Szerző: Szatmári Róbert

Marko Topchii fiatal gitárművészt jól ismeri a magyar közönség, hiszen 2017-ben megnyerte a Budapesti Nemzetközi Gitárfesztivál versenyét. Ma este 20 órától az idén online megrendezett fesztivál keretében ad koncertet. Az ukrán művésszel ennek kapcsán beszélgettünk, a témák pedig meglehetősen széles skálán mozogtak: a klasszikus gitárrepertoártól eljutottunk egészen a szingularitásig. – Számtalan nemzetközi gitárversenyt nyertél világszerte. Ennyire fontos számodra a „versenyzés”? – Ez inkább a munkám természetes része. A legtöbb „baleset” tényleg akkor történik az emberekkel, amikor megítélik, összehasonlítják őket, és némileg kényszerítik, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. A versenyeken azért veszek részt, hogy ezt a folyamatot saját magamon tanulmányozzam,…

Rajna Martin, korosztályának egyik legkiválóbb dirigense a 2021/2022-es évadtól a Győri Filharmonikus Zenekar vezető karmestereként folytatja pályafutását. Mi lesz pontosan a feladata, milyen új kihívások előtt áll az együttes, szükség van-e a közönség fiatalítására? Többek között ezekről is beszélgettünk a frissen kinevezett művésszel és Fűke Géza ügyvezető igazgatóval. – Hogyan jött a kettős zenei vezetés ötlete? Fűke Géza: Talán nem is a kettős vezetésen van a hangsúly, de ha maradunk a kettes számnál, sokkal inkább két szót tartok fontosnak a koncepciónk mentén, ezek a kontinuitás és tehetséggondozás. Berkes Kálmánnal az elmúlt 10-12 évben új pályára állítottuk az együttest. Az ő…

Nemrég jelet meg Ifj. Balázs Elemér Chopin – 24 Preludes & 24 Reflections című lemeze, amely a Papageno Rádió műsorán is hallható. A kiadvány egyedülálló módon nemcsak a zeneszerző eredeti darabjait, de a fiatal művész ezekre rögtönzött improvizációit is tartalmazza. Miért újdonság ez, milyen irányzatok jellemzik ma a klasszikus zenét és milyen friss fuvallatokra lenne szüksége? – ezek a témák is szóba kerültek az interjúban. – Volt már alkalmad élőben játszani a lemez anyagát? – Lemezbemutató koncert még nem volt ugyan, de számos helyen volt lehetőségem zongorázni a lemezről, legutóbb épp a Live Stream sorozat keretén belül a Zongora című…

Véget ért az idei Kaposfest. Egy emlékkel gazdagabbak és sok-sok zenével szegényebbek leszünk a következő napokban. A záró hangverseny óriási sikere, majd a ráadás koncert „ereszd el a hajam” hangulata után ezúttal Hornyák Balázs fesztiváligazgatóval együtt értékeltük az elmúlt egy hetet. – A sok munka után most már pihenhetsz? – Nem sok pihenés következik, mert lassan indul az évad, de mindenképpen lesz pár nyugodtabb nap, amikor értékelünk és átgondolhatjuk a tapasztalatokat. Szerettem volna még látni a tengert, legalább pár napra, de úgy tűnik, ez sajnos nem jön össze, majd jövőre. – Ez a második fesztivál a te irányításod alatt. A pandémia…

A végéhez közeleg a fesztivál, de az egész nap zajló programok változatos sorának, a több helyszínnek és a műfaji határokat nem ismerő koncepciónak köszönhetően nem érezzük azt, hogy jól laktunk volna klasszikus zenével. Az pedig, hogy miként épül fel egy koncert, hogyan adagoljuk a zenedózisokat a közönségnek, különösen fontos szempont, és ebben Kaposvár mindig is élen járt. Nem volt ez másképp szerdán sem. A tegnap esti koncertet a Kaposvárra visszatérő In Medias Brass rézfúvós kvintett kezdte. Victor Ewald ötösét halljuk. Ewald nem kizárólag zeneszerző volt, hanem mérnök és építész is, aki leginkább rézfúvósokra írta műveit. A szokatlan hangzás, az öt…

A Kaposfest keddi napján az esti koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar adta, így az eddig legnagyobb létszámú együttest is halhattuk. A műsor nem szokványos, a Szivárvány Kultúrpalotában az akusztika is kifogástalan. A koncert dramaturgiai felépítése nagyszerű. Norvég szerző, Johan Svendsen Románcával indított, a szólista ezúttal a honfitárs, Eldbjorg Hemsing. Svendsen nem a legismertebb komponisták közé tartozik, ám ez a darabja a valaha játszott második legnépszerűbb norvég zenemű. Jó zene ez, magától értetődő természetesség, könnyedség, amely nem felszínes. Hemsing játéka belesimul a zenekaréba, az előadó és a zenekar szereti a művet, tudással és szerényen hódolnak előtte. Nagyszerű felfedezés ez a darab,…

Egyes emberek, így valószínűleg a művészek számára is, a délelőtt 11 óra korai időpont még. De mindenképpen van abban valami különleges vagy romantikus érzés, ha az ember csak úgy, nappali öltözékben átsétál az 5 percre lévő koncertteremhez, hogy a reggeli kávé után egy szolid Grieg-Brahms párossal kezdje a napot. Grieg szonátáját Eldborg Hemsing és Ránki Fülöp adta elő. A fiatal hegedűművész norvég, mint maga Grieg. Bősze Ádám konferálásában fel is teszi a kérdést, hogy vajon hitelesebb-e, ha egy honfitársa adja elő a zeneszerző darabját, létezik-e ilyen értelemben vett hagyomány vagy az egész az egységes európai kánon alá tartozik-e. Kapásból rávágnám…

Beckett „Godot-ra várva” című műve jutott eszembe, mikor megláttam a tegnap esti koncert második részének nyitóképét. Várdai István játszotta Bach D-dúr csellószvitjét, amelyre a Győri Balett adott elő koreográfiát. Ha Bach szól, akkor túl sok minden nem kell ahhoz, hogy tartalommal telítődjön meg a üres tér, és a balett alkalmazkodott a zenéhez, a látvány kiemelte azt. Persze, a tér csak félig-meddig volt üres. A színpad bal oldalán egy, a levegőben lebegő kopár fa lógott, szimbólumként Föld és Ég között. Számomra ez volt az a fa, ami sok mindent jelképez a Godot-ban, csak itt és most nem szöveg, hanem zene és…

A Kaposfest nyitókoncertje magától értetődő természetességgel hozta a fesztiválra annyira jellemző oldott, könnyed életérzést. Hiába hangzott el a viszonylag súlyosnak mondható Bartók Zongoraötös az első részben, a nézőtéren a fesztelen hangulat végig megmaradt. Még az sem zavarja meg az előadókat, amikor egy kisgyermek hangosan fejezi ki tetszését vagy épp nemtetszését, ebben a korban még nem teljesen pontosan értelmezhető mindez. Baráti Kristóf és zenésztársai (Langer Ágnes, Szűcs Máté, Fenyő László, Berecz Mihály) laza mosollyal veszik tudomásul, majd, mintha mi sem történt volna, folytatják az ötöst. Pedig a zene tele van a csak Bartókra jellemző vibrálással és lüktetéssel. Miközben hallgatom, folyamatosan a…

Hornyák Balázs fesztiváligazgató több interjújában utalt már arra, hogy a kaposvári kamarazenei fesztiválra visszajáró közönség nemes egyszerűséggel és kellő lazasággal csak „Kaposfest-hangulatként” írja le mindazt, ami augusztusban a városban, ebben a bő egy hétben történik. Hogy milyen is ez a hangulat? Ezt próbáljuk most egy kicsit körbejárni. Sokkal korábban kezdődik Már akkor, amikor az ember beül az autójába és elindul Somogy megye irányába a fővárosból. A mindennapi életünk, a koszos, zsúfolt Budapest magunk mögött hagyásának jótékony előrezdülései bizony már ekkor megmutatkoznak. A picit hippi hangulat, az átlag klasszikus zenei közeghez képest szokatlanul nyitott és szertelen attitűd kétségtelenül vonzó azok számára is, akik…