A híd felé címmel ad szólókoncertet Kováts Kriszta február 16-án, pénteken fél 8-kor a Madách Színház Tolnay Szalonjában.
„Hiszen azt mondtad, hogy jobb nekem/Mert úgyis véget ér
És közben fogtad a sálamat/Mert kapaszkodik, aki fél” (A híd felé)
Intim hangulatú koncertre hívjuk a nézőket a Tolnay Szalonba. Kováts Kriszta Jászai Mari-díjas színésznő és énekesnő (a Mamma mia! sztárja) énekli el a legszebb szerelmes dalait – egyedül kísérve magát zongorán és gitáron. Szerelem és szakítás, kapcsolatok és drámák – emlékek dalokban elmesélve. Olyan slágerek hangzanak el, mint A híd felé, a szívbemarkoló Felejtő tánc, vagy a kirobbanóan boldog A szerelem jó.
Kriszta így mesél erről: „Egyedül kiállni a színpadra mindig nagy kihívás – ilyenkor egyedül a közönség a partner. Csak a nézők szemébe tudok nézni, csak az ő visszajelzésük segít tovább. És ebben a közegben igazi meghitt pillanatokat lehet teremteni – a néző úgy érezheti, hogy egyedül neki énekelek. És ha ez sikerül, akkor nagyon boldog vagyok.” Nem véletlen, hogy A híd felé lett a címadó dal – ez volt Kriszta legnagyobb slágere.
De nem csak a szakításról és a fájdalomról fog énekelni: a szerelem különféle arcait mutatja meg. Erről ezt mondja: „Ami összefűzi ezeket a dalokat, az a szerelem és a kapcsolatok különböző állomásai. Azt hiszem ez a téma mindenkit érdekel, mindenki átélte, így vagy úgy. Persze a szerelem sokféle lehet. Van benne szépség, rengeteg illúzió, aztán jönnek a szakítások, a fájdalmak, majd a visszaemlékezések. És persze vannak a kalandok… Ez egy kaleidoszkópszerű, sokszínű anyag. Közben fontos volt az is, hogy valamilyen módon rólunk szóljon, hogy ilyenek voltunk egykor, az összes élményünkkel és fájdalmunkkal. Erről fogok a dalok közben pár szót mondani.”
Az állandó szövegíró, Kriszta állandó alkotótársa és társa az életben is: Fábri Péter. A zeneszerzők változtak, sokan írtak egy-egy dalt, némelyikük pedig több lemeznyi anyagot Krisztának. Az első állandó szerző Gallai Péter volt, aki a címadó dalt is írta, sőt énekelte is vele. Óriási sláger lett, megérintette az embereket. Rögtön tudtak rá rezonálni, mert felidézi a saját életük valamelyik emlékezetes pillanatát. De több dal felhangzik a budapesti lemezekről is. (Elvarázsolt kávéház, Öt perccel, tíz előtt, Lófrálni még, stb.)
„Mint egy ismétlődő álom/ Melyben nincsen folytatás/
Még az arcát egyre látom /Hallom minden mondatát.” (Öt perccel tíz előtt)
A szerzőkről Kriszta így mesélt: „Vedres Csaba Titkosírás című albuma új zenei világba vitt, majd Szirtes Edina Mókus szerzeményeiben (Arany-óra) végre sok szólamban énekelhettem Arany-balladákat a cappella. De Wolf Péterrel is izgalmas munka volt a legutóbbi közös cédénk (Biblia show). Gerendás Péterrel is nagyon jó volt duettet énekelni, – persze most egyedül fogom ezt a dalt eljátszani.”
„Volnék én lépteidből szőtt árnyék/
Úgy járnék évekig és úgy várnék rád.” (Lépteidből szőtt árnyék)
Amikor Krisztát arról kérdezték, hogy mit jelent neki az éneklés, ezt válaszolta: „Otthon is gyakran dudorászok, és hát persze mindig van valami, amit épp tanulni vagy gyakorolni kell, szóval mindig énekelek. A zene számomra biztos pont, fontos kapaszkodó gyerekkorom óta, ami mindig rendelkezésre áll és segít. Olyan nekem, mint az anyanyelv, a legtermészetesebb közegem.”
