Vasas Petra 23 éves filmproducer, aki annak ellenére, hogy tavaly kezdett dolgozni ezen a területen, számos sikert ért el a hazai és a nemzetközi filmfesztiválok körében egyaránt. Tükörkép című animációs rövidfilmjével legutóbb a Magyar Mozgókép Fesztiválon lehetett találkozni.
– Mi tekinthető az első produceri munkádnak, hogyan csöppentél bele a filmkészítés világába?
– Az első film, amelyben producerként részt vettem, a Tükörkép című animációs rövidfilm volt, amelyet 2021 nyarán készítettünk el. Králl Kevin rendezte a filmet, aki egyben a párom is. Neki ez már a harmadik animációs filmrendezése volt, de ez volt az első, amelyhez engem is felkért, hogy dolgozzunk együtt. A film a roma holokauszttal foglalkozik.
A munkafolyamat úgy nézett ki, hogy a hosszas előkészítés és kutatómunka után felvázolta nekem a tervét, amelyeket én kisebb ötletekkel egészítettem ki. Szerettem volna már a film megszületésétől kezdve az egész gyártást végig követni, hogy igazán megismerkedjek az anyaggal.
Kevin megbízott azzal is, hogy végezzem el a figuratervezést, valósítsam meg a karaktereket a már elkészült, megfestett hátterekhez. Tudni kell, hogy ez egy papírkivágásos animációs technikával készült film. A figurákat ollóval kivágtuk, majd egy üveglap alatt az ujjainkkal mozgattuk a karaktereket képkockáról képkockára. Nekem is kutatómunkát kellett végeznem a roma hagyományokkal kapcsolatosan, és az elképzelések szerint több vázlatot is csináltam a főhősről. Az utómunkát, a vágást és a zeneválasztást is végigkísértem.
Az elkészülte után hamar mélyvízbe dobtuk a filmet, egy hónappal később a 17. Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál Roma-kép szekciójában elnyerte a Legjobb képi világ díját. Ezek után már jobban elmélyedtem a film utóéletében, a nevezésekben és szervezésekben.
– A filmezést megelőzően mit csináltál, mit kell rólad tudni?
– 2021-ben szereztem diplomát a Kodolányi János Egyetemen Kommunikáció és médiatudomány alapszakon, ezt megelőzően pedig ugyanitt a Televíziós műsorkészítő szakot is elvégeztem. Nagyon sokszínű volt az érdeklődésem már korábban is a média világát illetően, éppen ezért dolgoztam a Tatabányai Közösségi Televíziónál szerkesztő-riporterként, és később újságíró is voltam is egy rövid ideig. Mindig is nagyon szerettem képileg gondolkozni, ezért állt közel hozzám a film is.
– Mit tartasz a legizgalmasabb feladatnak producerként?
– A legizgalmasabb dolog talán éppen a legnagyobb kihívás is. Az, hogy valóban megtaláljuk azt a fesztivált, eseményt a több tízezer között, ahová a mi filmünk beillik, és várhatóan olyan fogadtatásban részesülhet, amelyet aztán tovább tudunk vinni. A lényeg nem feltétlenül az, hogy díjat hozzunk el, hanem hogy visszacsatolást kapjunk a munkánkról, és olyan közönséget találjunk meg vele, akik befogadják a film üzenetét. Talán a várakozási időszak a legnehezebb. Mindennek érdemes többször is utána járni, alaposan átgondolni, hová nevezzünk, majd ezt követően hónapokig csak várjuk az eredményt, mást nem tudunk tenni. Bizonyos értelemben persze ez is izgalmas. Később, látni a saját filmünket a mozivászonról, az mindent felülmúló élmény.
– Az elmondottak alapján a nevezés jórészt a megérzéseiden alapszik. Mi alapján szavazol bizalmat egy filmfesztiválnak?
– Nagyon széles a skálája ezeknek a fesztiváloknak, éppen ezért fontos kategorizálni, szűrni őket. Bizonyos szinten kell, hogy a fesztiválnak már legyen valamilyen múltja, így mutatkoznak meg úgymond a nézetei, hogy milyen filmeket fogad be.
Mivel a legtöbb fesztivál kemény nevezési díjakat is követelhet akár, alapos végig gondolás szükséges ahhoz, hogy a film milyen utat tud bejárni az itthoni mellett a nemzetközi terepen is.
– Milyen lehetőségei vannak ma itthon egy pályakezdő producernek?
– Szerencsére valamivel jobb a helyzet mostanában, ugyanis néhány évvel ezelőtt kezdtek nagyobb létszámban megjelenni olyan bemutatkozási lehetőségek, ahová jó eséllyel be lehet jutni fiatal filmesek számára is egy kész alkotással. Viszont a filmeket legyártani jóval nehezebb, ebből a szempontból még mindig nagyon visszafogott a támogatás.
– Mi volt eddig az egyik legizgalmasabb élményed, amióta ezzel foglalkozol?
– Nehéz kiemelni egyet, de talán a már említett első fesztiválélményemet mondanám. Először is fantasztikus volt ilyen környezetben találkozni újra a filmünkkel, másfelől minden reakció nagyon sokat jelentett számomra a nézőktől, a zsűritől.
A megérkezés igazán kalandos volt: még a vonaton tisztult ki a kép, ott kaptunk pontosabb infókat arról, hogy milyen hotelt szerveztek le nekünk, milyen szobával. Végül minden nagyon magas színvonalon volt, a szállásunk és a film bemutatója is, korábban nem volt ilyenben részem.
– A Tükörképet követően most egy új filmen fogsz dolgozni, amelynek a címe Ha egy kék lufi lennél, és a műfaja szerint rövid dokumentumfilm. Mesélj róla!
– Szorosan kapcsolódik a Tükörképhez, mivel a témája ugyanúgy emberközpontú. Lényeges volt, hogy nagyon érzékletesen, minél őszintébben mutassuk be “Lufis Dávid” személyét és elhivatottságát, hogy utcai árusként szeretne kapcsolatot teremteni másokkal, és a lufikon keresztül üzenni arról, milyen fontos a figyelem és a törődés. Nagy hangsúlyt kap az is, hogy az ember merje vállalni önmagát, hogy pontosan ki ő, mit jelképez. A filmben egy napját követjük végig.
– Mi a tervetek a filmmel a későbbiekben?
– Kezdetben szintén fesztiválokon fogják tudni látni a nézők. Később tervezünk külön bemutatókat, vetítéseket is szervezni, ez mindenképpen fontos számunkra. Talán azzal, hogy ez az alkotás játékidőben jóval hosszabb, mint például az animációs film, több járható út is lesz a közeljövőben.
– És neked személyesen mik a jövőbeli céljaid?
– Szeretem ezt a feladatot, mindenképpen folytatom a producerkedést, és szeretném lehetőleg még mélyebben beleásni magamat ebbe. A filmnek számos vonzó területe van, de mindegyik más és más kihívásokat ad az embernek. Az írásba, a forgatókönyvekbe egyszer mindenképpen bele szeretnék még kóstolni.
