Szerző: Várkonyi Tamás

Wagner zenéje, különösen A nibelung gyűrűje kitűnő apropó a kedves élcelődésre. A zeneszerző nevét említve szinte rögtön a művek hosszára, a teljes tetralógia tizenhat órás időtartamára terelődik a szó, és még a legendás karmester, Adrian Boult is azzal tréfálkozott, hogy a háromfelvonásos „monstrumoknak” bőven elég a két szélső felvonásukat megnézni, a középsők alatt pedig kényelmesen megvacsorázhatunk. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. Akik az elmúlt tizenhárom évben nézőként részt vettek a Wagner-napokon, talán jót mosolyognak ezeken a megjegyzéseken. Tudják, hogy a műalkotás idejét nem órákban és percekben mérik – ha mérik egyáltalán –, és megtapasztalhatták azt is, hogy az emberi…

Mikor és hol hallhat az érdeklődő olyan különlegességeket, mint Heinrich Schütz Dávid-zsoltárai, Montéclair Jephtéje vagy a középkori trubadúrok énekei, olyan jeles előadókkal, mint a világhírű berlini Akamus, a Collegium 1704 vagy a Chapelle Rhénane? Március elején, a Müpa Régizene Fesztiválján, amely a ritka csemegék mellett az alaprepertoár nagy jelentőségű alkotásaival: Bach kantátáival és Händel Izrael Egyiptomban című oratóriumával is megörvendezteti a közönséget. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg. A fesztivál műsora három pilléren nyugszik, a három egész estés mű más-más szempontból izgalmas. A nyitókoncertet az Akademie für Alte Musik Berlin jegyzi, amely ma a historikus előadásmód egyik legjelentősebb szereplője a…

1985-öt írunk, több százan a szabadtéri színpadon, majdnem tízezren a nézőtéren, Mahler-mű szól, az Ezrek szimfóniája, a Los Angeles-i Filharmonikusokat Michael Tilson Thomas vezényli. A gigantikus mű egyórás második részének lehelet-halk kezdetén helikopter lehetetleníti el az előadást a Hollywood Bowlban. Az akkor negyvenegy éves dirigens pedig fogja magát, és kiviharzik a színpadról. Január 21-én, amikor a Müpában Igor Levittel vendégeskedő Bécsi Filharmonikusokat Michael Tilson Thomas vezényli, hasonlótól aligha kell tartani. Kompromisszummentes, profi előadásra számíthatunk. A fentebb említett koncert csak jó fél óra múltán folytatódott, és mint később kiderült – mert a légügyi hatóságok kénytelenek voltak reagálni –, egy rendőrségi helikopter…

Jó humora volt az öreg Brahmsnak: nem átallotta „icipici zongoraverseny”-nek nevezni ötvenperces B-dúr zongoraversenyét. Az Óbudai Danubia Zenekar november 4-i estjén azonban egy másik szokatlan arányú remekművet is hallhatunk: Beethoven Hegedűversenyét, amelynek első tétele majdnem olyan hosszú, mint a másik kettő együtt. Az izgalmas zenei kalandokra mindig fogékony együttessel három nagyszerű fiatal művész vállalkozott a szép élményeket ígérő műsor megszólaltatására. Az est karmestere Farkas Róbert, akinek nevét az utóbbi időben gyakrabban hallhattuk. Korábban csak azért nem, mert éveken át Berlinben tanult és dolgozott, többek között a nagy hírű Berlini Állami Opera korrepetitoraként és zenei asszisztenseként. Nem éppen a legkönnyebb és…

Az utóbbi néhány évben üdítő színfoltként Mendelssohn is hangsúlyosan jelen van Vashegyi György és az általa vezetett két együttes, a korabeli hangszereken játszó Orfeo Zenekar és a Purcell kórus életében. Október 26-án a nagyszabású remekművet, az Éliás oratóriumot szólaltatják meg a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Mendelssohn már-már hihetetlenül sokoldalú és izgalmas figurája a zenetörténetnek, és nem csak azért, mert családjában a zsidóság és a keresztény hagyomány találkozott, vagy mert legalább olyan szépen festett és rajzolt, mint amilyen műveket komponált. Stílusa is legalább ennyire színes. A közmegegyezés szerint Bach és Händel oratóriumai jelentették számára a mintát az Illés próféta ószövetségi történetét…

Bartók Béla misztériumoperája általában fejtörést okoz az operaigazgatóknak és koncertrendezőknek, hiszen nem egész estés mű, „kell mellé még valami”, mégis nehéz olyan darabot találni a zenés színpad műfajából, amellyel szimbiózist alkothat. Eötvös Péter ezzel a céllal írta meg A kékszakállú herceg vára testvérdarabját, Senza sangue (Vértelenül) címmel. A két operát február 10-én láthatjuk, Káel Csaba rendezésében. Eötvös Péter tizedik operája ugyanúgy kétszereplős dráma, mint Bartóké, és az orgona kivételével azonos összetételű zenekart foglalkoztat, de a szereplők lelki mélységeinek fokozatos feltárulása is a Kékszakállúhoz igazodik, valamint idő­tartama is nagyjából azzal megegyező. A népszerű olasz író, Alessandro Baricco azonos című novelláján alapuló…

Meglepően sok idő, huszonöt év telt el karmesteri debütálása és első Bach-felvétele elkészítése között. Azóta is fontolva halad: 2009-ben a h-moll misét rögzítette, majd 2014-ben a János-passiót, idén decemberben pedig a Karácsonyi oratóriummal járja Európa nagy hangversenytermeit a világhírű francia karmester, Mark Minkowski és korhű hangszereken játszó zenekara, a Les Musiciens du Louvre. A mester december 13-án értkezik a Müpába. Mikor 1982­-ben megalapította együttesét, éppen rengeteg felvétel készült Bach műveiből, és úgy érezte, a világnak nincs szüksége az ő olvasataira — mondta el egy interjúban. Azonban a kedvezőtlen körülmények dacára már akkor foglalkozott a gondolattal, erre inspirálta Philippe Herreweghe is,…

Az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra októberben mutatja be Eötvös Péter orgonára, Hammond-orgonára és zenekarra írt új művét a hamburgi Elbphilharmonie falai között; a Multiversum pár nappal később a Müpában is felcsendül. Ez alkalomból kérdeztük a szerzőt a darab gondolati hátteréről, mozgató impulzusairól. A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg – Mit jelent a cím? – Az utóbbi évtizedek felfedezései a kozmoszban arra a következtetésre juttatták a fizikusokat, hogy a mi „univerzumunkon” kívül más univerzumoknak is létezniük kell, így már „multiverzumról” beszélhetünk. – Milyen hagyományba illeszkedik a mű? – Részben a saját „hagyományomra” utalhatok: 1961-ben, Gagarin első űrrepülése alkalmából komponáltam Kozmosz című zongoradarabomat, 1993-ban pedig első nagyzenekari művemet, a Pszichokozmoszt. A Multiversum tehát a…