Október 28-án, az Ablak a végtelenre elnevezésű koncerten Cristian Mandeal román karmester vezeti a Pannon Filharmonikusok pécsi koncertjét. Az együttessel való kapcsolatáról, Bachról és A fúga művészetéről beszélgettünk.
– Karrierje során New York, London és Berlin legrangosabb együtteseit vezényelte már. Hogyan találkozott a Pannon Filharmonikusokkal?
– Az első meghívást még évekkel ezelőtt kaptam Vass András karmestertől, aki gyerekkorában többször hallott engem pályakezdő karmesterként Marosvásárhelyen. A személyes kapcsolat miatt örömmel jöttem, azóta pedig már többször vezényeltem a Pannon Filharmonikusokat. Többek között Dvořák-, Ravel-, Bartók- és Stravinsky-koncerteket adtunk együtt.
– Milyen élményei vannak a közös munkáról?
– Ahogy ön is említette, életem során számtalan együttessel dolgoztam, és román karmesterként büszke lennék, ha a bukaresti együtteseket leszámítva legalább egy olyan színvonalú szimfonikus zenekar lenne a hazámban, amilyen a Pannon Filharmonikusok. Egytől egyig nagyfokú muzikalitás és alázat jellemzi a zenészeket, akik meg is akarják mutatni a tudásukat.
– Az október végi koncerten Bachot vezényel. Közel áll önhöz a barokk zene?
– Nem teszek különbséget korok és zeneszerzők között, és nem vagyok specialista sem. Számomra a zene univerzalitása az elsődleges. Ha visszatekintek az életművemre, lehet, hogy a német zene lenne a domináns, de erre sohasem törekedtem.
– Halottak napja körül általában rekviemeket találunk a koncertműsorokban. Miért éppen A fúga művészetét választotta?
– Bármikor is adjuk elő, Bach művészete alapvetés, egy olyan nemzetek felett álló európai entitás, mely szervesen meghatározza zenei kultúránkat. Nélküle más lenne Mozart, Beethoven, Bruckner és Brahms zenéje is. A fúga művészete önmagában hordoz egyfajta spiritualitást, amihez nincs szükség szövegre, lelki utazásra hív egy emberfeletti minőségbe. A töredékes alkotás azért is fontos számomra, mert sok más kiváló muzsikus mellett a romániai születésű Erich Bergel is nagyon sokat foglalkozott a darabbal, és el is készítette saját befejezését, ami ugyanazt az életteli, vibráló szemléletet tükrözi, amit én is képviselek.
– Karmesterként nemcsak a barokk, de a kortárs zene sem áll öntől távol. Mesélne erről?
– Még a pécsi koncert előtt a budapesti Zeneakadémián vezénylem majd barátom, a 70. születésnapját ünneplő Selmeczi György Shakespeare-szövegekre komponált oratóriumát, A szerelem és irgalom dalait, ami igen nagy léptékű, hatalmas apparátust mozgató vállalkozás. Fontosnak tartom ezeket az együttműködéseket és azt, hogy repertoáron tartsuk korunk zenéjét. Ezt képviselem akkor is, amikor a fiatal román muzsikusokból alakult zenekarommal dolgozom. Ők az energiát én pedig a tapasztalatot adom a közös munkához.
