A sors elől menekülni

Liliom (Antóci Dorottya, Hajduk Károly; Vígszínház) - fotó: Dömölky Dániel

Molnár Ferenc: Liliom – Vígszínház, Budapest

Meglepő módon Magyarországon kevéssé keltett visszhangot a moszkvai Mejerhold Központban nemrég ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Liliom, holott a fiatal színészgárdával megvalósított előadást rendkívül jól fogadta az orosz kritika. A magyar rendező most abban a színházban is megrendezhette ezt a kitűnő darabot, amelynek a felkérésére Molnár Ferenc száztíz évvel ezelőtt megírta. A Vígszínház előadása egy olyan hatalmas térben játszódik, amely az egykori (régóta üresen álló) fővárosi nagy piaccsarnokot idézi (díszlet: Bagossy Levente): igazi külvárosi enteriőr. A mindvégig hangsúlyos zene (zeneszerző: Mester Dávid, aki társaival együtt élőben játszik) már önmagában is megidézi a vurstli-lét harsány, ám kiszolgáltatott világát, amit az esetenként már-már karikírozottan elrajzolt karakterek tovább erősítenek.

Liliom (Vígszínház) – fotó: Dömölky Dániel

Molnár eredeti instrukcióinak megfelelően legendás alakokat látunk a színpadon: az Orosz Ákos által tipizált módon megjelenített Ficsur vagy a Zoltán Áron alakításában látható Hugó korabeli közismertségéhez nem férhet kétség. Természetesen hasonló a helyzet a címszereplő esetében is, de Hajduk Károly Liliomában több a lélektani mélység és érzékenység, mint amivel a többiek rendelkeznek. Sodródik ő is a sors (és a társadalmi konvenciók) által neki kijelölt pályán, ám mivel erősebb egyéniség a többieknél, nagyobb a súrlódás is, amit okoz. Ez a Liliom nem szokványos csirkefogó, mint ahogyan Szilágyi Csenge Julikája sem a szokványos naiv lány: öntudatos ember, aki magától értetődő módon jut el a felelősség felvállalásáig. A Waskovics Andrea által alakított Marika és az Eszenyi Enikő által megjelenített körhintásnő egyaránt pontos ábrázolása egy jól ismert társadalmi személyiségtípusnak.

Liliom (Szilágyi Csenge, Hajduk Károly; Vígszínház) – fotó: Dömölky Dániel

A hosszú első felvonást egy rövid, de dinamikus második követi, amelynek a helyszíne a mennyország valamely félreeső szeglete, ahol külvárosi alakok végső sorsáról rendelkezik a Seress Zoltán által egyénített égi felolvasó. A lírai történet ebben az ironikus elemekkel gazdagított keretben kap igazi mélységet – a sors mint létesemény plasztikus felmutatásával.

Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja