A sors mint létesemény

Woyzeck (Szkéné Színház) - fotó: Slezák Zsuzsi

Georg Büchner: Woyzeck – Szkéné Színház, Budapest

Egy humor és harsány irónia nélküli színházi előadás manapság merész vállalkozásnak számít. A Hegymegi Máté rendezte produkció olyan patetikus, költői színház, ahol a pátosznak roppant súlya van. Nem könnyű ráhangolódni, de megéri. A színpad közepén egy kötelekből csomózott fa, azelőtt játszódik a történet, mintha csak a Godot-ra várva világában lennénk. De ez a fa levitál, a gyökerei a föld fölött lebegnek, a képzőművész Bukta Imre híres installációjához hasonlóan. A kötélmotívum máshol is visszatér: a főszereplők is kötelet viselnek afféle kiegészítő ruhadarabként. Nyilvánvaló, hogy a világ végén, az Isten háta mögött vagyunk, egyfajta apokaliptikus hangulatban, ahol az értelmes cselekvés megtalálása komoly kihívás mindenkinek, a katonaság kötelékében lévőknek különösképpen.

Woyzeck (Szkéné Színház) – fotó: Slezák Zsuzsi

A Franzot alakító Major Erik saját egzisztenciális gondjait metafizikai perspektívában éli meg, ugyanezt vágyódásként jeleníti meg a Doktor szerepében Csoma Judit és az Ezredest játszó Terhes Sándor. Marie szerepében Tóth Zsófia igyekszik kívül maradni ezen a kényszerképzetekkel terhelt, kiábrándult, beteg világon, de nemigen van választási lehetősége, ahogyan a Tamburmajornak (Nagypál Gábor) és Andresnak (Horkay Barnabás) sem. Egyébként nincs túl sok szereplő, pontosabban egy-egy színész több kisebb szerepet is játszik (dramaturg: Garai Judit), ami fokozza a játék fülledt intimitását.

Woyzeck (Szkéné Színház) – fotó: Slezák Zsuzsi

A jeleneteket időnként a Bolond (Bánki Gergely) köti össze, időnként alkalmi dalok hangzanak el (Peer Krisztián – a produkció hangoltságához nem mindig illeszkedő – frivol szövegeivel). Büchner töredékén kívül Daniel Schmolling vallomását is bedolgozta a rendező az előadásba, amely a konkrét szerelmi-féltékenységi történeten túlemelkedve sors és életesemény kapcsolatának drámai aspektusait jeleníti meg – ritkán tapasztalt komolysággal. A szövegek nehezéke mellett a mozgások – különösen a már-már körtánccá alakuló közös vonulások a fa körül és a rendhagyó élőképeket eredményező, összehangolt mozdulatsorok – is ezt az ünnepélyes komolyságot erősítik.

Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja.