezett.
– Hogyan, milyen dalokból áll majd össze az idei műsor?
– Egy ilyen gálaműsor megrendezésekor nagyon sok szempontot figyelembe kell venni. Egyrészt a rendezőben él egy természetes vágy, hogy a korábbi évekhez képest valami újat, mást alkosson. Ugyanakkor ez a műfaj úgy jó, ahogy van, és nem kell jobbról-balról megcsavarni. A jól ismert dallamokat és néhány zenei különlegességet kell szépen csokorba rendezni. Figyeltünk rá, hogy az előző évekhez képest más dallamok csendüljenek fel, de vannak olyan örökzöldek, amik egész egyszerűen nem kihagyhatók.
A Palotakoncert esetében az is kihívás, hogy egyszerre kell egy előadást csinálni annak a közönségnek, aki élőben, a helyszínen nézi a műsort, illetve azoknak, akik utána, augusztus 20-án a televíziós közvetítést látják majd. Azt is szem előtt kell tehát tartani, hogy mind a műsoridő, mind a tévékamerák szempontjából kompatibilis legyen a műsor. És természetesen a háttérben zajló munkákat, például az öltözéseket is össze kell mindezzel hangolni, miközben arra is figyelni kell, hogy legyen egy hullámszerű íve a műsornak, amit a lassabb és a gyorsabb számok váltakozása ad.
– Ha már szóba került a megújulás: jól tudom, hogy idén a színpad is kibővül majd egy új résszel?
– Igen, a színpad egy része – mint egy nyelv, egy kifutó – előre fog nyúlni nagyjából öt méterrel. Ez a rámpa néhány szóló számnak ad majd helyet, és amikor egy-egy művész előre megy rajta, egészen közel kerül a közönséghez, ami tovább fokozhatja a hatást, és az elképzeléseim szerint a televízió is nagyon jól fogja tudni hasznosítani. A következő években pedig újabb fejlesztéseket szeretnénk. Ez a gála immár nagyon nagy hagyományokkal rendelkezik, kilencéves múltat tudhat magáénak, maga az operett pedig az egyik legnagyobb nemzeti kulturális kincsünk. Annyira jó lenne, ha a Budavári Palotakoncert beépülhetne a minisztérium költségvetésébe, és nem kellene minden évben külön megpályázni!
– Az operett igazi hungarikumként elválaszthatatlan része a magyar kultúrának. A te életedben milyen szerepet játszik?
– Hiszem, hogy csakis akkor érdemes valamivel foglalkozni, ha azt érezzük, hogy szívvel-lélekkel tudjuk csinálni. Bár a balett és a musicalek területén nagyobb a tapasztalatom, szeretem ezt a műfajt, és táncművészként is a Budapesti Operettszínház volt az első munkahelyem. Az operettek központi témája a szerelem, ráadásul tele vannak humorral és érdekes, izgalmas cselekményszálakkal. Minden korosztályra hatással lehetnek, mert mindenki megtalálja bennük azokat az emberi érzéseket, amelyek az ő mindennapjait is jellemzik. A remek zenéről nem beszélve: némely operett már-már operai kvalitásokat igényel az előadóktól. Emellett nagyon erősen dominálnak mind a zenében, mind a táncban a népi motívumok, ami az én szívemhez nagyon közel áll. Nem véletlen, hogy táncművészként is néptánc és színházi tánc szakon végeztem.
– Részt veszel a műsorban szereplő dalok koreográfiájának megtervezésében is?
– Nem, Lénárt Gábort kértem fel koreográfusnak, Németh Zsuzsanna lesz az asszisztense, illetve az Ördöglovas című darab Palotásának koreográfusaként két fiatal, ambiciózus művész, Kárpát Attila és Kovács Richárd is lehetőséget kapott, hogy elkápráztassa a közönséget. Így én most teljes mértékben a rendezésre koncentrálhatok, nem kell megküzdenie egymással a koreográfus és a rendező énemnek.
* Az interjút Vincze Balázzsal Szilágyiné Tukács Orsolya készítette.
