Voltak régen is színészek, akik vándoroltak, nehéz sorsukat cipelve, kiszolgáltatottan. A művészet és a művész megbecsülése korántsem azonos napjainkban sem. Ezen vitézi víg-kesergő, délibábos táncz- és versszínházi előadás egy felvonásban december 14-én 10 órakor a Baltazár Házban.
Ma is vannak színészek, s köztük fogyatékkal élők, akik hasonlóan cipelnek valamit. Nehéz színművésznek lenni, nehéz embernek lenni, nehéz egyedül lenni. De ha körültekintünk, látjuk, hogy vannak sorstársaink, nem is vagyunk egyedül a nagy pusztaságban, még ha az kiégett is. A belső pusztaság sokszor megnyugtató, de sokszor aggasztó. Kinek éppen mit jelent? Ezzel a kérdéskörrel dolgoztunk, kibontakoztatva az egyéniségeiket, mozgásban történő megnyilvánulásukat használva.
Arra teszünk kísérletet, hogy megfejtsük, mi a párhuzam a mostani művész-lét és a régi “petőfiség” közt: jelen színészeink élethelyzetén, örömein és nehézségein keresztül hozzuk közelebb a színészmesterség mibenlétét, ő magukat és Petőfit, azon kor hangulatát megidézve.
Alkotók
- Rendező: Farkas Dorka és Réti-Harmath Olívia
- Látványtervező: a másik Kiss Gabriella
- Zeneszerző: Szirtes Edina Mókus
- Petőfi Sándor verseinek átiratai: Vörös István
- Ének: Erdős Balázs
- Smink, haj: Nagy Réka
Szereplők
- Erzsike, máskor Hrúz Mária………………………….…Rafael Erzsébet
- Szilvia, olykor Szendrey Júlia………………………….. Horváth Szilvia
- Marci vagy inkább Petőfi Sándor…………………..… Szilvásy Márton
- Pinczér, azaz Dani…………………………………………. Fehér Dániel
- Elbeszélő, aki Attila…………………………………………Medetz Attila
Az előadás hossza: 45 perc
Jegyek ide kattintva.
- Helyszín: Baltazár Színház / Baltazár Ház; 1031 Budapest, Zsófia utca 7.
- Támogatók: ÓBUDA-BÉKÁSMEGYER ÖNKORMÁNYZAT, NKA, MMA
- Ezt követően márciusban!
- További információ: [email protected]
