Molnár Ferenc: A hattyú – Örkény Színház, Budapest
Egy remek darab, amely ma is aktuális – amennyiben a talpnyalás, a politikusi arrogancia és a társadalmi feltörekvés témája az. És persze a boldogság – mert ebben a darabban a maga módján mindenki azt kergeti. A kék (mint az éteri boldogság színe) uralja a színpadi teret, amely hátrafelé perspektivikusan szűkül.
A főszereplők boldogságra vannak ítélve – és Polgár Csaba rendezésében nincs menekvés: a saját konvenciói szerint muszáj mindenkinek boldognak lenni. Nem véletlen, hogy gyakran megszólal a zene, a szereplők időnként közösen énekelnek, mert ebben a világban a létezésnek csak háromféle stádiuma van: buli előtti készülődés, buli utáni lehangolódás és persze a legfontosabb, a buli. Közben minden málladozik, de ez mellékes, hiszen a hangulat jó. És egyébként is: minden csak körítés, nézőpont és időzítés kérdése. A rendezés meghagyja a finom utalásokat és a mai ízlésnek megfelelően felerősíti az iróniát. Beatrix hercegné szerepében Csákányi Eszter egyszerre közönséges és fenséges, a lányát játszó Tenki Réka frigid vénlányként jeleníti meg Alexandrát, az egyházi pályára lépett Jácint szerepében Mácsai Pál a józan ész képviselője, a házitanítót játszó Nagy Zsolt viszont az idealizmusé.
Meglepő, hogy Molnár Ferenc a kétezertízes években egy művészszínházban talált otthonra, de bátran kijelenthetjük: sehol nem játszanak olyan ihletett módon Molnárt, mint az Örkényben.
Tenki Rékával versekről beszélgettünk nemrég, Mácsai Pált az Anyám tyúkjáról kérdeztük.
Az előadás alkotóit és jászási időpontjait itt találhatja
