Szerző: Caruso

Igen kevés eredeti barokk színházépület maradt fenn Európában, s még kevesebb Németországban. Közülük talán a leghíresebb a bayreuthi Markgräfliche Opernhaus, mely közel hatévnyi renoválás után – ez idő alatt 30 restaurátor dolgozott azon, hogy a színház visszakapja eredeti színeit és fényét – 2018. április 12-én nyitotta meg újra kapuit. Az UNESCO Világörökségi listáján 2012 óta szereplő épület gondos és korhű helyreállítási költségei majdnem 30 millió euróra rúgnak. Újranyitó előadásként Johann Adolph Hasse Pietro Metastasio librettójára írt Artaserse című operáját tűzték műsorra, ugyanazt a művet, mellyel a színházat egykor felavatták. A produkció karmestere Michael Hofstetter, rendezője Kovalik Balázs. A Theaterakademie August…

Réges-rég, az opera műfaj kialakulásának idejében az olasz nagyhercegek házi komponistáinak feladata abból állt, hogy kellemes muzsikával és látványosságokkal szórakoztassák kenyéradó gazdájukat és annak udvartartását. Az új kreálmány erre tökéletesen alkalmasnak bizonyult. A recept pofonegyszerű: összekovácsolni a különböző, addig önmagukban is remekül működő művészeteket: a színházat, zenét, éneket, táncot, festészetet és a technikai kreativitást. Az 1600-as évek zeneszerzői a legkevesebb figyelmet a szövegnek és a cselekménynek szenteltek. Választottak egy közismert, általában mitológiai történetet, melyet minél több látványos színre osztottak, hogy el lehessen kápráztatni a közönséget a mennyekből alászálló istenekkel, a kénköves pokollal vagy a minél leleményesebben színre varázsolt tengerrel, annak…

„Hát azért én inkább Puccininél maradok” – közölte egy magyarul beszélő úr a Theater an der Wien ruhatárosával, távozóban Gottfried von Einem Az öreg hölgy látogatása című operájának előadása után. Honfitársunknak szerencséje van: az osztrák főváros állami operaházában kedvenc olasz szerzőjének négy remekműve is szerepel idén a repertoáron nemzetközi szereposztásban. A Theater an der Wien vezetősége nem is kísérletezik a legnépszerűbb Puccinikkel, helyette rendre fontos különlegességek feltámasztásával foglalkozik, általában igen színvonalasan, így nem meglepő, hogy Európa egyik zenei fővárosában az évtizedek óta nélkülözött osztrák operaritkaság hétfő esti előadásán egyetlen szabad hely sem maradt a nézőtéren. Míg az Állami Opera a…

Az osztrák komolyzene idén ünnepli a Magyarországon szinte teljesen ismeretlen komponista, Gottfried von Einem (1918 – 1996) születésnapjának centenáriumát. Egy zeneszerző életműve akkor maradhat a köztudatban, ha munkáit időről-időre előveszik. Von Einem operáit az utóbbi években egyetlen színház sem tűzte műsorára, Bécs mintha most, az évforduló kapcsán próbálná pótolni a mulasztást: egy izgalmasnak ígérkező könyvvel indultak a centenáriumi megemlékezések, melyet két kiállítás követett, majd néhány nap különbséggel bölcs összhangban mutatta be a Theater an der Wien Az öreg hölgy látogatását (1970) és a Staatsoper a Danton halálát (1947). A harmadik fontosnak tartott operát, A per-t pedig nyáron Salzburgban, egy koncertszerű…

1952 decemberében a Motor című magazinban Az Operaház fantomja címmel jelent meg a lenti – pokolian rossz vers. Ez az az időszak, amikor az Operaház és a Városi Színház mellett a Gördülő Opera évadonként több mint 600 előadást teljesített országszerte. El lehet képzelni, hogy a megfáradt vájárok és szövőnők milyen kedvvel nézték esténként a kisvárosi kultúrházakban a Traviatát, miközben a MÁV különvonatokkal hozta fel az érdeklődőket a Sztálin úti Diótörő-előadásokra. Az Operaház szervezési osztálya ekkoriban még gyerekcipőben járt, az értékes jegyek a vállalati közönségszervezők kezében voltak. A korszak kellemetlen szokásának megfelelően az egyiküket, Parádi Ilonát nyilvánosan fenyítik meg – kedélyes…

Ki ne élvezné – még felnőttként is – a festői havas tájak megnyugtató, békés, ünnepélyes atmoszféráját a nagyvárosi környezetben is? Szerintünk a téli hótakaró a város épületeit még elegánsabbá teszi, pláne, ha azok egyébként is egy nemes ügyet, a zenét és a kultúrát szolgálják. Íme, 10 operaház télvíz idején: 1. Párizs, 1948. 2. Milánó, La Scala 3. Ahol igazán ritka vendég a hó: Róma 4. Sydney szokatlan perspektívából 5. Az új oslói operaház 6. Moszkva, 2013 7. Staatsoper Hannover 8. A drezdai Semperoper 9. Bécs 10. Guzsik Ödön 1930-as évekből származó festménye, Az Operaház télen

Ritka vendég az európai operaszínpadokon Szadko, a novgorodi guszlijátékos. Pedig néhány évvel az 1898-os ősbemutató után maga Szergej Pavlovics Gyagilev próbálta a legendássá vált párizsi orosz szezonjai egyikén bemutatni mestere, Nyikolaj Rimszkij-Korszakov művét. Igaz, a gyakorlatias impresszárió húzásokat kért a komponistától, aki elzárkózott operája megkurtításától. S lám, az idő Nyikolaj Andrejevicset igazolta, a mű címszereplőjével ellentétben ugyan maga a darab nem hódította meg a világot, számos társával együtt speciális orosz siker maradt, méltóképp megszólaltatva ma is megérinti a hallgatót, remekműként hat. Szadko, miközben távoli rokona Tannhäusernek és Peer Gyntnek, valójában olyan mélyen az orosz lélek szülötte, hogy gondolatvilágával a nyugati…

Amikor Richard Wagner 1883 februárjában egy ködös velencei délután a szívéhez kapott és összeesett, nemcsak a korszak legnagyobb német zeneszerzőjét vesztette el a világ, akinek operai életműve korábban elképzelhetetlen szellemi magasságokba emelte a műfajt, hanem egy olyan üzletembert is, aki egyetlen saját fillér nélkül vágott bele álma megvalósításába, egy saját operaház felépítésébe. Bár felesége, Cosima utólag igyekezett a világ és önmaga előtt úgy beállítani, hogy mintaházasságban éltek, s minden egyéb nyomot eltüntetni, ennek ellenére számos veszekedés és átsírt éjszaka kísérte ura szebbik nem iránti, korral sem lankadó érdeklődését. Annak ellenére, hogy Wagner nem lehetett könnyű férj, hitveséből mintaözvegy lett. A…

Mit szerethet a közönség? – tehette fel a zágrábi színház vezetése azt az evidensnek tűnő kérdést, melyről egyébiránt oly gyakran szokás megfeledkezni. A nézők például szeretik a balettet, egyszerűen azért, mert szép. Lehetőleg látványos díszletekben, szemet gyönyörködtető kosztümökkel és természetesen klasszikus zenével. A cselekményes darabokat kedvelik leginkább, a felnőtt meséket, s azon belül is azokat a történeteket preferálják, melyeket ismernek, melyekben otthon érezhetik magukat, ahol nincsenek váratlan fordulatok, nem kell szembesülni az ijesztőnek tűnő ISMERETLENNEL. Ezért van ma is mindennél nagyobb sikere a Carmen, Manon, Faust, Anyegin, Otello, Anna Karenina, Kaméliás hölgy stb. storyknak, azoknak az európai őstörténeteknek, melyeket már…

Ernest Louis Lessieux (1848–1925) nem tartozik korának legjelentősebb festőművészei közé. A francia művész valószínűleg nem is törekedett erre. Amikor az 1800-as évek végén egészségügyi okokból Mentonba, a Riviera egyik gyöngyszemébe költözik, hamar felismeri, hogy a jelentős művészi kihívások helyett bölcsebb dolog és elsősorban remek üzlet az – elsősorban angol – turistákat és különféle tüdőproblémákból gyógyulni vágyókat kiszolgálni. Specialitása lesz az akkoriban oly divatos Art Nouveau stílusú képeslapok készítése. Változatos témái közül ismert és azóta elfeledett operák is akadnak. Az eredeti gyűjtemény itt tekinthető meg.