Paolo Genovese: Teljesen idegenek – Jókai Színház, Komárom (Szlovákia)
Egy évtizedek óta összejáró baráti társaságban fél szavakból is megértik egymást. A baráti kör tagjai nem egyszer olyasmikről is tudnak, amelyekről soha nem esik szó nyilvánosan – legalábbis a legtöbb esetben ez a helyzet. Az olasz Paolo Genovese filmjében viszont egyáltalán nem. Mindazonáltal a Teljesen idegenek című film nemzetközi sikere aligha ennek köszönhető – sokkal inkább azzal hatott, hogy az okostelefonok révén megteremtődött a privát szférának egy olyan közege, amely korábban nem volt: a hangsúlyozottan személyes szöveg- kép- és videóüzenetek révén diszkrétebben kommunikálunk, mint a nyilvános térben. Mi történik, ha ez az intim kommunikáció nyilvánosságra kerül? Nem nehéz kitalálni: ha vannak, nyilvánvalóan kiderülnek a titkaink. Genovese történetében mindenki tele van titkokkal, s ezeket okkal (vagy néha ok nélkül) védelmezi. Titkokat megtudni még akkor is izgalmas lehet, ha nincs hozzájuk sok közünk – talán ezért is élvezték annyira a nézők a filmet, amelyből időközben remake-ek is készültek, most pedig itt van az első színházi adaptáció Perczel Enikő átgondolt dramaturgiai munkája nyomán, Hargitai Iván rendezésében.
A felépítése okán inkább szobaszínházba ideális kamaradarab kifejezetten jól működik a komáromi nagyszínpadon. A nézőtérrel szemközt elhelyezett, az Utolsó vacsora klasszikus toposzára emlékeztető hatalmas asztal mellett egy nagyméretű kijelzőt látunk, amelyen alkalmasint az egyes telefonokra érkező üzenetek is megjelennek. A másik oldalon egy átlátszó plexiből épített, különálló helyiség, ahová a szereplők (Hargitai utóbbi rendezéseiből már ismerős módon) úgy tudnak elvonulni, hogy a falon át is látjuk, egy mikrofonnak köszönhetően pedig halljuk őket. (A letisztult, funkcionális díszlet tervezője Magyarósi Éva). Az előadás vígjátékként indul, felhőtlen, olaszos bolondozásokkal, de mivel egyre súlyosabb, megrázóbb titkokra derül fény, drámaként ér véget.
Csupa ismerős jellem, csupa tipikus kapcsolat. A házigazda Rocco (Tóth Tibor) lelki problémákkal küzdő, „átlagos” plasztikai sebész, a felesége, Eva (Holocsy Krisztina) sikertelen pszichológus, aki saját férjével és lányával sem képes szót érteni. A kapcsolatuk kiüresedett – már csak a megszokás tartja egyben. Edo (Béhr Márton) és Bianca (Bárdos Judit) friss házasok, de az ifjú férj nem tud lemondani az alkalmi szeretőkről, az ifjú ara pedig képtelen bármire nemet mondani – ezért nyújt lelki támaszt az előző szerelmeinek is. A zugivóvá lett Anna (Bandor Éva) és a boldogtalanságában más nőkre vágyó férje, Lele (Szabó Viktor) mellett ott van még a joviális, de munkahelyéről nemrég kirúgott tornatanár, Peppe (Majorfalvi Bálint), aki éppenséggel élete egyik legfontosabb jellemzőjét nem képes a barátainak elárulni. De ezen az éjszakán minden titokra fény derül. Jó ez vagy rossz? Szerencsésebb tapintatos hazugságokkal élni vagy mindig jobb az őszinteség? Hargitai rendezése nem mond egyértelmű ítéletet – ehelyett olyan helyzetbe hozza a nézőt, amikor az nem térhet ki azelől, hogy szembesüljön ezzel a kérdéssel.
Az előadás alkotóit és játszási időpontjait itt találja
