Szerző: Caruso

Ma este a fővárosban az a hír terjedt el, hogy az Operaházban sztrájk van készülőben, mert a fizetésrendezést nem tudják a zene- és énekkar tagjai már bevárni és mert az igazgató azt a rendeletet adta ki, hogy ezentúl minden férfitag beretváltassa le bajuszát. Felkerestem Mészáros Imre operaházi igazgatót, ki a híresztelésekre vonatkozólag a következőket mondotta: – A fizetésrendezésre vonatkozólag kijelenthetem, hogy e tárgyban az érdekeltek a legnagyobb türelemmel vannak, mert jól tudják, hogy van remény ügyük kedvező elrendezésére. E tudatban szeretettel és odaadással végzik kötelességüket; most is A nürnbergi mesterdalnokok próbáján vannak elfoglalva. Különben is a fizetés rendezés utolsó stádiumáról…

Tovább

A Lulu hiába a 20. század első felének zenetörténészek által az egyik, ha nem a legjobban becsült darabja, a közönség kegyeit nem sikerült elnyernie 80 éves viszontagságos színpadi pályafutása alatt. Míg Berg másik művét, a Wozzecket ha ímmel-ámmal is, de mára elfogadták, addig a befejezetlen – majd hosszas huzavona, az özvegy ódzkodása után végül 1979-ben Friedrich Cerha által kiegészített – Lulu a mai napig világszerte csak röpke szériákat ér meg. Kevés színház kísérletezik az opera színrevitelével, lévén az elképesztő energiabefektetés legjobb esetben is általában leginkább csak erkölcsi sikert eredményez. Alban Berg korának Merész Nagyoperáját akarta megírni, ám ebben tragikus halála…

Tovább

Gioacchino Rossinit a legnépszerűbb operaszerzők között tartjuk számon, ám ha megkapargatjuk ezt a felületes állítást, villámgyorsan kiderült, hogy mindez korántsincs így. Rossinit, A sevillai borbély szerzőjét tiszteli a hazai közönség, a szerző több mint 40 operájának tizede sem szólalt meg itthon. A sevillai borbély már a régi Nemzeti Színház életében is fontos szerepet játszott, hiszen ez volt az Astoriánál álló teátrum első operaelőadása, 1837. augusztus 29-én, Rosina szerepében Dérynével. Szép gesztusként 1884-ben, amikor a társulat átkötözött a Sugár úti palotába, szintén a vígoperát adták. A sevillai borbély már ekkor is igen népszerű volt, hiszen összesen 165-ször adták a Nemzeti Színházban.…

Tovább

A rendezők – már az igazi színházi alkotók, nem a minden-mindegy sarlatán nagy többség – jóideje igen nehéz helyzetbe hozták a repertoárszínházakat. A nagy operaházak ugyanis joggal várják el, hogy a hatalmas költségen, többhavi munkával előállított produkcióik évekig minőségromlás nélkül használhatóak legyenek. Ám a rendező távozása után akár kiváló asszisztensek által felfrissítve egy előadás sohasem tudja megtartani a premier-színvonalat. A helyzetet tovább nehezíti, ha új szólisták állnak be s gyakran pusztán videóélmények és játékmesterek segítik az alig néhány napos felkészülésben. Ilyen körülmények között az egykor legalaposabban előkészített előadások is gyorsan a felismerhetetlenségig képesek amortizálódni. Barrie Kosky napjaink egy legkiválóbb és…

Tovább

A gießeni színház évek óta úgy próbál nézőket csalogatni, hogy a premierjei között szép számban kínál ritkaságokat. Az ötlet kiváló, hiszen a német kisvárostól alig egy órára van Frankfurt és Wiesbaden, kettőre Köln, Bonn, Dortmund, Düsseldorf és Essen – s a városok operaházai egymással is erős versenyben vannak. Távolságok arrafelé nincsenek, az utak kiválóak, a vonatközlekedés előadás után is használható. Így jó ideje természetesek tehát az operai kirándulások, sőt bizonyos tartományokban színházjegyekkel a közlekedés ingyenes. Gießenben minden szezonban az operák mellett egy-egy operett és musical is színre kerül. Az alkotók választása idén egy igazi ritkaságra, Kálmán Imre 1908-ban Pesten bemutatott…

Tovább

Létezett valaha egy szép operaházi hagyomány: ha egy jeles művész elérkezett tagságának negyedszázados évfordulójához, kiválaszthatott egy szerepet, melyben a barátok, pályatársak és a nagyközönség méltóképp megünnepelhette. Kukely Júlia 2005-ben a Toscát kérte jubileumi előadásul, s el is énekelhette – egyetlen alkalommal. Pontosan tudta, hogy a szerep vokális képességei határain mozog, az övénél jóval drámaibb hangokat is elnyelt már a hatalmas Puccini zenekar. Mégis egyetlen előadás kedvéért megtanulta, torkába ültette a főszerepet, melyet pályája során legalább egyszer magáénak akart tudni. Micsoda szakmai alázat, önkontroll és saját képességbe vetett hit kell ahhoz, hogy valaki hónapokig megszállottan dolgozzon egyetlen tavaszi este kedvéért. Juli…

Tovább

Az elmúlt hetekben parázs társadalmi vita körvonalazódott a színház és a szexuális erőszak témakörében. Az elmúlt évszázadokban nemcsak a színjátszás történetét kísérték végig különböző esetek, hanem természetes módon magán a színpadon is megjelentek a csábító, erőszakoskodó, elcsábított, megejtett, elbukott és felmagasztalt hősök. Hogy az operákban mennyire foglalnak el központi helyet ezek a történetek, azt az alábbi negyven esetből álló válogatás bizonyítja. A gyámoltalan, anyja által elnyomott egyke kamasz Albert Herring ráeszmél, hogy szűzen nem teljes az élete. Sok ötlete azonban nincs, hogyan szabadulhatna meg ártatlanságától. Amikor barátai, Sid és Nancy alkoholt csempésznek az italába, bátorsága megnő, és ott köt ki,…

Tovább

Hiába Prokofjev vitathatatlan zeneszerzői nimbusza, operái nem gyakori vendégek a nyugati világ dalszínházaiban. Míg Oroszországban – elsősorban Gergiev Mariinszkij Színházában – szinte a teljes életmű többé-kevésbé része az aktív repertoárnak, addig Európában csak elvétve kerülnek színre a művei, s közülük is elsősorban a Gozzi-színműből készült szürrealista tűzijáték, A három narancs szerelmese. Prokofjev operáinak megismerését nyilvánvalóan hátráltatta, hogy a komponista 1932-ben hazaköltözött a Szovjetunióba, s csak a rendszerváltás után, éppen Gergiev mutatta meg a világnak a szinte ismeretlen Háború és békét, A játékost, A tüzes angyalt vagy a Szemjon Kotkót. A zömében orosz nyelvű librettók és a hatalmas előadói apparátust igénylő…

Tovább

Bizonyos kor után mindenki szembesül a kérdéssel: mit hordoz magában szülei sorsából, útjából, döntéseiből. Fehér András nem sokkal a II. világháború traumája után született, 1947 februárjában. Édesapja, Fehér Pál tenorista Otto Klemperer haladó szellemű Kroll Operájában kezdte a pályafutását, majd a német határok bezáródása után a zürichi színházban többek között a Festőt énekelte a Lulu 1937-es ősbemutatóján. Svájcból hazatérve a Városi Színházban Kámán Imre Joséphine császárnéjában Napóleont játszotta Németh Mária partnereként. A törvények azonban itthon is utolérték, működési területe a Goldmark teremre koncentrálódott, majd a csend évei következtek. Tóth Aladár igazgatói kinevezését követően azonnal szerződtette Fehér Pált, aki haláláig az…

Tovább