A 200 éves Prado titkai

A Prado Madridban - forrás: Wikipedia

Spanyolország legjelentősebb képtárába 3 millió látogatót várnak az idei, 200. évadban. Áttekintjük, hogy vált a Prado a kontinens egyik legjelentősebb gyűjteményévé.

III. Károly, Spanyolország királya egy, a felvilágosodás szellemének apoteózisát ünneplő, illetve a közeljövő tudományos felfedezéseit támogató természettudományos múzeumot látott volna szívesen Madridban, amikor az 1780-as években megbízást adott a Prado épületének megtervezésére Juan de Villanuevának. Nem sejthette, hogy három évtizeddel később a VII. Ferdinánd néven regnáló, vaskalapos konzervativizmusáról ismert unokájának más tervei lesznek.

Ferdinánd azonban a legkevésbé sem kívánt hozzájárulni kora tudományos fejlődéséhez, inkább felmenői és a saját gazdag műgyűjteményét szerette volna kiállítani az 1819-ben átadott épületben. Az intézmény kollekciójának alapját tehát a spanyol királyi gyűjtemény adta.

Bármennyire ironikus is, a Prado a spanyol birodalom egy meglehetősen regresszív korszakában nyitotta meg kapuit.

Az intézmény első katalógusában 311 művet írtak össze, az alapítás óta eltelt kétszáz évben azonban jelentősen gyarapodott a gyűjtemény. A Pradóban ma több mint 5000 festményt, nagyjából ugyanennyi rajzot és 1000 érmét őriznek. Ezek jelentős részét pedig az impozáns épület 120 termes kiállítóterében meg is lehet tekinteni.

Ide kapcsolódik:
Csendéletektől az első spanyol aktig

Velázquez, Goya és Murillo, vagyis a spanyol mesterek mellett a többi között Dürer, Bosch, Rubens, Rembrandt és van Dyck, valamint Botticelli, Raffaello, Giorgione, Tiziano és Tintoretto alkotásaival találkozhatunk a hatalmas képtárban.

Diego Velázquez Breda átadása avagy A Lándzsák című, a Prado gyűjteményében megtekinthető festménye – forrás: Wikipedia

Az idén 200 éves intézmény falai között márciusig egy, Az emlékezet helye című, a múzeum történetét áttekintő tárlatot lehet megnézni. Gazdag kiállításról van szó, elvégre elképesztően sűrű két évszázad telt el a múzeum nyitása óta Spanyolországban. 1819 és 2019 között a kontinens legjelentősebb hatalmából Spanyolország polgárháború szaggatta, majd diktatúra alatt nyögő meggyengült országgá, végül elszegényedett monarchiává vált.

A történelem viharai számos esetben a Prado gyűjteményére is veszélyt jelentettek. Az 1930-as évek polgárháborús viszonyai miatt például a kollekció jelentős részét Svájcba kellett menekíteni. Franco hatalomra kerülését követően aztán visszakerültek a múzeumba a műkincsek, és az 1950-es években az épület bővítésére és rekonstrukciójára is sor került.

Máskor a történelmi szükségszerűségből profitálni tudott a múzeum. A hatalmas adósságai rendezése érdekében az 1830-as években elkobozták a birodalomban működő szerzetesrendek vagyonát, az ezt követő évtizedekben azonban számos kegytárgy és egyházművészeti darab került az intézmény gyűjteményébe.

A Prado mindenesetre mindvégig megőrizte a függetlenségét és távolságát az aktuális politikai csatározásoktól.

Alapítása nagyjából egybeesett a jelentősebb európai állami gyűjtemények létrejöttével. A Louvre 1793-ban, a Rijksmuseum 1800-ban nyitott meg, a londoni National Gallery pedig öt évvel a Prado után tárta ki kapuit a látogatók előtt.

Francisco de Goya IV. Károly családja című festménye a Prado gyűjteményéből – forrás: Wikipedia

Bár 200 év egy múzeum életében is hosszú idő, sokakat mégis meglep, hogy a Prado ilyen fiatal, hiszen roppant jelentős 16. századi kollekcióval is büszkélkedhet. Ez az évszázad volt a Spanyol királyság legszebb korszaka.

V. Károly – akiről egyébként számos portré tekinthető meg a Pradóban – birodalmában sosem nyugodott le a nap.

És éppen ennek köszönhető, hogy ebből az időből – ma úgy mondanánk – jelentős nemzetközi anyagot őriz a Prado. Csakhogy – és ez az igazán csodálatos – akkoriban ez mind „belföldi” művészetnek számított.

Ide kapcsolódik:
Kétszáz éves fennállását ünnepli a világhírű madridi Prado Múzeum

És hogy ma mennyire spanyol a Prado? A statisztikák szerint a látogatóinak 60 százaléka külföldről érkezik, azonban a fentebb felsoroltak értelmében a képtár 200 évvel az alapítása után is őrzi büszke integritását.

(Via The New York Times)